Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-05-23 / 21. szám

- 9 -Hogyne szeretnénk most még forróbban, még teljesebben a hazánkat, mint azelőtt. Miénk a haza és mi ajs övéi va­gyunk. Magyar hazánké minden ópitő mozdulatunk, minden te­remtő gondolatunk, minden igaz örömünk, minden csepp vé­rünk . . , Az utóbbi két esztendő háromnegyedét külföldön töl­töttem. Távol a nemzettől - térben és nem érzésben távol - az ember még sokkal inkább a haza fiának érzi magát, mint otthon. Nem egyszer heteken át még hir sem érkezett hozzám Magyarországről. Megkésett ujságlapokon szomjasan olvastam aztán: Didsgyőrött nagykohd épült... Megnyílt az uj Vig­­szinház... Sztálinnak szobrot emelt Budapest... De jd lett volna mindezt látni. Sokszor hdnapokon át nem hallottam ma­gyar szdt. kiültem egy keszoni kertbe és hangosan - verse-, két mondtam. Érezni akartam nyelvünk zenéjét, izét. Külföldön az embernek meg-megujuld alkalma van arra, hogy lássa, lemérje: hogyan vélekednek népéről, országáról mások. Különös izgalommal lestem, hogyan éreznek-gondolkoz­­nak a magyarokrdl. Tudtam, jdl tudtam: tiz éve, ötven éve hátrány volt külországban magyarnak lenni. Lenéztek, nem sokba vettek minket. Fülemben volt Ady keserű, öntépő.gyöt­­relraes kérdése: Mit ér az ember, ha magyar ? Végigutazva a félvilágot, a szocialista tábor országai­nak legnyugatibb pontjátdl a legkeletibb pontig, most min­dig azt tapasztaltam, hogy a vöröskötésü, aranycimere3 út­levél fellett volt egy másik "útlevelem”: az az egyszerű tény, hogy magyar vagyok. Az egyik, a hivatalos útlevél elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki átléphesse az országhatárokat. A másik valami olyasmihez segit, ami hivatalos Írással alig elérhető: közelebb az emberek szivé­hez. Nemrégiben megkérdezte egy külföldi: mi Magyarország fő terméke? Nem tudtam válaszolni. Tiz évvel ezelőtt milyen könnyen rávágta volna bárki: a búza. De mit feleljünk ma és mit fogunk felelni öt év múlva: a tengernyi búza a trak­torok szántotta földeken, vagy a négymillid tonna acél,vagy a negyvenmillió tonna szén, vagy a tizenkét milliárd kilo­wattóra villamosenergia? Mi is az uj Magyarország fő termé­ke? Azt feleljük: az emberi boldogság. Mert minden, amit építünk, amit alkotunk, amit teremtünk és termelünk: az emberért van. Mert uj hazánk - a népért van. S acélbdl, vasbdl, búzából, villamo33ágbdl mi emberi örömöt, emberi jdlétet, emberi kultúrát fakasztunk.

Next

/
Thumbnails
Contents