Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-29 / 35. szám

12

Hírek a magyar népi demokráciából

Októberi Forradalom napján sztahanovista oklevelet kapott. Átlag százaléka 200 százalék fölé emelkedett. A fizetése 2000 forint fölé. A kopott, festett bútordarabok fényezett tölgyre cserélődtek. A ruha, cipő megfiadzott. Világvevő rádió került a kisasztalra. Csehszlovákiában üdült. Most új konyhabútort akar venni és telehálót. Megteheti. A második ötéves terv első événél tart, novembernél pontosabban. Az üzemi hangszóró ismerteti teljesítményét. Páros versenyben áll Fekete Vilmos hegesztővel. Mostani százaléka 235, de az Alkotmány tiszteletére indított Békeműszakban 250 százalékot ért el.

Nemrég kapta meg a sztahanovista jelvényt.

Hosszú már ez a felsorolás, Úgy tűnhet, kiválasztott személyről van szó. Nos, ez lehetséges. De nem mi választottuk ki: jó munkája, fáradhatatlan akarata választotta őt ki. Az a szeretet, amely körülveszi, őt a vagonmühelyben is, mert olyan derék és segítőkész. De a hét munkáscsalád közül, amelyik a régi házat lakja, nem egyedül nála szól a világvevő rádió, nem egyedül ő vásárolt új bútort.

(Megjelent a Nők Lapja című hetilapban.)

Dr. Novobátzky Károly, Kossuth-díjas fizikus:

A TUDOMÁNY MEGBECSÜLÉSE

53. §: „A Magyar Népköztársaság ügyét szolgáló tudományos munkát.”

Amikor én kutatómunkámat elkezdtem, fizikusnak lenni — különösen elméleti fizikusnak lenni — azt jelentette: visszavonulni az élettől, lemondani munkám elismeréséről. Azóta negyven esztendő telt el. Harminckét éven át semmit nem változott a helyzet, azután lassan, de gyökeresen átalakult a magyar fizikusok élete, munkája is. Ha visszatekintek a csaknem félszázadra — de nemcsak a magam életére, hanem általában a magyar fizikusokéra — elmondhatom: az alkotmány biztosította jog, a tudomány igazi szabadsága, az állam támogatása olyan volt a mi munkánkban,

hathatósan támogatja a dolgozó nép

mint amikor a kiszikkadt földet éri az eső. Felélénkült, felvirágzott, megnőtt, megerősödött a fizika tudománya Magyarországon.

Eötvös óta nem volt magyar fizikus — így szokták mondani azelőtt. Eötvös munkájának nem volt folytatója s az utána jövők — csaknem száz esztendőn át, a közérdeklődéstől távol végezték munkájukat. Ma nálunk nemcsak jogot kapott a tudomány, hanem lehetőséget, segítséget is. Kezdem talán azzal: ma jóval több fizikus dolgozik az országban, mint nyolc esztendővel ezelőtt. Az idén végeztek először az egyetemen fiatal kutató fizikusaink -— először