Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-22 / 21. szám
28 Hírek a magyar népi demokráciából A műterem közepén levő festőállványon új képet látok. Két koreai kislány elragadó ábrázolását. — Néhány héttel ezelőtt — meséli Herman — Budapesten tanuló koreai kislányok látogattak el hozzám. Az egyiket azon nyomban lefestettem. Két kislány, ennek a képnek a modelljei, aztán többször is eljöttek ide és modellt ültek. Tizenegy-tizenkét évesek, de máris jól rajzolnak és bámulatosan finom művészi érzékük van. — Melyik a legkedvesebb képe? — Mindig az, amelyiket még nem festettem meg. Ősszel gyűjteményes kiállításom lesz: ötven év termését mutatom be. Addigra a régi és meglévő képeimet újakkal szeretném kiegészíteni. Nyáron még sok munka vár rám. Mindenekelőtt Zsenyére utazom, az alkotó otthonba, ahol a gyönyörű tájat és a művészek nagyszerű életét akarom megörökíteni. Majd elmegyek — immár harmadízben — Sztálinvárosba, ahol áradó gazdagsággal tárulnak elém a témák. Az a tervem, hogy ezenkívül egy-egy hévízi tájképet és budapesti látképet is festek még. Nézze meg ezt a vastag füzetet: ebben katalogizáltam a festményeimet. Négyezernél több képet festettem eddig. — Hogyan vélekedik a mai fiatal művészek munkájáról? — Sok tehetséges fiatal festőt ismerek. A fiataloknak soha ilyen gondtalan életük és munkalehetőségük nem volt, mint ma. Nekem már elsőéves koromban rengeteg energiát és időt kellett a megélhetésre pazarolnom. Lapokhoz szaladgáltam, hogy rajzokat adjak el, portrékat festettem, amikor még azt sem tudtam, mi fán terem az igazi jó portré. Utólag kellett pótolnom azt, amit akkor tanulásban elmulasztottam. A mai fiataloknak nincs efféle problémájuk. Kormányzatunk sosem látott bőkezűséggel gondoskodik róluk. Fontos lenne azonban, hogy fiataljaink nagyobb szorgalomnml és fegyelemmel tanuljanak. Arra törekedjenek, hogy elképzeléseiket fejlett mesterségbeli tudással fejezzék ki. — Mi érdekli leginkább a festészeten és a művészeten kívül? Meglepő válasz: — A szervezés. Öt-hatéves korom óta mindig szervezek valamit. Hogy mi mitident, azt felsorolni sem tudom. 1910-ben például megszerveztem a „Humoristák egyesületétamelynek tagjai Pólya Tibor, Vadász Miklós, Paulini Béla, Vészi Margit, Lányi Dezső voltak. 1920-ban idősebb társaimmal megszerveztem a Szinyei Merse Pál társaságot, amelynek 31 évi működése során jelentős szerepe volt a művészeti életben. Kiállításokat, ünnepi gyűléseket szerveztem és most, öreg fejjel legutóbb a „Kultúráért“ című alkotóművészek közösségét, amely 1954. márciusában kezdte meg működését. Ez már sok gonddal és bosszankodással járt. Megfogadtam, hogy hetven éven túl már csak egy szervezést engedek meg magamnak, a 70 évnél idősebb fiatal művészek felzárkózását a kultúra és művészet hasznára. Gách Marianne
