Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-29 / 35. szám

8 Hírek a magyar népi demokráciából kastollal és karddal — állt őrt a völgy két bejáratánál, s feltartóztatta a szekereket: „az üdülők pihenésének érdekében tilos parasztszekérrel a fürdőtelepen áthaladni“. A völgy be­járatától visszazavarták az „idege­neket“, a környék szegényparaszt lakóit, akiknek községéhez tartozott a völgy. Nagy Mátyást — most a fürdőtelep gépésze — gyerekkorában felvette az igazgatóság a kertészetbe. Két napig dolgozhatott csupán, mert hazazavarta a csendőr, mondván: „ilyen rongyosan nem szégyelsz itt mászkálni?!“ A fürdőtelepre szegő­dött summásoknak hat hónapra 60 pengő és egy méter fa volt a bérük. Pedig egy kádfürdőért is két pen­gőt fizették az üdülővendégek. Ma más a nyár Párádon. A Mátra északi lejtőjén meghúzódó, széltől védett, vadregényes, széles völgyet is a felszabadulás után vette birtokába a nép. És államunk hozzálátott, hogy Parádot hazánk egyik legszebb gyógyfürdőjévé varázsolja. A vízgyógyintézet 1950-ben épült. Vasas-timsós-arzénes fürdője segít a fáradt izmok, megviselt idegek, az étvágvtalanok, vérszegények felfris­sülésében. Az orvosok ide küldik ivókúrára a gyomor-, máj- és epebe­tegeket, mert a kénsav-savanyú víz­től felgyógyulnak, megerősödnek. Az idén úiabb milliókat költött államunk a fürdőre. A vízgvógvinté­­zetet fedett medencefürdővel bővítet­ték ki. Űj. az ország egyik legmo­dernebb. 400.000 forintért vásárolt röntgengépét szerelték most fel a szanatóriumban. A Tarna-patak völgye — Párád —- „szanatóriumi várossá,, épül ki. Azokat a dolgozókat utalják be a szanatóriumba — teljesen ingyen — háromhetes üdülésre, akik betegsé­gükből épültek éppen fel, vagy álla­potuk miatt megerősödésre szorul­nak. Akiknek pedig a fizetett szabad­ságból nem futja már a három hét­re, azok a hiányzó napokat mint táp­pénzesek tölthetik az üdülőkben. A szanatórium - kórház és pihe­nő — gyógyüdülő egyszerre. Fel­adata — mint orvosai mondják — „nem az egyes betegségek kezelése, hanem az egész szervezet megerősí­tése!“ A gyógyulás legfőbb módsze­rei: a nyugalom, kiegyensúlyozott élet, pihenés és szórakozás. S való­ban. az üdülők pihenését, szórakozá­sát szolgálja itt minden: filmek, színielőadások, zeneestek: a gyönyö­rű társalgókban kedves, közös játé­kok; a könyvtárak könyvei . . . Min­dennap vidám csoportok mennek a vízeséshez, a pisztrángos-tóhoz, üdü­lők járják a szépséges erdőt. Párád gyógyító erejéről tanúskod­nak azok a kis szürke kartonlapocs­kák is, amelyekre a beutaltak test­súlygyarapodását feljegyzik. Vidám versenyben is állnak: ki hízik töb­bet? Aki a három hét alatt hét kiló­val gyarapodott, az jutalmul, a bú­csúestén, óriási tortát kap. A leg­utóbbi beutaltak közül négyen nyer­ték el a tortát Egyikük, Kniepeiszer Tamás, leány vári vájár — a dorogi VIII-as aknában dolgozik. Mikor Párádra érkezett, 50 kiló volt, s há­rom hét múlva mikor a mérlegre állt: 66,40-et mutatott a mérleg nyelve. Darabos János is — lakatos a Me­­tallochémiában — a nyaralás befe­jezése előtt írta már haza: „Tortával

Next

/
Thumbnails
Contents