Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-10-03 / 40. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 6 Muszka Imre — Milyen kár, hogy ez a tehetséges gyerek el fog itt kallódni! — sopánkodtak szem forgató „jósággal“ annak az erdélyi fatelepnek a tulajdonosai, ahol mintegy három évtizeddel ezelőtt egy kisfiú csodálatos tájképeket, gyári jeleneteket és arcképeket pingált — papír híján — a műhelyek falára. — Kiváló festő lenne belőle — vélekedtek a fűrészek, bágerek mellett dolgozó munkások, és hozzátették: — De mi haszna a tehetségének? Az apja segédmunkás, anyja napszámos itt a telepen; hogy volna pénzük taníttatni Imrét! ... Bizony, nem volt rá pénz. Még az iskolából is ki kellett venni három elemi után: karót hegyezni már ő is tudott, hadd keressen, segítsen a családnak. De alkotó természete nem hagyta nyugodni a kis Muszka Imrét. Megbűvölve nézte az esztergályosok munkáját s elhatározta: nem lesz napszámos, szakmát tanul. Nohiszen! Mintha az olyan könnyen menné! Az sem volt könnyebb az urak országában, mint festőművésznek tanulni. Míg a szakmát tanulja, nem keres; miből tartsák el addig? Imre megszökik a fatelepről. A harmadik vármegyéből hozzák vissza a csendőrök. Világgá akart menni, hogy mesterséget tanuljon. Most már apja is kötélnek állt: Muszka Imre esztergályos lett. Félszabadulása után több helyen dolgozik, ha éppen van munka. Nincs maradása sehol: ki-kitör belőle az alkotó természet, új módszereket dolgoz ki — hiába! Az eredmény: visszautasítás, szidás, örülhet, ha nem dobják ki a gyárból. „A munkás ne gondolkozzék. Az a mérnökök, a gyárosok dolga“ —: ezt hallja úton-útfélen. A második világháború alatt már Csepelen dolgozik. „Jó munkás, de mindig spekulál, mindig olyanon töri a fejét, ami nem az ő dolga“ — ez róla a vélemény. Még a szomszéd munkateremben sem ismerik a nevét. Aztán kitör a háború. Csepelt romba döntik a bombák. A felszabadulás . után ott látjuk Muszka Imrét azok között, akik a romok közül „guberálják“ ki a gépeket. Aztán jönnek
