Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-12-12 / 50. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 29 MOLNÁR JÓZSEF SZÁMADÁSA A hevesmegyei Atkár községben új utca a Május l.-utca. Házai esz­tendeje épültek. Piros cserép a- te­teje valamennyinek, a fala fehér, az ablakai meg akkorák, hogyha az em­ber ilyenkor ősszel, délidőben, ül a tágas szobában, úgy érzi, itt bsnt ragyog a nap és innen süti az új utca házsorát, a termelőszövetkeze­tek székházét, a gépállomás trakto­rait, mindent. Az utcán nagynéha végigmegy egy járókelő, vagy kinyílik egy ab­­k, amelyet éppen most tisztogat­nak, de különben csendes a falu­nak ez a tája nappal. Ilyenkor csak a gyerekek vannak odahaza. Ember, aki csak van és kezét-lábát bírja, a­­határban dolgozik. Estefelé népese­dik csak meg itt a világ. Amikor le­száll a nap, akkor tér meg a határ­ból otthonába a házak lakója. Vilá­got gyújtanak a konyhában, a tűz­helyben ropogni kezd a tűz és vígan pipálnak a kémények. Vacsora után aztán összeülnek a szomszédok és megbeszélik a világ meg a maguk sorát. Mert ezekben a napokban itt Hevesben csakúgy, mint az egész or­szágban, a termelőszövetkezetekben a küszöbönálló zárszámadás a be­szélgetések témája. A Május 1-utcában, a 15-ös számú házban is erről folyik a szó. A ház Molnár Józsefé, a Micsurin termelő­szövetkezet tagjáé. Esztendeje épült ez is, akár a szomszédaié. Molnár József, a felesége, Anna lánya, meg Laci fia nemrégen még egy szoba­­konyhás, szalmatetős házban lakott. Az udvara alig volt akkora, hogy sze­kérrel megfordulhatott volna benne, ha lett volna szekere. De nem volt. Se szekér, se ló. Az öt hold földet a család művelte, a családfő meg nap­számba járt, hogy megkeresse az igáravalót. De . az öt hold még így se tartotta el a családot. Régen volt ez. Ezen az őszön múlt három esz­tendeje. Akkor lépett be Molnár Jó­zsef a termelőszövetkezetbe . . . Esztendőről-esztendőre j avult, könnyebbedéit a soruk. Két hete la­kodalmat ültek. A Molár Anna lako­dalmát. Eddig katona volt a vőle­gény. A lakodalom volt az első ün­nep. amit a házszentelő óta tartot­tak. Leöltek a két hízóból egyet és megkóstolták az új bort, amit a ház­táji szőlőből szűrtek. Ez óta az ün­nep óta készülnek a következő ün­nepre : a zárszámadásra. Molnár József előveszi a munka­egység könyvét, leül az asztalhoz a feleségével. Úgy olvasnak -ők, ketten együtt ebből a könyvből, mint va­lami szép regényből. Mennyi min­dent is mesélnek ennek a könyvnek a lapjai. Elmondják azokat a szeles márciusi napokat, amikör a tavaszi munka megindult a földeken, a má­just, amikor mindnyájan úgy vár­ták az esőt, mint kisgyermek szokta a karácsonyt. Becsukják a könyvet, előkerül a papír, a ceruza: számolnak. A csép­­lés befejezéséig 340 munkaegysége volt Molnár Józsefnek. 34 mázsa bú­zát hozott haza a géptől. Húsz má­­•zsa burgonya, 12 mázsa kukorica. 1 mázsa árpa, ugyanannyi borsó, öt kiló híján egy mázsa bab az, amit

Next

/
Thumbnails
Contents