Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-29 / 22. szám
4 Hírek a magyar népi demokráciából Kaposvár határában az Eszterházyaknak és a Somsichoknak végnélküli birtokai terültek el. (Egyedül az Eszterházyaknak 33 falva volt a környéken.) Város és falu ellentéte kevés helyen volt jobban érezhető mint itt, s kevés hely mutatta jobban hogyan egyezkedett a magyar hűbériség az új polgársággal. Míg a falvakban tombolt az analfabétizmus, a református községekben az egyke, Kaposvár kereskedelmi élete virágzásnak indult. S úgy látszott, ezzel egyidejűleg elérkezett a prosperitás korszaka. A városban megindultak a pöffeszkedő építkezések, posta, iparosszékbáz, vámhivatal, bankok épültek. És tele lett a város fákkal, olyan sok fával, hogy azok — talán szégyenükben — eltakarták az újgazdag város ízléstelen épületeit. Tíz esztendővel ezelőtt 32 ezer lakosa volt Kaposvárnak. Ma 40— 45 ezer, nem beszélve azokról, akik jobb megoldás híján a környékről járnak be dolgozni. A lakosság számának e jelentős megduzzadása jóról is, rosszról is tanúskodik. Kaposvár ma már nem elmaradt mezőgazdasági város, van fejlődő ipara is. Felszabadulás előtt a cukorgyáron, a malmon és néhány kisebb üzemen kívül csupán tömegnyi kézműves tevékenykedett itt. Kisiparos persze ma is akad szépszámmal. De néhány év óta a város ipari jellege nagy átalakuláson ment át. Kezdődött azzal, hogy három esztondeje a Jutai-úti dombokon lerakták a Kaposvári Textilművek alapkövét. Az ünnepséget dolgos hétköznapok követték. Felzúgtak a betonkeverőgépek, megzörrentek a kavicsrosták, néhány hónap és a Szovjetunió elküldte az üzem teljes berendezését. Ma már áll a kétemeletes modern üzem, peregnek az orsók, zakatolnak a kártológépek, drága fonallá nyúlik a fehér arany. S dolgoznak, épülnek Kaposvár egyéb üzemei is. A vasúttól nem messze már emelkedik az ötemeletes korszerű hűtőház, teljes kapacitással működik a vajgyár, az olajfinomító, az újonnan felszerelt vasipari vállalat. De e szemmellátható terjeszkedésnek megvannak a maga árnyoldalai is. A városban jelenleg a megye minden hivatali központja meglelhető. Ez a szám jelentős. S különösen jelentős akkor, ha a lakásépítkezés és a közművek bővítése nem képes lépést tartani az iparosítás ütemével. Bárhova megy az ember, bárkivel beszél, mindenütt bizakodásról és nehézségekről hall. — Hol a baj ? kérdem a megyei lap szerkesztőjét. Talán nincs pénzük az embereknek? Válaszképpen azt tanácsolja, hívjam fel a helyi kisipari termelőszövetkezetet, próbáljak egy szobabútort rendelni. Belemegyek a játékba, felemelem a kagylót. — Milyen bútort gondol? — hallom a drót végéről a kisipari termelőszövetkezet elnökének hangját. — Hálószobát — mondom bizonytalanul. — Sajnos, — feleli az elnök — nem tudunk újabb rendelést felvenni. — És kombináltszobára?
