Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-22 / 21. szám
20 Hírek a magyar népi demokráciából élünk, hanem a nemzeté is, melynek lüktető csillaga a kortársak küzdelmén túlsugárzik. Te erre a kérdésre a hit roncsaival válaszoltál és letörted a reménység szárnyait. Az értelem, mely emberi lelket és értékes barátot megérteni siet, a te elborult zokszavaidra is igyekszik okot és megértést keresni. Sőt a szellemi bajtárs együttérzése jel is ment téged. Dehát ez az ítélkezés már annyira elvont, hogy annak igazsága csak az angyalok között lehet igazság. Mi pedig földi lények vagyunk. Az értelmünk testhez van kötve, mely a vérén és idegrendszerén keresztül az élet ösztönének és nemes indulatoknak is ágya. Vérével családhoz tartozik, mint a víz cseppje a csermelyhez: s idegrendszerével egy hálózathoz, melynek nemzet a neve. Lehet egy cseppnek, bármilyen csillogó is, más természetes célja, mint a folyócskákon keresztül a tengerbe ömleni? És lehet az írói idegrendszer áramának más természetes útja, mint a nemzeten keresztül az emberiség? Te ne tudnád, kedves barátom, hogy ilyen törvény alatt vagyunk? Ha pedig így van, akkor az értelem elvont igazsága s nemkülönben az író egyedülvalósága csak ábránd: olyan ábránd, melyet tetszelgő felfogás festett az irodalom egére szivárványnak. Bizony, nem egyedülvalók vagyunk, hanem valamiféle szerves egységhez tartozunk: Versed szavai szerint egy családhoz, melynek a nyelvén szólunk.. Ennek a családnak országföldje van, s ha most kevesebb is, mint nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a föld. Történelme van, mely ha gyakran szerencsétlen volt is, de hősi volt és önzetlenségében költők tollára méltó. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet. Halottat vannak, kikek neve nem „számadat“, hanem csillagok a földalatti égen. Élő népe van, mely munkával és az erkölcsi érzék örökségével keresi a boldogulás útját; és álmai vannak, amelyek nem a „zsiványoké“, mint ahogy versedben írod, hanem a jövendőé. Persze, egyformán tudjuk ezt mindketten, de keserű és hangzatos szavakkal te a versedben temetést tartasz mindezek fölött. Hatásos ugyan a szó és megvesztegető az írói mód, de az itthoni földről felemeljük a fejünket és elsirató igéid ellen szólunk. S mialatt a „nagyhatalmak“ csakugyan „hosszú jegyzékeket cserélnek“, mi is idézgetjük a költő szavait: „az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak“, de mikor te azt mondod, hogy „lehet“, akkor az itthoni földről felemeljük a fejünket és ellene szólunk sivár igédnek. Ellene szólunk és azt mondjuk: Bárhol vagy és bárhol vannak a többiek, akik a magyar nyelv családjához tartoztok: ne a gyász színeit lobogtassátok felénk, hanem teljetek el annak a reménységnek erejével, melyet erről a földről az egész nép az élet természetes vágyával küld a világba. Igen, mi ezt küldjük a világba, amelyről hisszük, hogy nagy vajúdások között megtisztulni és eggyé lenni törekszik. MAGYAR TUDÓSOK KÜLFÖLDÖN A csehszlovák-magyar műszaki tudományos együttműködés keretében dr. Vásárhelyi Boldizsár, az építőipari műszaki egyetem út-, vasút- és közlekedési tanszékének tanára a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Csehszlovákiába utazott. Tanulmányútján az útépítés, úttervezés és útkarbantartás kérdéseit tanulmányozza. A magyar-román műszaki tudományos együttműködés keretében dr. Perédi Károly, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és dr. Heller László Kossuth-díjas, a Budapesti Műszaki Egyetem energiagazdálkodási tanszékének vezetője a Román Népköztársaságba utaztak a gázturbinák kérdéseinek tanulmányozására.