Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-09-19 / 38. szám
20 Hírek a magyar népi demokráciából pengék. „Guminadrág, nylonpelenka megint nem jött?!“ — bosszankodik. — „Pedig menynyit el tudnék adni belőlük!“ Azután ismét a fejét csóválja: „Napszemüveget is csak százat küldtek, pedig ötszázat rendeltünk.“ A következő címzett a Kisiparosok Országos Szövetsége dorogi körzete. Értesítés arról, hogy Szeferinusz Mihány kőműves, Pucz József és Szerczer József szobafestők iparengedély igénylési kérelmének helytadtak. A szomszéd házba fényképek érkeztek. Balatoniéit érői küldték Marosvári: József után, aki egy budapesti építkezésen munkavezetőként dolgozik. A kép vidám társasjáték közben ábrázolja myolcadmagával. „Nagyon jól érezte magát az üdülőben — jegyzi meg a felesége, miközben mosolyogva nézi a képeket. —- Mondta is, ezentúl is úgy igyekszik a munkában, hogy minden évben beutalják üdülni.“ — Hát nekünk mit hozott? — fogadja a postást Berényi Jánosné, a Szabadság termelőszövetkezet könyvelője. Patkóczi válasz helyett bankértesítést lobogtat a kezében. Berényliné elégedetten mosolyog: -— Ahá, a MEZÖKER küldi a káposztáért... Az irodában van éppen Diósi Sándorné termelőszövetkezeti tag is. Megkérdezi Paitkóczit, hogy neki hozott-e valamit. Bútorárjegyzéket vár Pestről. A 240 munkaegységére járó pénzből bútort akar venni. — Majd holnap bizonyára azt is hozom — mosolyog a postás. Sok utca ágazik jobbra-balra a főutcából. Patkóczi Gyula mindegyikbe Visz valamit. Barátságos külsejű kertes házak előtt baktat, lenyomja a kis rácsos ajtó kilincsét, néhány pillanatra eltűnik, majd máris megy tovább. Dorog ma már nem olyan elkáxhozott falu, minit valamikor. Amikor még Schmidt vezérigazgató uralkodott itt, tudatlanságba, sötétségbe, nyomorba fulladt a község ... Maholnap pedig hivatalosan is város lesz belőle! — Aránylag könnyű napom volt — jegyzi meg Patkóczi Gyula, amikor késő délután az utolsó postát ís átadta a címzettnek. Ciklámenszínű boríték volt... S hogy Kinek? Kitől? A világért se mondaná meg senkinek. — De ha elgondolom — mondja a postás —, hogy tegnap is jónéhány dorogi bányászlány indult el a balatonfenyvesi bányászüdülőbe, elképzelem, micsoda képeklapáradat lesz itt két hétig! Mert esküvő, névnap, születésnap, nyaralás mindig több munkát jelent a postásnak... Ábel Olga (Megjelent a Népszava című napilapban.)
