Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-04-11 / 15. szám

- 5 -A csepeli Béke-téren büszkén sorakoznak az uj, korszerű lakóházak. A 9-szému ház földszint ötös lakásában lakik Pecanek István, a Magyar Posztógyár szövőmestere,feleségével és 16 éves fiával. Az asszony szövőnő s jó munkájának elismeréséül sztahanovista oklevelet és jelvényt kapott.

Pecanekné a jó háziasszony örömével és büszkeségével mutatja szép kétszobás összkomfortos lakását. Az előszobában fehérre lakkozott ajtót nyit ki és ezt mondja:

f- Az első fürdőszoba a mi családunkban.

S ott, a fürdőszoba küszöbén hirtelen felvillant előttem ennek a családnak régi és mai élete. Az asszony és a férfi családjának és őseinek életében sok féljegyeznivaló akadt: nyomor, éhség, munkanélküliség, sok-sok szenvedés. De 1950* február 4-ig - amikor Pecanekék ebbe a lakásba költöztek - családjukból soha senkinek nem volt fürdőszobás lakása.

Két gyermekük van Pecanekéknek: a 16 éves Raymond ipari tanuló, szüleivel lakik. A nagyobbik fiú, a 28 éves István már megnősült, katonatiszt. Az asszony hozzáteszi:- Az első katonatiszt a mi családunkban.

Tengernyi viz lefolyt a vén Dunán, de Pecanekné és férje családjában a férfiak mindig közemberek voltak. Az első tiszti vállpántot Pecanek István alhadnagy varrta fel.

Az édesanya szerető szóval beszél fiairól. Hogy milyen jó gyerekek, milyen szorgalmasak, rendesek. Majd arról beszél, hogy a két fiúnak milyen különböző a természete: az idősebbik csendes és zárkózott. A fiatal meg vidám és fürge, mint a esik.- Gondolt-e már arra, hogy miért különbözik ennyire a természetük? - kérdezem. - Pecanekné kissé elgondolkozik, majd halkan válaszol:- Talán az az oka, hogy az idősebbik mindig sirni látott, a fiatalabb pedig már hosszú esztendők óta mindig jókedvűnek lét...