Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-26 / 4. szám
SO. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SASDI SÁNDOR: NYOLC HOLD A menyecske gyűlölködve néz az anyósára:- Éppen eltalálta! El is feledte az már az istállót. Gyönyörködik a Kanász Roziban, de nem ám, hogy a bikaborjún jár az esze. Azt beszélik a faluban, sógorasszonyom lesz a Rozi. A börtöntöltelék Gáspár lánya. Maguk meg siketnek, vaknak» tettetik magukat, bezzeg, ha itt a baj, győzöm majd hallgatni a sopánkodásukat. Jó ideig csend lett. Akkor megszólalt az öregasszony:- Ne lásd te a bút azon, kit vesz el az én fiam. Van annak magához való esze. Benne van már a korban, járhat lányok után. Lefekvésre került a sor, de Lacinak se híre, se hamva. Az öregek már aludtak, a menyecske a rokka mellé ült, kendert fonni. Pödört egyet a szálon, meg-meghajtotta a kereket, de inkább a faliórán a tekintete, mint a munkáján. Kilencet ütött, akkor vetkőzni kezdett. Elfújta a lámpát, odafeküdt az ura mellé. A beteg felébredt. Amikor érezte maga mellett a meleg asszonytestet, arrafelé fordult. Sovány kezét átfektette a felesége hátán, és magához húzta. Kicserepesedett, tüzes száját a menyecske hűvös arcához szorította, aztán rátapadt a .szorosan összecsukott ajakra. Mohó ujjal a mellek ruganyosságát érintette, akkor Kati odébb húzódott:- Nyughass már, Antal. Csak ölöd magadat. . . beteg vagy ... Nyughass ... Nem szabad néked . .. De az annál forróbban csókolta:- Az urad vagyok, ha beteg is . . . A menyecske megadta magát sorsának. Minden tagján érezte Antal csontjait. Tizenkettőt ütött az óra.- CJrjézus, segíts meg. Éjfél - suttogta magában, és hirtelen úgy érezte, egy csontváz ölelgeti, összecsukta száját, de a rémület úgy tépte fel, hogy foga összekoccant:- A halál... A beteg ember ököllel ütött az arcába:- Te rongy... te cemende, eredj innen. Sohase kellettem néked. A háromfertályos birtokomra áhítoztál csak... Gondolod, megkaparintottad már, hát dugnál a koporsóba . . . Utolsó ringyó ... - Ütötte, ahol érte, amíg a köhögési roham kegyetlenül rázni kezdte kiszikkadt testét. A menyecske a szalmazsák szélére húzódva zöpögött. . . Nem tudta’ sokáig hallgatni a fojtó köhögést, leszállt az ágyról. Meggyújtotta a mécsest, bádogkanálban mézet hozott.- Nyeld le. Ez majd megkönnyíti a melledet. Antal lassan szopogatta az enyhítő édességet. Kati fázósan ott állt a szoba földjén. A sírástól égett a szeme; karján, mellén érezte az ökölcsapások nyomát, és ahogyan nézte a sápadt, besüppedt arcot, elrémülten a saját rosszaságától, azt kívánta:- Bár meghalna reggelre ... Szótlanul vette el az üres kanalat, már a mécsest akarta elfújni, amikor belépett Laci. Kalapja, kabátja fehér a hótól. A menyecske önkéntelenül rámeredt. A piros száj fölött kunkorodó hetyke kis bajuszt nézte, a sötétbarna szem ragyogását, a fiatalos arc felhevült forróságát, amelyen látszott, hogy nemrég asszonyszáj dédelgetése tüzesítette. A fakult tükörre siklott tekintete; látta a maga elgyötörtségét, hajlott hátát, úgy didergett az egyszál vászonalsóban, mint aki leugrani készül a mélységbe. Arra gondolt: Laci pár perce szökött el Kanász Rozi ágyából, és nyers szemérmetlenséggel felrémlett előtte a két fiatal test bátor ölelkezése ... Tudta, újra oda kell feküdnie az ura mellé, és menekvésszerű mozdulattal lépett odébb az ágytól. A legényt figyelte, amint egymás után dobja le a kabátot; a mellényt; lehúzza a csizmáját, lecsavarja a kapcarongyot, ülő helyzetében leveti a nadrágot. Ügy nézte, mintha először látná. Laci'felvetette fejét, tekintete összetalálkozott a menyecskéével. Éppen csak, hogy mondjon valamit, elkezdte:- Ha el nem áll, reggelre olyan szánút lesz, hogy kívánni se lehetne jobbat.- Mi hasznom belőle?... A Kanász Rozi sféles fenekét megszánkóztathatod majd, én meg innen az ablakból, a betegágy mellől leshetlek benneteket. Hosszút sóhajtott, aztán elfújta a mécsest. 2 Lassan tavaszodni kezdett. Antal kissé jobban lett. Napos délutánokon már odakívánkozott a pitvarba. Szalmazsákot tettek ki, azon feküdt, vastag dunyha alatt. A mezőn dolgoztak valamennyien, csak az öregasszony maradt otthon, a jószágot ellátni. A kislányt Antal dajkálgatta. Mariska már lépegetni próbált. Ide-oda mászkált az apja szalmazsákján. A beteg régi naptárakat böngészett, de legtöbbször csak nézte az eget, az elérhetetlen messzi kékséget. Az anyja elébe tette az ételt, kérdezett valamit, de feleletet nem is várva futott, hogy moslékot készítsen a hízóknak. Naphosszat alig beszélt. Este, ahogy a munkából megjöttek a többiek, mohón falták a zsíros vacsorát, és már hevertek az ágyra. Fokozódott a munka az aratás eljöttével. Aki a kezét bírta, a mezőn foglalatoskodott. Szomorú aratás volt ez. A jég elverte a kevés termést, ami mutatkozott. Akadt olyan tábla, ahonnan alomszalmának vitték el a búzát, öreg parasztok sírva dörgölgették tenyerükben az üres kalászt, és káromkodtak, amikor az ég felé néztek. Antal egymagában feküdt naphosszat a pitvarban. A két férfiú után a felesége meg az anyja szedte a markot. Péter- Pál utáni napon, amikor hozzákezdtek a búza aratásához, este olyan siralmas csendben ült az asztalnál a család, mintha halottat virrasztana. Imre bácsi rámeredt a tányérra, hiába biztatták, nem evett. Szeméből kihullott egyetlen könnycsepp, végigfolyt borostás állán. A beteg az ágyról figyelte:- Megsegít bennünket az Isten, higgye el, édesapám. Tavalyról maradt még tizennégy zsák búza, ha eladásra nem is telik az idén, kibírjuk valahogyan. Az öreg:parasztból kitört a keserűség:- Hatvan évet megértem, de így még nem csalt meg a föld ... Améket én szántottam ... én vetettem belé a gyönyörű acélos búzamagot, aztán még csak azt se adta vissza az Úristen . . . Nem ér az élet semmit, amikor jószág alá kell szórni a friss kaszálatú gabonát... Megrettenve nézték. Sohase láttak még könnyet a szemében. Most se a kárát siratta, nem gondolt pénzveszteségre. Becsapottnak érezte magát, mert megcsalta a föld, amelyet úgy szeretett, mint a feleségét vagy a gyerekét. Laci is csak túrta az ételt. Cigarettát sodort, ment kifelé. A menyecske, amíg a kislányt altatgatta, utánaszólt:- Néked is másra lehetne gondod, mint arra, hogy eljárj turbékolni. . . Visszafordult az ajtóból. A cigarettát kivette szájából, arcát elfutotta a veresség:- Ha eljárok, kinek mi gondja rá? Dolgomat elvégzem, mehétek, ahová é^pen akarok. Ha úgy jön a sora, a Kanász Rozihoz is. (Folytatjuk) (112) Én hiszek a királyságban!) (De nem akármilyen királyságban! Aj {magyar emigráció köreiben nagy port] vert fel a Szent Korona hazaszállítása.{ Vmikor az Egyesült Államok ezen) (szándéka nyilvánosságra jött, hogy aj {Szent Koronát visszaadják a magya kormánynak, tiltakozás tiltakozást^ követett. De mindezek a tiltakozások (végcéljukat illetően eredményteleneké fmaradtak, a korona már a Nemzetit ^Múzeumban látható. Annak ellenére, hogy ma (köztársasági államforma dominál, éné hiszek a királyságban: Jézus Krisztusi királyságában. Bár a teremtés és ay negváltás által ó királyoknak királya (és uraknak ura, mindezek ellenére ö fszabad akarattal ruházott fel bennün k két. Ő senki felett nem fog erőszakka uralkodni. En szabad akaratomból,) (iránta való szeretetemből választom] főt, hogy ő uralkodjék életem felett. ^Akaratomat az írott Ige tekintélyének^ endelem alá, amely Jézus tekintélyé] Ível egyenlő, és ezáltal koronázom öté (életem királyává. Tudom, hogy]j fszabad akarattal bírok és igy mind negvan a szabadságom és ezzel kisértés lehetősége, hogy megfosszam] (őt szivem trónjától. Ezért nap minti {nap, az írott Ige szorgalmas tanulmá-y nyozása és akaratomnak naponként, ivaló újra átadása által csatlakozom a] (mennyei lények dicsénekéhez: ,,... (dicsőség, és a tisztesség és hatalom Jré, a mi Istenünké!.... meri uralkodik az Ur, a mi Istenünk, aj (Mindenható!” Jel.19:1,6. De ha már földi államigazgatásig formáról beszélünk, szükséges tud-/ nunk, hogy Isten eredeti terve szerint] (az ó választott népét szent prófétáig (által, Isten szavának hűséges tolmá-1 olói által kívánta vezetni, r.em pedig királyok által. Amikor Izrael Sámuelé próféta idejében királyt kért, azl {határozott hitehagyásból eredt. Av helyzetet tévesen felmérő idős prófétá-/ hoz igy szólt az Ur: ,,... nem téged] (utáltak meg, hanem engem utáltak! (meg, hogy ne uralkodjam felettük.” IV Sám.8:7. Nyilvános bűnvallomásunk-/ kban igy nyilatkoztak: ,,... mert] (minden bűneinket csak öregbítettük* (azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk^ {magunknak." I. Sám.l2:19. Ma a szekuláris világban rend-j (fenntartás és megélhetés céljából] (szükség van egy szekuláris államhata-jj 'lomra. „Mert a fejedelmek nem a jó.j óhanem a rossz cselekedetek rettegésé-/ (re vannak...” Róm.l3:3—4 és I] ?Pét.2:13-14. De az igazán Istent-félős {emberek képezik a királyi papságot,^ (szent nemzetet, megtartásra való (népet, (I Pét.2:9) akik életében Jézus] (uralkodik az írott Ige hűséges! követése által. Az Ö-Testamentomv ^Izraelje saját maga hitehagyása következtében került a pogány és] (kegyetlen babilóniaiak uralma alá.Y Sámuel próféta szavai újra és ujra^ eteljesültek: „Ha pedig folytonosan Rosszat cselekesztek, mind ti (a nép)] (mind királyotok elvesztek.” I.Sám. 12:25. Hogy Kelet-Európábán ma( atheista, tehát Istent tagadó államha-/ jtalom uralkodik, az keresztény embe- \ (rek és egyházak hitehagyásánakv {egyenes következménye. Ha minden^ ember megünnepelné a teremtés, emlékünnepét, a szombatot, akkor] (nem volna evolúciós elmélet, nem* {volna atheizmus, nem volna kommu-1 nista államhatalom. Mert nem koro-/ iára, hanem Jézus Krisztusnak] (szivünkben való trónolására van* (igazán szüksége a magyar népnek.Y ?Kész vagy arra, hogy az írott lg »befogadása által életed királyává] (koronázd őt, aki életét adta teérted?» Bnélkül kereszténységünk egy lyukast krajcárt nem ér! Ajánljuk ,,A£ j Világdráma Utolsó Felvonása” című 2/ (dolláros könyvünket. P.O. Box 322, ] (Perth Amboy, NJ. 08861. Tel.: ?201—251—2318. Botansky Igor
