Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
Hriek a magyar népi demokráciából 7 Új, boldogabb hazát találtam! S X 4 ♦ ♦ Sok urunk nem volt rest, se kába Birtokát óvni ellenünk, S kitántorgott Amerikába .Másfélmillió emberünk! V r József Attila örökszép verse jut az eszembe, amíg Orosz János — Amerikából hazatért magyar munkás — elbeszélését hallgatom, aki eddigi élete, munkában, megpróbáltatásokban és harcokban gazdag hetvenöt esztendejéből harminchat évet töltött távol hazájától. Oly fiatalos a mosolya, egész magatartása, hogy el sem akarom hinni, hogy már elmúlt hetvenöt éves. A magyar vasutastisztek szép, sötétkék egyenruháját viseli. 1951. óta ~ mióta hazatért — műszaki felügyelő a Magyar Államvasutaknál s korát meghazudtoló aktivitással és lelkesedéssel vesz részt a maga munkaterületén az új Magyarország építésében. Életéről beszél Orosz János és az ő jorsán keresztül kivándorolt százezrek sorsával ismerkedem. 1914-ben — .az első világháború előestéjén — üldözte világgá a munkanélküliség és nyomor. A „boldog békeidők“, az idilli ferencjózsefi kor az ö számára és sokszázezer dolgos, becsületes magyar munkás és földműves számára csupán ezt az egyetlen ,lehetőséget“ tartogatta . . . Odakint viszonylag szerencsésebb volt, mint legtöbb társa. Tizenhat évig a saját szakmájában dolgozott — mint asztalos — 1930—■ 1938 között többnyire alkalmi munkából élt. Amikor véget ért a második világháború, kezdett felfigyelni a Magyarországról érkező — egymásnak sokszor ellentmondó — hírekre. A sok salak közül nem volt könnyű kihámozni az igazat: Orosz Jánosban mégis hamar megérlelődött az a meggyőződés, hogy az óhazában, szülőhazájában új világ született, olyan világ, amely nem az uraknak, hanem a dolgozóknak kedvez. S mind parancsolóbban támadt fel benne, a vágy: hazatérni! Négy hosszú év telt még el idegenben, amíg 1951. májusában sikerült célját valóra váltani. Az az élet. amit itthon talált, nem maradt el várakozása mögött. Jólesett végre saját szemével látni, saját tapasztalatából meggyőződni arról, hogy a magyar dolgozók lendületes munkával újjáépítették a háborúdúlta országot, hogy megszűnt a munkanélküliség es napról napra szépül a dolgozók életet. 0 maga boldog és megelégedett. Szereti a munkáját és öt is szeretik, megbecsiih'k m.n.nkástár'ai. Lelkesen meséli el, hogyan gondoskodnak a vasutas dolgozókról: üdülök, szanatóriumok, gyógyfürdők állnak rendelkezésükre. Gyermekeikre korszerű napköziotthonokban képzett gondozónők felügyelnek. Az ország minden részében, ahol csak szükséges, korszerű
