Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-29 / 35. szám

Hírek a ínagyar népi demokráciából 9 • > csátanák szárnyra, galambok ezrei törnek surrogva az ég felé, betöltve az egész láthatárt. A béke eleven röplapjai lebegnek felettünk. Végeláthatatlanul vonulnak a spor­tolók. kezükben .,mesterségük címe­rével“, sporteszközeikkel. Jönnek a gerelyvetők, az úszók, a birkózók, az evezősök, a labdarugók, a jéghoki­­zók, a röplabdázók, a kerékpárosok... A műsor első számaként több mint 500 úttörőleány és fiú köszönti a közönséget. Harmatos hangjuk csilingel: „Előre!“ Amikor a kis út­törők bemutatják az „eldől a sor“ műsorszámukat, a mosoly hangos nevetéssé növekszik. Egymásután vé­gigterülnek a gyepen. Mint a telibe­talált kuglibabák. Aztán egymásba karolnak, s valami hullámzó táncba kezdenek. Csupa pajzán, vidám hul­lámzás az egész kép. A legszebb a befejezés. Kört alakítanak a pálya közepén, s e körből apró vörös zászlócskák lobbannak fel. A követ­kezők fehér zászlócskákkal ölelik körül a vörös kis lobogókat, s végül a szélső körön zöld zászlócskák in­tegetnek a magasba. S amikor leg­nagyobb a taps, az ünneplés, viha­ros „hurrá“ kiáltással kifutnak a pályáról. Nyomukban öröm, derű marad. Az úttörőket ezer középiskolás fiú követi. Kis kék nadrágot viselnek, arcuk, fedetlen felsőtestük, izmos lá­buk csokoládébarna. Színüket a ba­latoni naptól kapták. Pontos, fegyel­mezett . terepgyakorlatokat végeznek, egyszerre csapkod a combon kétezer kéz, egyszerre suhog a levegőben kétezer kar. Hófehér tornászruhás ipari tanulólányok kecses, bájos gyakorlatokat mutatnak be, vörös és kékdresszes iskoláslányok ötletes padgyakorlattal vívják ki a tetszést. Az őket követő szalagtáncos lányok tűzvörös selyemszalagokkal gyakor­latoznak. A lágyomlású szelid szala­gok hirtelen lángfergeteggé válnak. A műsor már csaknem két órája folyik, az emberek papírcsákókkal védekeznek a tűző napsugarak ellen —, de szereplők és nézők egyaránt fáradhatatlanok. Egyik mutatvány követi a másikat. Fiatal munkások, munkáslányok — csupa szép, ruga­nyos test — szabadgyakorlatokat végeznek. Gyorsan peregnek az ese­mények. Az imént gerendagyakorla­tot láttunk, most pedig Keleti Ágnes, Pataki Ferenc és társai korlátbemu­tatóiban gyönyörködünk. Ördöngős, fergeteges a tornászok együttes be­mutatója is. A pálya egyetlen moz­gás, elevenség. A korlátosok a korlá­ton, a talaj ugrók a levegőben pörög­nek, a gúlát alakítók eleven létráik­kal az eget ostromolj ák ... Ezután népi táncosok százai lepik el a pá­lyát. A méltóságteljes csárdás hang­jára hetyke legények emelik a ma­gasba a vőfélybotot és mezei virá­gok színözönével kápráztatnak el a lányok. Ki győzi felsorolni színeiket: kárminpiros, meggypiros, vérvörös, dohánybarna, rózsaszín . . . A feledhetetlen műsornak feledhe­tetlen a befejezése. Mint szjnes fo­lyamok, patakok, mindenfelől elözön­lik a pályát a szereplők százai és százai. S a stadion fölött a táblán, ahová majd az eredmények kerülnek, most ez a szó világít: béke. (Megjelent a ..Szabad Nép“ című napilapban.)

Next

/
Thumbnails
Contents