Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-17 / 16. szám
22 Hírek a magyar népi demokráciából zét Hodek József és fancsali képpel nézett a nyárfasorban eltűnő legény után. — Itt hagyott az akasztófáravaló — dörmögte inkább magának mint nekem, de a következő pillanatban már széles jókedvvel emelte fel az elárvult kapát s kuncogva biztatott: — Ezt írja meg, hogyan kapál a Virágzó tsz elnöke. A történeti hűség kedvéért meg kell mondanom, hogy nem sokáig élvezte a kapálás gyönyörűségét, mert Szabó Lajos — ő volt a füstölgő legényke —- néhány perc múlva visszatért. Megpökte a markát, kivette a kapát az elnök kezéből, s vére hültével, megjuhászkodva mondta: — Ne maga csinálja ezt, elnök elvtárs! Azon a nyári napon így lettem tanúja az elnöki politikának, amely a hűség és bizalom kölcsönösségére építve kivirágoztatta a szíveket Battyán pusztán. # A Magyar-Szovjet Társaság Országos Kongresszusán találkoztunk másodszor. Híre volt már akkor a Virágzónak, Hodek József mellén is ott csillogott a Munka Érdemrend. A szünetben, bukkantunk egymásra, hosszasan eldiskuráltunk. — Már fejőgéppel fejünk ;— újságolta, majd vidáman arról beszélt, hogyan lettek „híres“ állattenyésztők. — ... A Virágzó tagsága sokáig húzódozott az állatgazdálkodástól. Ha szóba hozta az elnök, egyöntetűen lehurrogták: nem leszünk többé kanászok, voltunk eleget életünkben“, A szépszó, az okos meggyőzés mit sem ért. Erre Hodek elővette furfangos eszét. Az egyik taggyűlés végén csak úgy „mellékesen“ megemlítette, hogy valami szállítólevél érkezett a szövetkezet címére. Somogyból küldenek kocasüldőket, biztosan elvétették a címzést. — Nézz már utána Imre, az állomáson — fordult Sántik Imréhez — mi a szöszt akarnak azokkal a malacokkal, s kik szerencséltettek meg velük kéretlenül. Senki sem fogott gyanút, s mivel éppen valami maggal kocsi indult a kisbéri állomásra, hárman is elkocsikáztak malacnézőbe. Sántik Imre belesett a szellős vagon hasadékain, hát húsz olyan gyönyörűséges süldőt látott gömbölyödni odabenn, hogy egyszeriben elfelejtkezett a téves címzésről. Még a plombát is leverte a vagonajtóról, hogy közelebbről vehesse szemügyre az állatokat. Egy szó mint száz: valamennyit szépen befuvarozta a Virágzóba s az elnök aggodalmaskodására, hogy baj lesz ebből, Imre, csak legyintett: — Kezünkben az írás, hogy nekünk küldték. Aki nem hiszi, járjon utána. „Ideiglenesen“ még a kanász szerepét is vállalta. (Azóta is tart e ténykedése). S büszkén szokta emlegetni, hogyan járt túl a somogyi szállítók eszén. Ilyenkor Hodek József elnök csendes derűvel mosolyog ... Kovács Béla
