Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-12-12 / 50. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 21 és a többiek be akarták bizonyítani, hogy a magyar nyelv is a műveltség nyelve lehet, ha művelik s a műveltség terjesztésére használják. Kazinczy! ezért hevítette a cél: magyarul adni ..a. drámák drámáját“. * Ugorjunk néhány esztendőt. 1839- ben elhagyja a gimnáziumot egy tizenhatéves diák s Pestre megy színésznek. A neve: Petőfi Sándor. Pár esztendő múlva ő a legnagyobb magyar költő, a közelgő forradalom é* szabadságharc viharmadara. De egyelőre színész akar lenni, hogy a Hamletet játszhassa. Aztán angolul kezd tanulni, hogy lefordíthassa a művet. Már híres költő, mikor társakat keres a munkához: ,,Az egész Shakespearet le kell fordítanunk!“ — kiáltja. Hárman vállalkoznak a feladatra, a három nagy magyar költő: Petőfi Sándor, Arany János és Vörösmarty Mihály. A forradalom és a szabadságharc megállította a munkát. A szabadságharc elbukott, Petőfi kihullott a sorból. És Arany János tovább folytatta a munkát. „Csodálatos mű, méltó az eredetihez!“ —- kiáltottak fel az Akadémia tudósai, amikor Arany János 1866. novemberben benyújtotta Hamlet. fordítását. És a magyar színpadról Hamlet, az'önzés, az ocsmányság, az aljasság, a zsarnoki önkény ellen lázadó ember drámája szólt a guzsbakötött nemzethez. * 1919-től 1945-ig, a fasizmus idején, a tőkés és földesúri terror-kormányzás idején is játszották Hamletet Budapesten. De nem a nemzetnek. csak egy szűk felső rétegnek. A „modernszemléletü rendezők“ úgy átformálták, hogy Shakespeare foroghatott a sírjában. Volt rendező, aki az öt felvonáson át azt mutatta be, mint veszti el az eszét egy gyenge idegzetű ifjú a rázúduló családi tragédia súlya alatt. A bágyadt reflektor fényében egy zilált és kócos Hamlet imbolygóit a színen s a szünetekben, a konyak mellett, Hamlet „komplexumairól“ vitatkoztak a hölgyek és urak. Ezért írta 1935-ben a Pesti Napló kritikusa: „Ismét kiderült, hogy Shakespeare mindenképpen ne. héz nekünk. Divat játszani, megnézni, — de megérteni már nem szükséges. Másra vágyunk: vidámabbra és fényesebbre. A Hamletpremiefen a legnagyobb sikert a főúri hölgytársadalom remekbe formázott ruha- és ékszercsodái aratták . ..“ * És 1953. novemberében ujjongani szerettem volna az örömtől, amikor az északmagyarországi iparváros, Miskolc színházának ragyogó nézőterén .ültem s az utolsó felvonás után ezt hallottam a mögöttem ülő aszszonytól, aki a férjéhez szólott: „Kár lett volna elmulasztani ezt a darabot. A szívem máj d kiugrik, olyan megrázó volt.“ És körülöttünk a borsodi szén- és iparvidék népe tapsolt: bányászok, vasmunkások, mérnökök, tanárok, az új miskolci egyetem diákjai -—- ünneplőire öltözött közönség. S nemcsak a ruha volt ünneplő: a szemek is ünnepi fényben ragyogtak. A szünetekben beszélgettem néhány nézővel. Semmi kétségem nem maradt, hogy ez a közönség — az új ország új színházlátogatói nem pusz--
