Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-29 / 35. szám

26

Hírek a magyar népi demokráciából

májának. Bili Baynham kérdéseiből Gáspár kiérzi, hogy magafajta régi bányásszal van dolga — mindjárt meg is kérdezi: hány éve dolgozik angol szaktársa a bányában?

— Harminckét éve — válaszolja Baynham. Gáspár János már a harmincnyolcadikat tölti a föld alatt.

Szivélyes, meghitt beszélgetés alakul ki. Gáspár az életéről beszél, a régiről és a mostaniról.

— Negyvenöt előtt a mi nevünk itt semmi volt, meg senki. Sokszor voltam munka nélkül. És ha dolgoztam? Egy műszak alatt három-négy pengőt ha kerestem. Annak pedig jaj volt, aki szólni mert. Negyvennégyben csak annyit mondtam: a fekete fene egye meg ezt a keresetet, és már hívtak is be katonának. De fegyvert — azt nem mertek a kezembe adni. Á bányász nem volt nekik megbízható.

—- Hogyan élek most? Hát egy hónapban megkeresek 3000—3500 forintot. De nemcsak erről van szó. Hogy mást ne mondjak: iskoláztathatjuk gyermekeinket, a tehetségük határozza meg, hogy mi legyen belőlük. A kisebbik fiam művezető, a nagyobbik pedig bányászoktató.

— Az urak azt mondták, hogy a szegényember nem tudja az országot vezetni. Szegényembe!' fia nem lehetett sem katonatiszt, sem más. Mi megmutattuk most, hogy az egyszerű ember is el tudja igazítani az országot. Itt van, nézzék csak meg, a mi igazgatónk. Két évvel ezelőtt itt állt még ő is a szénfalnál. Tanult, két évig aknásziskolába járt — így lett igazgató.

OROSZLÁNY. ALSÓTELEP 121. A takaros léckerítés mögül virágfejek kandikálnak ki, hatalmas sárga, meg piros dáliák. Kissé hátrább vetemények: gyönyörű kalarábé, káposzta, miegymás. Megterem itt minden, ami zöldségféle egy családnak kell. A kert közepén erősen megépített kis bányászház. Öröm ránézni a tiszta falakra, a szem szívesen megpihen az egyenes síkokat megszakító, magyarosan széles boltíveken.

Itt lakik Gáspár János, ide hívta meg műszak utánra az angol vendégeket. A látogatók először a kertben néznek körül, de Gáspárné már kéri is őket szíves szóval: kerüljenek beljebb.

Bent a szobában a vendégek örömmel mosolyognak egymásra: ez igen. Csinos, modern bútor, a falakon képek, a sarokban korszerű Orion-rádió.

A vendégek kényelmesen elhelyezkednek és folytatódik a délelőtt elkezdett baráti beszélgetés.

Gáspár János sorjában megválaszol mindenre. A felszabadulás után, 1945-ben költözött ebbe a házba. Nem, nem fizet éppen sok lakbért: havonta kerek hat forintot. Ennyit kér s nem többet a bánya, amelynek tulajdonában van a ház.

Edward Dixon ennyit mond: ..Önök úgy fogadtak itt bennünket, mint barátokat vagy rokonokat szokás. Ha küldöttségünk visszatér Angliába,