Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-24 / 17. szám
22 Hírek a magyar népi demokráciából A festő a város peremén biztos szemmel és gyengéd szívvel figyelte, s örökítette meg az embereket. Halála esztendejében — 1934-ben — volt a legtermékenyebb, s talán legnagyobb alkotásai születtek ebben azidőszakban. Az újpesti hídnál készült „Híd télen“ című képén kis területen", zsúfoltság nélkül annyi mindent és olyan sokrétűen vonultat fel, hogy ez a szerkesztése szinte egyedülálló a piktúrában. Ehhez az évhez fűződik a „Fázó parasztasszony“, amelyen nemcsak a didergés érzését, de a test és a lélek reszketését. is mesterien érzékelteti. És 1934-ben születétt az „Anya“, a legegyszerűbb és legmonumentálisabb Derkovits-kép. Egy proletáranya magához öleli gyermekét. A képen nyoma sincs a téma csábító édeskésségének. Derkovits asszonya nem a madonnák gyengédségével, hanem az üldözött elszántságával, védő és féltő szeretető vei szorítja magához gyermekét. Előszeretettel festett önarcképeket is. Majd mindegyik ilyen képén mellette van felesége is: Viki, a hűséges élet- és harcostárs. Egyik önarcképén az ablakpárkányon hivatalos irat hever. Első sorai tisztán olvashatók, „Végzés, Derkovits Gyula alperes ...“ Ó, hány ilyen végzéssel kopogtattak műtermébe, ahol kettőjük egésznapi eledele sokszor egy joghurt volt kevés kenyérrel, a műterembe, ahol télen befütyült a szél a kályhacsövön, s még festőállvány sem volt, Derkovits a vásznat mindig rajzszögekkel erősítette a falra, úgy festett. Egy nagy művész, aki életében mindig alperes volt, örök alperes, de végül is megnyerte a nagy pert. Megnyerte, mert hűségesen és becsülettel védelmezte a szegényeket, az elnyomottakat és szenvedélyesen harcolt az igazságért. Megnyerte, mert igaz ember és nagy művész volt. (Népszava) Oiá! DCispesieti Felvettem, a legszebb ruhámat, aztán háromszor baj nélkül, szabályosan átszálltam és a végén, Kispesten kikötöttem a Vörös Csillag traktorgyár kultúrtermében. Igazi bál van itt csillárok fényével, színes papírfüzérekkel a mennyezeten, ünneplőruhás emberekkel. Végig állnak a falak mentén, az ajtóban, a külső fehérterítékes teremben . .. — Hányán vagyunk? — Legalább négyszázan — súgja mellettem valaki —, de eljöttek volna kétezren is a gyárból. Csakhogy nem lehet, szűk a hely. A kellő pillanatban érkeztem. Már elhangzott a nyitány, a szavalat, az ünnepi beszéd és most... most zúgás támad a teremben és az ülők felugrálnak helyükről és két kézzel kapkodnak a cédulák után. Mert cédulákat osztogatnak, kezdődik a külpolitikai béke rejtvény verseny. Minden cédulán hét kérdés, alatta hely a kitöltésre és az aláírásra. Aki felelni tud az összes kérdésekre, nagyszerű dolgokat nyerhet: fényképezőgépet, kávéfőzőt, porcelánedényt, üveg