Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-14 / 11. szám

22 -ztíja eddig le foglalkozott kis jelenetek Írásával. Nemrég mint vendég részt vett a Fiatal Irdk Konferenciáján s ott felfigyelt az előadd egy kérdésére: miért nem örökítenek meg fiatal irdink olyan hőskölreménybe illő tetteket, mint például a szuhakálldl bányászok megmentése?

Valdban,miért ne prd bálná meg? A vállalat szlnjátszdcsoportja araugyis müsorgondokkal küzd. A körzeti b«matatdn még túljuta-.«út a "Warenné mestersége" harmadik felvonásának bemutatásával, de a kerületi, sőt a budapesti döntőre már más a mai életről szdld, önálld egyfelvonásossal akarnak menni. Ez volna éppen az Igazi nagy feladat, ez adha szárnyakat az egész csoportnak. 7

S a gondolatot tett követte. Újra alaposan átolvasta a szuhakalldiak megmentéséről készült riportokat s néhány nap múlva - mert az idő sürgette - készen volt a darab.

Most következett a feladat második része: megfelelő ruhákat, felszerelést szerezni. Felhívták a Bányász Szakszervezetet, a Földalatti Vasútépítő Vállalatot. Lehet, hogy nem az illetékes emberekhez fordultak - kérésüket elutasították. És közben csak telt az idő. Mit tegyenek?- Forduljunk egy közeli bányaüzemhez - ajánlotta valaki. Kaptak a szdn: felhívták telefonon a dorogi bányát.Botytyán István vette fel a kagyldt. Meghallgatta kívánságukat, s aztán csak ennyit felelt: "Jöjjenek ki hozzánk, minden segítséget megadunk."

Nosza, azonnal autdba és le Dorogra! Vájjon valdban megkapnak-e mindent - ezen tanakodtak végig az utón. - Bottyán már várta Őket. - Mire van szükség? - Hét használt bányászruháya. *

Megkapták. S nemcsak ezt. Sisakokat, csizmákat,lámpákat és külön egy kis doboz karbidot is. És megtanították őket a lámpa kezelésére, megmutatták; hogyan javítják