Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-06-13 / 24. szám

Léttói-e mér, láttál-e már olyan fát, mely minden tájon egyként megterem? Mely minden földre kiterjeszti lombját s gyökeret ver az ingd tengeren,

melyet szét nem Toppanthat jeges Észak s nem szárászt el az izzd Szahara, melynek egyformán kedvez minden évszak s a hajnal és a dél s az éjszaka,

mely szabad földeken virágba szökken, de hogyha kell, pincékben is kihajt, melynek gyökere minden délkörökben megtalálja a legtermőbb talajt ? -Csak néhány éve ültettük az erdőt, de máris sűrűbb, mint a dzsungelek, mert a népek termő sziveiből nőtt s a némán fuldokló évezredek

sóhajtanak benne feliéiekezve millió zizegő lombjaival...

Ezért nem vághatja ki semmi fejsze, nem tépheti ki semilyen vihar.

Csak nézz haza tóparti kis faludba, a Várhegy és a Temetődomb között, vagy nézz az Óceánon messzi túlra: - a béke fája mindenütt kinőtt.

S a lombja közt fészket rakd galambraj az egeket zsibongva felveri, a földön végig postafordulattal szállnak az erdő zúgd hirei.

Zúgd hát te is, kiáltsd tovább a szélbe élj Bogláron, vagy az Andok alatt, hogy lombosodjon óriássá a Béke, - s ne feledd, hogy te is egy ága vagy.