Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-24 / 17. szám

22 Hírek a magyar népi demokráciából A festő a város peremén biztos szemmel és gyengéd szívvel figyelte, s örökítette meg az embereket. Ha­lála esztendejében — 1934-ben — volt a legtermékenyebb, s talán leg­nagyobb alkotásai születtek ebben az­­időszakban. Az újpesti hídnál készült „Híd télen“ című képén kis terüle­ten", zsúfoltság nélkül annyi mindent és olyan sokrétűen vonultat fel, hogy ez a szerkesztése szinte egyedülálló a piktúrában. Ehhez az évhez fűző­dik a „Fázó parasztasszony“, amelyen nemcsak a didergés érzését, de a test és a lélek reszketését. is meste­rien érzékelteti. És 1934-ben születétt az „Anya“, a legegyszerűbb és leg­­monumentálisabb Derkovits-kép. Egy proletáranya magához öleli gyerme­két. A képen nyoma sincs a téma csábító édeskésségének. Derkovits asszonya nem a madonnák gyengéd­ségével, hanem az üldözött elszánt­ságával, védő és féltő szeretető vei szorítja magához gyermekét. Előszeretettel festett önarcképeket is. Majd mindegyik ilyen képén mel­lette van felesége is: Viki, a hűséges élet- és harcostárs. Egyik önarcképén az ablakpárkányon hivatalos irat he­ver. Első sorai tisztán olvashatók, „Végzés, Derkovits Gyula alperes ...“ Ó, hány ilyen végzéssel kopogtat­tak műtermébe, ahol kettőjük egész­napi eledele sokszor egy joghurt volt kevés kenyérrel, a műterembe, ahol télen befütyült a szél a kályhacsö­­vön, s még festőállvány sem volt, Derkovits a vásznat mindig rajz­szögekkel erősítette a falra, úgy fes­tett. Egy nagy művész, aki életében mindig alperes volt, örök alperes, de végül is megnyerte a nagy pert. Megnyerte, mert hűségesen és becsülettel védelmezte a szegényeket, az elnyomottakat és szenvedélyesen harcolt az igazságért. Megnyerte, mert igaz ember és nagy művész volt. (Népszava) Oiá! DCispesieti Felvettem, a legszebb ruhá­mat, aztán háromszor baj nél­kül, szabályosan átszálltam és a végén, Kispesten kikötöttem a Vörös Csillag traktorgyár kul­túrtermében. Igazi bál van itt csillárok fényével, színes papír­­füzérekkel a mennyezeten, ün­neplőruhás emberekkel. Végig állnak a falak mentén, az ajtóban, a külső fehérteríté­kes teremben . .. — Hányán vagyunk? — Legalább négyszázan — súgja mellettem valaki —, de eljöttek volna kétezren is a gyárból. Csakhogy nem lehet, szűk a hely. A kellő pillanatban érkeztem. Már elhangzott a nyitány, a sza­valat, az ünnepi beszéd és most... most zúgás támad a teremben és az ülők felugrálnak helyük­ről és két kézzel kapkodnak a cédulák után. Mert cédulákat osztogatnak, kezdődik a külpoli­tikai béke rejtvény verseny. Minden cédulán hét kérdés, alat­ta hely a kitöltésre és az alá­írásra. Aki felelni tud az összes kérdésekre, nagyszerű dolgokat nyerhet: fényképezőgépet, ká­véfőzőt, porcelánedényt, üveg­

Next

/
Thumbnails
Contents