Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-08-08 / 32. szám
14 Hírek a magyar népi demokráciából Az öreg nézte, hogyan vonulnak szótlanul a földje túlsó szélén. Azok pedig megindultak az egész tábla hosszában. Menet közben rakták le a felszerelést és neki a búzának. Szaporán sodorni kezdték a kötelet, kötözték a gabonát és felkapkodták a kész kévéket. Vidám, incselkedő kiáltások, füttyszó, énekhangok bontották meg a csendet. Elébük sietett a hadnagy. — Erőt egészséget, apó! — Ha megengedi, segítünk egy kicsit. — Azzal fogta is a kaszát. # TÖMÖS BÁCSI EGY DARABIG gyámoltalanul nézte, mi történik körülötte. Látta, hogy hajladoznak a katonák a földjén, milyen szeretettel. segítenek neki, hogy megvédjék a vihartól a drága termést. S mivel nem olyan ember volt, hamar megjött a szava is. Az egyik katona (hajógyári lakatos volt civilben) túl kicsire szedte a kévéket, arra szólt rá: — Kövérebbre vedd, öcsém! Ne sajnáld! Aztán egy bajszos, mokány kunsági fiúnak kiáltott: — Sok kévét raksz te abba a keresztbe! — Tizenhatot csak! Nálunk így szokás... — Akárhogy szokás, tegyél csak tizenhármat! Hamarosan elkészültek. A kürtös mindjárt meg is számolta a kereszteket és futott a parancsnokhoz. — Jelentem: negyvenkét kereszt! — Jól van — mosolygott a hadnagy. — Sorakozó az úton! — Minden jót, apó. Viszontlátásra. Tömös zavartan nyújtott kezet. — Köszönöm... és ne haragudjanak, hogy még egy pohár pálinkával sem tudom m-ghálálni... — Sose szabadkozzék! Ennyi fiatalembernek két hordó is kevés lenne — nevetett a tiszt. —. Tartson bennünket jóemlékezetében. Az lesz a fizetség. Kifutott az útra és végigpillantott a katonákon. ■— Hová lett a fáradtság1? Hová lett a fásultság? Eltűnt, mintha a szél fújta volna el. Valami jóleső öröm festette meg a harcosok arcát. — Nótát! S bár dörgött az az ének. • égalja, csengve, erőteljesen felcsapott Kövesi Endre (Megjelent a ,ySzabad Nép“ című napilapban.) 1
