Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-10 / 15. szám

24

Hírek a magyar népi demokráciából

íínm) és Léért

[fáradhatatlanul járta Magyarországot, fáradhatatlanul énekelt, -*• ahol egy félnapra megállapodott s megint lóra ült, vagy felcihelődött egy ekhós szekérre, s ment, mendegélt, amerre magyart látott. Várról-várra szállott, városról városra bandukolt, udvarházról udvarházra vándorolt, mint a fájdalmas ország árva hírmondója, az első magyar újságíró, aki még versben írta a híreket s maga mondta el, lanttal pengetve a kissé suta nmekhez a muzsikát. Mert úgy érezte: így illik szólni énekszóval és muzsikaszóval egyszerre a magyarok dolgairól. Ismerte az egész ország. Tudták, hogy egy hasonlat erejéig sem túloz, minden állítása igaz. Katona volt maga is, félkarján ott hordta török szablyák nyomat, féllábán ugyancsak egy csata emlékét. Ügy lett belőle költő, hogy már nem forgathatta a kardot, hát forgatta az ujjait a tollal, s forgatta a nyelvét szóval és dallal. így harcolt tovább mindhalálig Tinódi Lantos Sebestyén.

Várkapitányok írtak át egymásnak: Fogadjátok szeretettel Sebestyén diákot, várjátok jó falattal s a legjobb borral! Mert a várkapitányok tudták, hogy Tinódi minden szava felér egy katonával. A régi vitéz s az ifjú énekes krónikás, aki mindent tudott, s mindenütt személyesen hitelesítette a szálló híreket, igazi elemében akkor volt, ha katonák közt szólhatott. Akkor vette kézhez a török Magyarország nagyobbik felét, másik oldalról a Habsburgok fosztogatták áz országot. Tűz és víz közé került Európa egyik legvirágzóbb országa. Hozzá kellett szokni a szüntelen harchoz. Volt olyan vár, amelyet három év alatt harmincszor támadott meg a török.

nVnódi az 1505 körüli években született, Dunántúl volt a szű■*- kebb hazája, Székesfehérváron járt iskolába, s mert a reformáció híve volt családja, a fiatal, szegény köznemes ifjú már a forradalmas új elv szerint magyarul ír, magyarul tájékozódik. Szülei alapos műveltségben részesítették Tudott latinul, németül, törökül. Ismerte a régi latin költőket éppúgy, mint a görög és római történetírókat s a magyar krónikásokat. Ügy látszik, tudatosan készült katonának és költőnek egyszerre. Évszámmal jegyezte minden énekét, s így tudjuk, hogy első katonai élményei, harcai és sebesülése 1530—1535 közt történhettek. Ezután kerül a Dunántúl híres magyar hadvezérének, Török Bálintnak az udvarába. Ez volt életének legnyugodalmasabb korszaka. Török Bálint, aki ugyancsak a reformáció híve, háznépével egyetemben, íródeákjának, gyermekei nevelőjének, udvari lantosának fogadta a tehetséges ifjút. Sziget