Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-10 / 15. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 13 MÉREG ISTVÁN egykori uradalmi summás — az egyik állattenyésztési brigád veze­tője —- a jó gazda büszkeségé­vel mutatja meg a gazdaságot. Van itt látnivaló bőven! Pedig ez csak egy része a hatalmas birtoknak. Méreg István azon­ban ismeri az egész gazdaságot és — teljes átfogó képet tud nyújtani annak fejlődéséről. De minden szónál többet mond az egyik iratcsomóból előkerülő statisztika. A Pomázi Állami Gazdaság 1949-ben alakult. Az első évben mindössze ötvenen dolgoztak a gazdaságban. 22 igáslovuk, 70 szarvasmarhájuk volt. Múlt év végére a gyümöl­csösök, kertészet, baromfifar­mok mellett hatalmas takar­mánybázist „zöld futószalagot" létesítettek. A gazdaság első­sorban gyümölcs- és zöldség­­termesztéssel és állattenyész­téssel foglalkozik. Állatállomá­nyuk: 725 szarvasmarha, 120 igásló, 30.000 baromfi. A mun­ka nehezét a nyolc traktor, a vontatók, kultivátorok, arató­kévekötőgépek és a többi kü­lönböző korszerű mezőgazdasági gép végzi. Jelenleg 350 állandó dolgo­zója van a gazdaságnak, de a tavaszi-nyári munkáknál a lét­szám alaposan felduzzad. 650— 700 emberre van szükségük és bizony nem kis nehézséggel jár a szükséges munkaerő biztosí­tása . . . — Amit lehet, géppel végzünk, de azért van itt sokféle munka, amihez emberek kellenek. — ilyen gondjai vannak ma Mé­reg Istvánnak, aki 11 éves kora óta urasági földeken dolgozott, más hasznára . . . Mintha meg­érezné, hogy mire gondolok, hirtelen saját múltjára tereli a szót. — Minden évben máshová szegődtem, mert azt hittem, ott jobb lesz... De sehol sem volt jobb .. . Aztán elvittek katoná­nak. Egy év megszakítással hét évig hordtam a mundért... TALÁN CSAK akkor látta meg, milyen nagyot változott a világ, amikor a felszabadulás után a mezőhegyesi állami gaz­daságban ismételten jutalmat kapott jó munkájáért. Aztán elvégezte a háromhónapos me­zőgazdasági iskolát, meg még néhány tanfolyamot... — A vezetéshez szakértelem kell — mondja, de most már nem sa­játmagáról beszél, hanem azok­ról a fiatalokról, akikből a gaz­daság nevelt agronómusokat s akik most jöttek vissza a főis­koláról, hogy itt hasznosítsák szaktudásukat. — A dunaparti kertészeti üzemegység pedig akadémiát végzett vezetőt kapott — teszi még hozzá. — Nagy dolog ez! Gépek, szakemberek segítenek bennünket, hogy még jobb ered­ményeket érjünk el. A SILÓK MELLETT találko­zunk Kurpé Vilmossal, a takar­­mányos-brigád vezetőjével, aki 26 esztendeig élt Kanadában.

Next

/
Thumbnails
Contents