Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-09 / 6. szám
WlAUIAH tlinAUU A FEKETE VEREM írta: HALÁSZ PÉTER Új múzeum nyílt meg Londonban, a neve: ,,Londoni Verem”. Sajátos nézőpontból illusztrálja az angol történelmet: a borzalmak perspektívájából. A „Londoni Verem” nem a város belső kerületeinek valamelyikében található, de a kültelken, a Tooley Street-en, ódon raktárházak, ma már lakatlan bérházak között, Londonnak olyan negyedében, amely Dickens-regényre emlékezteti az embert. És ez így is van rendjén, a „Londoni Verem” Haláss Péter ugyanis a szigetország történetének árnyoldalát tárja fel, kivégzéseket, üldöztetést, kínzást, mindazt a borzalmat, amit a kegyetlenség, a babona, az elfogultság, a rosszindulat és a hatalomvágy zúdított az emberiségre az elmúlt évszázadok során. (S rögtön fölvetődik a kérdés: helyénvaló-e, igaz-e és jogos-e a múlt idő használata?) Valószínű, hogy a „Londoni Vermet” régi raktárházból alakították át, a belépőt borongó félhomály fogadja, távoli dübörgést hall, láncok csikorgó zaját, tompa siránkozást, amely mintha áthatolhatatlanul vastag falak mögül érkeznék. A katalógus a következő figyelmeztetést közli az előszóban: ,,A brit történelem különleges és egyedülálló prezentálásával találkozik itt a látogató. Minden, amit lát, tényekre épül, de olyan tényekre, amelyek megzavarhatják lelki nyugalmát. A múzeum látogatása nem ajánlatos kíséret nélküli gyermekek, vagy pedig érzékeny, gyöngébb idegzetű személyek számára. " Elindulunk a fekete verem tompa, rejtelmes fényei között. A Druidák kamrájával találjuk szembe magunkat. A történelmi visszapillantás a Vaskorszakban kezdődik tehát, amikor a brit szigeteket a kelta barbárok lakták, uralkodóik fejvadász törzsfőnökök voltak. Pogány hitük egyik alapvető dogmája volt, hogy a haragvó istenek csakis emberáldozattal békíthetők meg. Ezt ábrázolja a látogató elé táruló jelenet: sikoltozó nőt vonszolnak a kínzókamrába, s a kivégző már emeli pallosát, hogy egyetlen mozdulattal lemesse fejét. A druidákat a rómaiak üldözték el, megszabadítva tőlük a szigetvilágot és — a Vaskorszakot. És igy, mozzanatról-mozzanatra bontakozik ki Britannia történelmi sorsa és e sorsnak egyes riasztó mozzanatai. Mielőtt Hódító Vilmos elrendelte volna — majd őt követően II. Henrik —, hogy esküdtszéknek, polgárokból álló zsűrinek kell döntenie a vádlott bűnössége, vagy ártatlansága fölött, a gyanúsítottat kínzásnak vetették alá, szörnyűséges tortúrának, amelyet csak akkor állhatott ki, ha — ártatlan volt. Ez volt a törvény. Ha kínjait elviselhetetlennek érezte és üvöltésbe tört ki, akkor ez napnál világosabb bizonyítéka volt vétkességének. Néhány lépéssel arrébb Becket Tamás, Canterbury érsekének életét oltja ki négy fekete lovag. „Ki szabadit meg ettől a kellemetlen paptól?” — mormolta egy napon II. Henrik, akinek hatalmi terveit az érsek meg-nem-alkuvón bírálta és keresztezte. Négy lovag meghallotta a király mormogását, nyomban Canterburybe utazott és meggyilkolta Becket Tamást. 1665-ben a fekete ragály tört Angliára. Állítólag a londoni kikötőben horgonytvetett hajókról a szárazföldre jutott patkányok terjesztették. S most a fekete verem látogatói elé egy szerencsétlen család sorsa tárul: a rendelet kimondta, hogy ha valamely családnak csak egyetlen tagja is megkapja a kórt, arra a családra rá kell zárni a ház ajtaját, onnan senki ki nem léphet. Hogy éhen ne haljanak, kevéske élelmet hagytak küszöbükön, hogy onnan az éj óráiban magukhoz vehessék. Az ílymódon hermetikusan elzárt családok százai, ezrei követtek el közös öngyilkosságot, félig tébolyultan a magánytól, az elszigeteltségtől, a rettegéstől. Egy ketrecben fekete patkányok surrognak, száguldoznak, harcolnak egymással, a ketrec alján lévő felirat közli: „Ezeknek a patkányoknak az ősei terjesztették 1665-ben az Angliát pusztító fekete ragályt.” De nem csak a patkányok és nem csak a fertőzés tizedelte az ország népét: a reformáció a Tudorok korszakában, majd az ellenreformáció, először katolikus mártírok égnek tehát a máglyákon, majd a protestánsok. Sir Thomas More feje a porba hull, VII. Henrik parancsára a levágott fejet feltűzik a londoni híd egyik vasornamentumára. Látjuk leányát, amint megállapodik két emberrel a kikötőben, a következő kiállítási részleg mutatja azután a további fejleményeket: a londoni hídnak azt a részletét látjuk a fekete éjben, ahonnan More feje rémíti a népet, a hid alatt csónak, a csónakban Thomas More leánya, a két ember fölmászik, ledobja a fejet, a csónakban ülő A SZEMTANÚ JELENTÉSE (Folytatás a 8. oldalról) előttünk az asztalon mikrofonok. A delegáció és a kíséret az első két sorban ült. Angol, magyar, francia, német nyelven repültek a kérdések. Öröm volt hallgatni Vance külügyminiszter okos, higgadt válaszait a nem mindig jóakaratú és rázós kérdésekre. Büszkék voltunk Carter elnök első számú képviselőjére. Törvényhozóink és Rev. Higgins is méltón képviselték az elnököt és az amerikai nemzetet. Tóth Csaba mesterien tolmácsolt. Bár Varsóban lett volna ilyen tolmácsa Carter elnöknek! A sajtókonferencia után egyenesen a repülőtérre mentünk, ahol a magyar kormány tagjai, köztük Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter helyettes, Esztergályos Ferenc nagykövet és Bartha János külügyi főosztályvezető, valamint a felekezetek és a közélet tagjai vettek búcsút Vance külügyminisztertől és a delegáció tagjaitól. Elbúcsúztunk Kaiser nagykövettől is, aki megígérte, hogy legközelebb, amikor Washingtonba megy jelentéstételre, bennünket is meglátogat. Az elnöki repülőgépen, miután az utasok száma megnövekedett a külügyminiszter kiséretével, új beosztásban ültünk. Mellettem Rev. Higgins foglalt helyett, akivel hosszasan elbeszélgettem. Az amerikai katolikus klérus képviselője a legjobb benyomásokkal hagyta el a magyar fővárost, ahol a rendelkezésére álló rövid idő alatt meglátogatta az egyházfőket. Kimerítő eszmecserét folytatott Lékai László esztergomi érsekkel. Rev. Higgins budapesti tapasztalatairól részletesen be fog számolni a katolikus püspöki konferenciának. Lékai bíboros hercegprímás meghívta egy hosszabb látogatásra. Rev. Higgins el is fogadta a meghívást és rövidesen újra meglátogatja Magyarországot. Egyébként a széleslátókörű egyházi vezetőnek az a benyomása, hogy Magyarországon az állam és az egyházak közötti viszony, ha nem is tökéletes, mindenesetre kielégítő. Közel kétórás repülés és két martini elfogyasztása után a shannoni (Írország) repülőtéren leszálltunk. Egy hivatalos küldöttség, élén az ír miniszterelnökkel, üdvözölte Vance külügyminisztert és küldöttségünket. Egy órát időztünk a shannoni repülőtéren és így leány ölébe hull. És így tovább: John Gerard atyát kínozzák a Tower fehér tornyában, I. Erzsébet parancsára, Boleyn Anna, VIII. Henrik második feleségének fejét vágja le a hóhér, I. Károlyt a Whitehall előtt fejezi le a bakó, a Newgate börtön vasajtaja mögött foglyokat törnek kerékbe — a vasajtó eredeti, csakugyan a Newgate börtönből szállították át a múzeumba. Kínzóeszközök, lefejező bárdok legkülönbözőbb változata, el kell ámulni azon, hogy milyen találékony az ember, amikor más emberek meggyötrésének módozatain töri a fejét. Tudják-e, hogy honnan ered ez a szólás-mondás: „Tűzön-vízen át”? A gyanúsított hordó elé állították, a hordót színültig töltötték lángolón forró vízzel, a hordó mélységét azonban szabályozni tudták. A vallatás úgy kezdődött, hogy vasgyűrűt dobtak a hordóba, amelynek víztartalma akkor még csak csuklóig ért, a gyanúsítottnak le kellett nyúlnia tűzforró vízbe és kivennie onnan a gyűrűt. S ha nem vallott, a hordó egyre mélyült. A szabály az volt: amennyiben a leforrázott kéz, kar három napon belül meggyógyúl, a gyanúsított ártatlan. Ha nem: fejét kell venni. S végül utóirat a londoni veremhez: bankettek, hivatali ünnepélyek, sőt magánestélyek számára: kibérelhető. Az iroda közlése szerint: hónapokra előre lefoglalták. alkalmunk volt a „vámmentes” árucsarnokban körülnézni és szemeinket legeltetni a világhírű ajris csipke, porcelán és divatművészeti termékeken. De csak legeltettük szemeinket, nem vásároltunk, mert a dollár értékének hanyatlása miatt az árakat magasnak találtuk. Charles Elemérrel éppen a híres Guiness sört kóstolgattuk a hosszú, nyitott italmérésben, amikor a hangszóró indulást jelzett. Shannontól Washingtonig a több mint hatórás úton alkalmam volt kimerítő beszélgetést folytatni Vance külügyminiszterrel, aki kijelentette, diplomáciai karrierjének egyik legemlékezetesebb epizódja volt a magyarországi Korona-misszió. Lapunkon keresztül, a külügyminiszter azt üzeni az amerikai magyarságnak, hogy írásbeli egyezmény kötelezi a magyar kormányt a Szent Korona állandó kiállítására, hogy a magyar nép is láthassa a történelmi ereklyét. Azóta már rrflegjött a hír: a magyar kormány az egyezményhez híven már közszemlére helyezte a Koronát és az ékszereket a Nemzeti Múzeumban. Az ereklyék végleges otthona a várban lesz, de ott is közszemlén. Mrs. Vance, aki férjét elkísérte a fárasztó diplomáciai körúton, Washingtontól Indiáig és onnan a Közel-Keleten át Párizsig, majd Budapestig, rendkívül barátságos, közvetlen útitársnak bizonyult. Mindenkihez volt egy kedves szava. Ideális „diplomata-feleség”, állapítottuk meg. Általában közlékenység és közvetlenség jellemezte budapesti utunkat elejétől végig és feledhetetlen élmények emlékével búcsúztunk el Washingtonban Vance külügyminisztertől, kíséretének tagjaitól, Stevenson szenátortól, a törvényhozóktól és delegátus társainktól. Az volt az érzésünk, hogy új, értékes személyekkel gyarapítottuk széles baráti körünket. Jelentésem végére értem. Befejezésül engedtessék meg nekem, hogy idézzem Cyrus Vance külügyminiszter hozzám intézett leveléből a következő szakaszt: „Minden amerikai büszke lehet, különösen mi, akik múlt héten Magyarországon voltunk, azért, hogy amit tettünk, fel fogja javítani a két ország máris jó viszonyát. Tudom, hogy Carter elnök nevében beszélek, amikor elismerésemet fejezem ki Önnek segítségéért az esemény sikerre vitele érdekében.” (VÉGE)
