Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-04-04 / 14. szám

- 7 -Az egykori elhanyagolt kis b^nyészközség helyén virágzó modern város épült. 1932-ig a községnek nem volt jegy2.őségé, postája, vasútja, de még kövezett útja sem.

i 'U.ya egyike volt a legelhanyagoltabbaknak. A vágatok Cs a gurltdk oly szükek voltak, hogy a fejtéseket csak ■i . ermostohébb viszonyok között lehetett megközelíteni. Néhány fejtőkalapácson kivül más gépet nem ismertek.

A komlói bánya ma valóságos "földalatti gyár". Az aknatornyokban nagyteljesítményű uj szállítógépek dolgoznak, az aknarakodón megszüntették a kézi kiszolgálást.

A lovasszállitást kiszorították a bányából a modem,sujtólégbiztos Diesel-motorok. A főszállitóvágatokban villanyfény ragyog, s néhány hónap múlva már valamennyi szállitóvégatban villanyvilágítás lesz.

Parragi György Kossuth-dijas ujságiró, akinek apja pécsvidéki bányász volt, igy ir Komlóról:

"A múlt év őszén, hosszú évek után először, ismét elmentem Komlóra, ahol sokszor jártam gyermek- és ifjúkoromban. Ezúttal különösen boldog voltam azért,mert magammal vihettem édesapámat, aki negyvenkilenc évig dolgozott a bánya mélyében és magammal vihettem édesanyámat.

A ménfai völgyet most is biborszínre varázsolta át a késői ősz ecsetje. Kőrisfák lángolóan égtek tüzes levélarcukkal, és fehértörzsü bükkfák ágai csodálatos egyszerű ritmussal hullatták sárga levelüket. Fent a hegyen a fenyőfák állanak és eltakarják Komlót, az egész nagy csodálatos világot, amely azóta, amióta nem jártam itt, ebben a második magyar Sztélinvárosban, a szén, a vas,az acél országénak egyik legfontosabb központjában épült.

Az erdők takaró függönyét egyszerre feltépte a rohanó autó és előtűnt a lenyűgöző valóság: Kökönyös,emeletes házaival. Lent a völgyben a pezsgő, forró élet,egy szocialista város élete. És a nagy rakodó, a szén felbecsülhetetlen tömkelegét magukba foglaló vagonok százai és százail Egy uj világ. Egy szép világ. Egy becsületes, egy tiszta, 3zép világ. Nem álmokban és illúziókban, hanem valóságban.

És ekkor életemben talán először vettem észre könynyet az édesapám szemében. Ezt mondotta:- Lásd Gyuri, én itt dolgoztam tizenhatéves koromban. Akkor még aknák sem voltak, csak úgy mentünk a tárnákban a hegyoldalba. És most milyen gyönyörű ezt