Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-01 / 31. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

21

ÚJ FÖLD

SZABÓ PÁL Ű]REGÉNYÉRŐL

Ül egy ember az árokparton, magában, kint a faluszélen, s kecskét legeltet. Ezzel kezdődik Szabó Pál új regénye. S csapatosan jönnek a falubeli dolgozó parasztok, hogy közös akarattal kikiáltsák a szocialista falut — ezzel fejeződik be. Két év telik el közben —1949. őszétől 1951. őszéig — ez alatt fordul az élet Inándon a múltból a jövő felé.

Megfordul az élet, de micsoda küzdelmek árán. Alig vannak egynéhányan a „magvetők”. (Egyikük ép a kecske gazdája, Bördős Lajos.) Járják a falut, mennek házról házra, s hetekig tartó munkával toboroznak össze tizenhárom családot, a magukét is beleértve. Benyitnak a borbélyhoz, elmennek a kút mellett; az ott kaszinózók egyszerre másról kezdenek beszélni, s ki nem mondanának előttük egy őszinte szót. Mintha csak sohse látott idegen, vagy a faluba beszivárgott ellenség lenne ez a pár ember, olyan dermesztőén fagyos körülöttük a levegő.

A háttérben persze kezdettől fogva azok állnak, akiknek a legtöbb féltenivalójuk van, ha netán gyökeret ereszt és győz a termelőszövetkezet. Az első ijedtségre mindjárt összeröffennek a parókián, Phépy Ernő nagytiszteletű úrnál, nagygazdák, alispánfi, kapitány — s attól kezdve, míg csak

bírják szusszal, ők bujtogatják a népet, döglesztik be a traktorokat, ütik le csákánnyal Kővágó Andrist és így tovább, vagyis tesznek meg mindent tőlük telhetőt a fejlődés ellen.

A regény feszültsége egyrészt ebből fakad; hogyan hódít mégis tért, szívós harcban, szinte lépésről lépésre a fiatal termelőszövetkezet. De a feszültség másik, még bővebb forrása meg az, amely az egész harcnak értelmét ad: az egyéni sorsok alakulása.

Központi alakja, főhőse nincs a regénynek, talán kár is, hogy nincsen. De az író ép ezt akarta: az egész régi paraszti társadalom felbomlását, s az új immár szocialista közösség születését írni le, a maga teljes bonyolultságában. Persze eleven emberek életén át.

Pompás figurákat teremtett. Bördős Lajos, Kővágó András, a fia Andris, párjával Molnár Esztivel, Papp Jóska, Sárközi Imre, anyja Rózsa, Biri Mihály — jóformán mind egy-egy külön regényt követelnének a maguk számára. Sorsuk hol kacagtat, hol könnyekig meghat: a paraszti olvasók ezrei és százezrei ismerhetnek magukra bennük.

De nemcsak az emberek alakulnak közben, hanem az őket körülvevő tiszántúli és közelebbről a bihari szikes-lapos táj is, ahol a re-