Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-03-20 / 12. szám
14 Hírek a magyar népi demokráciából SZIGLIGETI EDE SZÜLETÉSE 140. ÉVFORDULÓJÁRA Ezernyoclszázharmincnégyben egy fiatal mérnökjelölt, Szathmáry József Nagyváradról Pestre jött, hogy megszerezze mérnöki diplomáját. Itt megismerkedett a budai színészekkel, és elhatározta, hogy felhagy tanulmányaival és ő is színésznek áll. Még abban az évben el is szegődött a budai társulathoz, amelynek akkor a többi között — Déryné, Kantomé, Egressy, Lendvay, Szentpétery és Megyeri voltak a tagjai. Apja, a vidéki nemes fiskális emiatt kitagadta, sőt még az ősi név használatát is megtiltotta neki. Ekkor vette fel a Szigligeti Ede nevet, amely aztán — több mint negyvenesztendős működése alatt — elválaszthatatlanul összeforrott a magyar színjátszás és a magyar dráma történetével. Amikor 1837-ben megalakult a Nemzeti Színház, a budai társulat legtöbb tagjával együtt Szigligeti is tagja lett a Nemzeti Színháznak és az is maradt 1878-ban bekövetkezett haláláig. Előbb színész, később dramaturg, rendező, titkár, majd végül igazgató, s emellett mindvégig nagysikerű színpadi szerző is. Színésznek nem tartozott a legjobbak közé, a színházi munka egyéb területein is inkább lelkesedésével és szorgalmával tűnt ki, mint különleges képességeivel. Amit azonban a magyar drámairodalomban alkotott, azzal örökre beírta nevét a magyar színjátszás történetébe. Hatalmas értékű, világirodalmi jelentőségű drámákat nem írt ugyan, de nagy termékenységével, darabjai szinte végeláthatatlan sorával megteremtette és a Nemzeti Színház műsorának gerincévé tette a magyar színpadi irodalmat. Magyar drámák születtek Szigligeti előtt is. Sőt, a magyar irodalom máig legnagyobb drámáját, Katona „Bánk bán“-ját is Szigligeti fellépése előtt mutatták be Kassán és Kolozsvárott. Kisfaludy és Vörösmarty drámáit szintén ismerték — hogy csak a legnagyobbakat említsük — ezek azonban irodalmi értékük s nem egyszer nagyszerűségük ellenére is csak szórványos kísérletszámba mentek. Drámák tehát már voltak a magyar irodalomban — nem egy közülük jelentősebb, mint amilyeneket Szigligeti egész működése idején alkotott — nem volt azonban olyan drámairodalmunk, amely folytonosságával, termékenységével a színház igényeit ki tudta volna elégíteni. * Negyvenesztendős működése alatt több mint száz eredeti drámát írt. Ezek mindegyike színrekerült a Nemzeti Színházban. Volt olyan év, amikor hat Szigligeti-darabot mutattak be. Hatalmas szám ez, s a maga nemében páratlan a magyar irodalom történetében. Ennek a száz darabnak döntő jelentősége volt a Nemzeti Színház műsora nemzeti jellegének kialakításában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az,
