Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-05-02 / 18. szám

- 8 -Magda érékén keresztül ott maradt a gyerekek mellett, a tanifcoéknál... Amikor 17 éves lett, nem tűrte tovább a parancsolga­tást. Elindult Pestre szerencsét próbálni. A szerencsére azonban hiába vért. Hosszú hónapokon keresztül munka nél­kül lézengett egyik rokonuknál. Végre aztán sikerült a "Hangyádnál csomagolónak elhelyezkedni. Itt ismerkedett meg jelenlegi férjével Vámos Ferenccel. Hamarosan meges­küdtek, s aztán kezdődött a még nagyobb küzdelem - az életért. Kisfiúk született, szobájukban azonban még csak egy ágy, meg egy szekrény volt. Nagyon keserű volt az életük 1945-ig, a felszabadulásig... A Kistext-gyér vörössel, nemzetiszinü anyaggal borí­tott kultúrtermében gyűlés van. Képviselőt Jelölnek a dol­gozók.- Vámos Ferencnét javaslom képviselőjelöltnek - szó­lalt fel elsőnek Dreisziger Julia. 1951* óta dolgozik üze­münkben, a termelésben mindig az elsők között van, társa­dalmi munkájában, mint szakszervezeti munkavédelmi fele­lős éberen őrködik egészségünk felett... A többi felszó­lald is arról beszélt, hogy Vámos Ferencné olyan asszony, aki méltó arra, hogy üzemük dolgozóit képviselje. Vámosné pedig ott állt az emberek között és nem tudta, hogy örö­mében sirjon vagy nevessen.- A választásokról azelőtt sokat mesélt nekem anyám- mondta de mindig úgy emlegette, mint valami nagy gaz­emberséget. 0 maga soha nem szavazott, mert nem volt sza­vazati joga. Nyolc gyereket felnevelni, az Eszterházy-bir­­tokon robotolni, igen, arra kapott "Jogot". S most szinte el sem tudom hinni, hogy én, az egyszerű asszony képvise­lőjelölt lehetek. Munkatársaim Jelöltek, akikkel együtt töltöm életem nagyobbik részét, akikkel együtt dolgozom... Vámos Ferencné nemcsak a termelésben, hanem családja körében, mint feleség és anya is megállja a helyét. A Kölcsey-utca 6. szám alatti kis lakás csak úgy ragyog a kese nyomán. Kisfiával is, aki ma már az ötödik osztályt végzi, sokat foglalkozik. Örömmel meséli, hogy a gyerek csillagász akar lenni.- ő már nem sir azért, hogy eltörött a palatáblája, s nem csúfolják azért sem, hogy kint van a lába a cipő­ből. Minden ősszel, amikor elkezdődik az uj iskolaév, teljesen uj ruhával, cipővel, felszereléssel, büszkén indíthatom útnak...

Next

/
Thumbnails
Contents