Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-09-19 / 38. szám

12 Hírek a magyar népi demokráciából Róthoit azonnal hivatták a tröszthöz. Ügy állt ott a terem közepén agyagfoltos kék overallban, sáros gumicsizmában, bá­nyászsapkában, ahogy feljött az aknából. S a mérnökök eléje terí­tették a már hevenyében papírra vázolt tervet. Róth nem most mélyített először aknát életében: eddig már tizennyolc akna elkészítésében vett részt. Tudta, mit jelent az aknamélyítés, szerette is nagyon — de ilyen munkáról, mint ez a mostani, még inem hallott. Annyira hihetetlennek tűnt előtte a terv, hogy újból elmagyaráztatta magának ... Hosszas töprengés után szólalt meg újból: — Én bízom benne, de előbb megbeszélem a brigádokkal... Nemsokára, az új Il-es akna átadása után, Róth összegyűj­tötte munkatársait. Elővette a kész tervet. — Ez a munklaJ nagyon fontos, de igen nehéz és veszélyes — jelentette ki nyiltan. A vájárok között élénk vita kerekedett, majd Rankl Ede bri­gádvezető az első szakaszra mutatott. — Ez a mi brigádunké! Jazbinesek János a másodikat, Fajcser Antal pedig a harma­dik szaklaszt választotta. Munkához láttak. Először megépítették a biztonsági hida­kat. Négyet egymás fölé: négy helyen zárták el velük az aknát. Erre hullott bővítéskor a kifejtett meddőkőzet. Utána három úgynevezett lengő munkahidat építettek be: a brigádok tagjai ezeken állva bővítették az aknát, erről építették az új téglafalat, emelték be a vastraverzeket... Zuhogott a víz, osak gumiruhában dolgozhattak. Az anyagot kézzel adogatták fel a munkahídrú. Mégis volt kedvük versenyezni... Tavasz lett, április, mindenki örült, csak Róth nem. Nyugta­lanul járt-kelt a telepen s egyre a napokat számlálgatta. — Kevés — dörmögte, amikor az újabb 18 méteres csúcs­eredményt jelentették neki. Segíteni akart minden erejével. Dél­előtt leállt a munkahídra az első szakászon, délután pedig a másodikon. Ezt, tette három napig. Együtt küzdött a brigáddal, együtt emelte velük magasabbra a munkahidat. Egyik náp, eme­lés után, Rankl keserűen kifakadt: — Csak ez alz átkozott hídemelés ne lenne! Róth izgatottan felugrott. — Megvan! — kiáltotta—- ez a híd húz bennünket vissza. — A többiek először nem értették, miről van szó, de azután mindnyáján igazait adtak Róthnak. A munk'a­­híd átszerelése ugyanis 16. sőt, sokszor 20 órán át is tartott. Mennyi falat bánthatnának ki, hány téglát; építhetnének be enínyi idő alatt! A megoldás egyszerűnek látszott; meg kell gyorsítani

Next

/
Thumbnails
Contents