Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-06-27 / 26. szám

- 6 -A Ruggyantaárugyér blokkolóórája előtt színes tömeg 1 zsibong: kis napközisták hatalmas virágcsokrokkal, az üzem legjobb ifjúmunkásai, sztahanovistái, nődolgozói várják a Béke Világtanács küldötteit.- Nem vallunk szégyent a külföldi vendégek előtt - mondja Horváth László főmérnök. - Az ékszijosztály e hő ó-én, a keménygumi osztály 12-én, a lemezosztély pedig 17-én befejezte féléves tervét.

Candelaria Rodriguez kubai ügyyédnő, Celia Machedo kubai dohánygyári munkásnő és Rodolfo Calvazari velencei küldött lép ki az autóból. Két pöttöm kisgyerek megy eléjük, alig látszanak ki a nagy rdzsacsokrok alól. A küldöttek megölelik a gyerekeket, azután a gyár kiváló dolgozóival az igazgatósági terembe vonulnak, ahol Horváth László főmérnök elmondja a gyér történetét... Candelaria Rodriguez szólal meg először.- Az önök múltja, a mi jelenünk...- majd felcsattanó tapsvihar között teszi hozzá: - az önök jelene, a mi jövőnk!

Candelaria Rodrigues másodszor jár hazánkban: először Koreából visszajővet utazott ét Budapesten, amikor egy nemzetközi bizottság tagjaként részt vett a baktériumháboru leleplezésében.

A Ruggyantaárugyér dolgozói büszke mosollyal hallgatják a kubai békeküldött elragadtatott szavait: nem ismert rá Budapestre. •.újabb hidak.•.újabb házak...gyárak... Épül a földalatti vasút... Vidám, erős, boldog emberek szorongatják mindenütt a kezét...

A vendégek megnézik a gyárat. A régi világból ittmaradt füstös üzemek, fából összetákolt műhelyek szomszédságában gyönyörű, emeletes vasbeton csarnokok állnak: bennük automatagépek duruzsolnak, fekete gumiszőnyegek szaladnak ki a fénylő hengersorok közül...a Pneu-üzemben harsány'szusszanéssal dolgoznak az uj présgépek...- Mire mégegyszer megjövök - mondja Candelaria Rodrigues a bucsuzéskor - megint nem fogom megismerni Budapestet, de úgy látom a maguk gyárát se. Ez az ország minden nappal szebb lesz, erősebb és boldogabb...