Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-12-19 / 51. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 7 zsamester, ,az sosem írja el a vagonszámot, nem téveszti el a szemnagyságot és mindent meg­tesz a vasúti kocsik jó kihasz­nálásáért.“ „De rajtam kívül is van néhány „fiatal“ az öreg harcosok között.“ Neveket sorol a két idős má­zsamester és közben-közben elé­gedetten összemosolyognak. Hi­szen harcképes még a régi gárda java. Derék fiúk a hős apák nyomában — A többi munkát pedig rá­bízhatjuk a fiainkra — mondja végül Halász és a saját fiára gondol, aki élenjáró bányászból lett száz vájártanuló nevelőjévé. Idős Vasbányai János is a fiára gondol. Jogos büszkeség­gel. Ifjú Vasbányai János szta­hanovista főaknász neves, meg­becsült ember a Pilisi Szénbá­nyáknál. Egy tanácstag körülnéz Amikor munkaideje elteltével beteszi maga mögött a kis má­zsaház ajtaját, idős Vasbányai lassú léptekkel elindul a bánya felé — új eredményeket hallani. Az út kaptatóján megáll egy kicsit, hogy kifújja magát. A kis dombhátról jól látni a két bányásztain tarka házait. A régi kolóniák új színfoltja, a nemrég épült, vakolatlan csa­ládiházak nyers téglafala. Szentivánon 11, Vörösváron 7 „akciós“ sajátházat építettek a bányászok. Vasbányai pontosan tudja ezt, már csak azért is, mert tagja a pilisszentiváni ta­nács végrehajtó bizottságának. Szemével megkeresi azt a he­lyet az erdőszélen, ahol már­ciusban megkezdik 60 takaros bányászház, napközi otthon, is­kola és népbolt építését. Jani fia is építkezik: állami kölcsönt kapott, a többi pénz meg kite­lik a havi 2000—2500 forintos ke­resetből, a prémiumból, meg a hűségjutalomból. Vasbányai bá­csi Nagykovácsi felé is elnéz, ott is építkeznek. Nagyösszegü beruházással függőakna készül. Tágas fürdőház is épül. Kell is, mert a fejlődő pilisi szénbánya sok száz új bányászt vár. És bővíteni kell a kultúrházat, az iskolákat, a bölcsődéket, új la­kóházakról, üzletekről is kell gondoskodni. Lesz elég gondja a községi tanácsnak. Az öreg mázsamester és tanácstag azon­ban örömest megbirkózik a nö­vekedés, az új élet gondjaival. Alkonyodik. Idős Vasbányai János ifjú szívvel, vidáman lép­ked a vörösvári Bányász-utcán, a volt „Űri soron“ a szakszer­vezeti kultúrház felé. A fénye­sen kivilágított tágas épületben — Liposics János bányászigaz­gató egykori házában — napi munkájuk után szórakoznak, művelődnek a pilisi szénbányá­szok, akik kemény helytállás­ban a régi harcosok példáját követik és tervük túlteljesíté­sével méltóan ünnepük meg a nagy sztrájk negyedszázados évfordulóját. Vajk Vera

Next

/
Thumbnails
Contents