Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-22 / 21. szám
10 Hírek a magyar népi demokráciából HIDEGSÉGI colt'val'io&cc&ot v „HIDEGSÉG. Kisközség a soproni járásban, 521 lakos, 95 liaz, 2922 katasztrális hold föld.“ Ezt írja erről a fertőmenti faluról egy 1913-ban kiadott helységnévtár, felüthetjük a múlt századvégi vagy a: 1930-as években megjelent lexikonok lapjait, azokban is szinte szóról-szóra ugyanezt találjuk. Fejlődésnek semmi nyoma. Évek, évtizedek követték egymást, de a falu arca, élete mit sem változott. A falu egy kis domb oldalában épült. Két girbe-görbe utca kígyózik le a lápba, majdnem odáig, ahol már a Fertő nádasai kezdődnek. A domb oldalában tiszta, bővizű forrás tört utat magának. A lefolyó víz hosszú évek során mély árkot vágott végig a falun, a parasztházak udvarán, meg az utcán le egészen a Fertőig. Ez az árok lett a község szennyvízcsatornája is. Dögletes bűze behatolt a házak ablakain, de ez nem zavarta a község vezetőinek nyugalmát. Mikor aztán kitört a nagy tífuszjárvány és sorra szedte áldozatait, egyesekben felrémlett a gondolat, hogy valamit mégis csak tenni kellene. De nem történt semmi. 1927-et írtak akkor ... ÚGY VAN JÓL MINDEN, AHOGYAN VAN — ez volt itt a jelszó azelőtt — mondja Tamási László dolgozó paraszt is, amikor szóba kerül a község régi és mai élete. — Fersze csak azoké, akiknek szavuk volt a faluban. Főképp u módos gazdáké, akik a jól jövedelmező zöldségtermelés hasznát zsebrevágták. Közülük kerültek ki az egymást váltogató bírók is, akik között akadt nem is egy, aki még írni sem tudott. Hogy valóban úgy van-e jól, ahogyan éppen van, arról persze a falusi szegénységnek, zselléreknek, néhányholdas kis parasztoknak más volt a véleménye. Csakhogy erre a véleményre évtizedekig senkisem volt kíváncsi. MEGYEK A FALCBAN, keresem az átkosemlékü szennyesárkot, de seholsem találom. — Eltüntettük — mosolyog Horváth Gyula tanácselnök. Csatornát építettünk, itt húzódik alattunk végig az egész falun. Amit azelőtt 50 éven át nem tudtak megoldani, mi megcsináltuk egy-két év alatt. Mégpedig saját erőnkből — teszi hozzá büszkén. — Az egész falu közös munkájával szüntettük meg az elmúlt évtizedeknek ezt a szégyenét. — Tudja — folytatja séta közben — megváltoztak az emberek. Nézze itt ezt a parkot. Ezt is múlt évben csináltuk. Nézem a fiatal fákat, virágágyakat. Látszik, hogy a falu szeretettel gondozza, hiszen ez éppúgy közös munkájukból készült, mint a csatornázás. Igaza van a tanácselnöknek, megváltoztak az emberek. Az évtizedek poshadt mozdulatlanságát nyugtalan
