Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-03 / 14. szám
22 Hírek a mägyar népi demokráciából szonegyezni a barátaival és kilenc forintot veszített. Kilenc forintot. Akkor aztán elhatározta, hogy megkomolyodik. Két szakmában szabadult (lakatos és vasesztergályos), most a gépipari technikum elsőéves hallgatója. Havi keresete négyezer forint. Ez a kilenc forint volt a történelem legjobb tőkebefektetése. Egy dobozt emel le a szekrény tetejéről. — Mindenféle fényképek — mondja és elém teszi — érdekli? — A fényképek aztán meggyőznek arról, amit eddig is sejtettem. Hogy tudniillik ez a komoly és céltudatos ember eddig csak ugyanazt az egy oldalát mutatta nekem, mint a Hold a Földnek. Kép a Galyatetőről, nyakig a hóban. Kép Mátraházáról, síruhában, de persze sítalpak nélkül. Képek a bukaresti Világifjúsági Találkozóról, sok-sok vidám kép, csinos lányok között, vidám barátok között. — Ki ez a csinos kislány a jobboldalán? — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének bábolnai titkára. — És ez a másik a baloldalán? — Egy ausztráliai táncosnő. Tizenkét esztendős volt, amikor szüleit elvesztette. Azóta egyedül él a világban. Egyedül? Dehogy. Csak egy ideig volt egyedül. — Segít engem a vállalat, a párt. Lakatos elvtárs pedig, az igazgató, mint az apám, olyan. Meg aztán ott a gépem .. . Egészen felélénkül, hogy a gépéről esik szó. — Kérem, a gépe az embernek annyi, mint a testvére. . . . A Kossuth-díjra nem számított. Mindig egyformán igyekszik minél jobban dolgozni, nap mint nap spekulál valami észszerüsítésen, újításon, trükkön, fogáson. Állandóan ötszáz százalék körül teljesít, most a kongresszusi versenyben is. A gyárban jól megy a kongresszusi verseny, ő maga Muszka Imrével áll párosversenyben, a Szabad Népből tudja meg, Muszka mennyit teljesít. A legutóbbi héten néhány százalékkal megelőzte őt. Mármint Muszka Porubszkyt. De a jövő héten ö fogja megelőzni őt. Mármint Porubszky Muszkát. — Amikor a szaktársak megtudták, hogy Kossuth-díjat kaptam, persze sokan jöttek őszintén gratulálni, de voltak, akik csak gépiesen kezet nyújtottak, s mondták: gratulálok komám, de tudja azért... No, mindegy. Szóval ez maguknál íróknál, művészeknél egészen másképp van. Ha egy művész Kossuth-díjat kap, a másik a nyakába borul, átöleli, megcsókolja . . . Buzgón bólogatok. így jutott legalább a cikkem végire egy kis humor. Tabi László SALGÓTARJÁN ÜJ AUTOMATA TELEFONKÖZPONTOT KAP A 3000 állomásos automata távbeszélő központ a sztálinvárosi és miskolci automataközpontok után a harmadik legnagyobb ilyen (központja lesz a vidéki városoknak.
