Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-14 / 11. szám

ff •- 5 -JMIG EMBER ÉL A FÖLDÖN L.

irta: Devecseri Gábor

Könnyes szemek, kongd hang, s utána némaság.

A gyászhir görbe karma élő szivekbe vág.

Hangunk tévelyg az űrben, nem szállhat már felé, ki szent hevünket karddá egyenesitené.

De váljék mégis karddá a hang, a szív, a tett, suhogva járja végig a harcos éveket,

emlékezőn s előre szökkenve, fel, további gyászunk nem fuvolán sir - szdlaltat harsonát.

A százmilliók könnye, az árván csillogd, érette egyesülve szent hömpölygő folyd,

mely pusztát termékennyé tenni előre tör, mely fejét felütő gazt haraggal elsöpör.

Mig ember él a földön nem lesz oly pillanat, melyben szive ne látná jóságos arcodat,

s kivált, ha hő munkája uj csúcsokhoz vezet, dobban belé az érzés: folytatja müvedet.

Fogadjuk, Sztálin elvtárs, úgy élünk,hogy nekik, kik a feltárt jövőben a Földet szépítik,

ha ránk majd visszanéznek sok ezredéven ét, Ítéletük kimondja: "Hiven tették szavát".

A gyász a harcost marja, de nem morzsolja szét: a népek szorosabban fogják egymás kezét.

•

És köztük magyarok, ki, kik tőled életet kaptunk és öntudattal dússá vált éveket,

rég-élmodott jövendő kulcsét és oly. erőt, mely ifjú arccal áll a történelem előtt.

Dicsőség Néked,Sztálini Szivünk vigyázzban áll, Dicsőség nagy müvednek, min nem fog a halál!