Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-16 / 3. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 9 Gyula főmérnökkel vagy Szidnay Antal főbányamesterrel és mondhatatlan tudásvággyal lesi el a gyakorlati bányamunka fogásait. Röstelkedve meséli, hogy az egyetemen sokat tanultak, de gyakorlatilag kevesebbet tudnak a végzett növendékek, mint a néhány éve dolgozó vájárok. Meg kell tanulniok ai gyakorlatot, mert a soproni Nehézipari Egyetem közelében nincsen bánya, ahol praktizálhatnának. Ezen sürgősen változtatni kellene. Nehéz dolog megtalálni Mogyorósi Katalint, mert állandóan a bányában dolgozik. Nagy munkát bíztak az „újonc“ szakemberre: ő vezeti a bánya újrafeltérképézésének munkálatait. Mikor előkerül a föld alól, akkor sincs ideje hosszabban beszélgetni, szalad az Újváros felé induló autóbuszhoz. Szabadkozik, de nincs ideje, mert éppen a mai napon egyik legszebb álina teljesült: lakást kapott a trösztitől. Ha van kedvem, elkísérhetem új otthonába, ahová ma érkeznek meg Sátoraljaújhelyről a bútorai ... „így csaptam fel bányásznak“ Elkísérem. S az ú.on elbeszélgetünk. Megtudom, hogy Nyíregyházán született, 1930-ban. Miért választotta tiszaháti lány létére ezt a „hegyi“ szakmát? — Elárulom: világéletemben orvos akartam lenni. Csakhát — édesapám, az öreg főmozdonyvezető korán meghalt és özvegy édesanyáin keservesen zokogott, hogy olyan messzire kerülök tőle, Budapestre. Nem akartam elszomorítani: a miskolci Nehézipari Egyetemre adtam be a felvételi kérelmemet. Föl is vettek ,ai gépészmérnöki karra. Nagyon elkedvetlenedtem. Hiába volt édesapám főmozdonyvezető — én egyáltalában nem rajongtam a gépekért. Kedvetlenül ténferegtem a gyönyörű egyetemen, sehol sem találtam a helyemet. Egyik ilyen „kalandozásom“ során összealeadtam a bányamérnök-kariakkal. Volt köztük egy magas, sovány, barna fiú, az olyan sugárzó lelkesedéssel beszélt a bányászat fontosságáról, a bányamunka össze nem hasonlítható szépségeiről, — hogy felcsaptam bányásznak. Elkezdtünk tanulni a bányáról. Kicsit borzongott a hátam, mikor sor került a sújtólégre, vízre, tűzre... Aztán elkövetkezett az első nyári szünet és én megtekintettem a pécsi Széchenyi-aknát és... azóta bottal se lehetne elkergetni a bányából, annyira megszerettem ezt a mesterséget! Hatalmas lakóépület előtt áll meg az autóbusz az Újvárosban. Mogyorósi Katalin mosolyogva mutat fel a négyemeletes tömbre: Itt van a mi új lakásunk!
