Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-19 / 3. szám
MAGYAR HIKADO 11. OLDAL AKIKNÉL AZ ÉLET A HÁZASSÁGNÁL KEZDŐDIK Ez az idősödő hölgy 45 éves és ugyanabban a lakásban él már egy negyedszázad óta. Még legközelebbi barátnői sem tették be lábukat otthonába, mert ez a nagyon csinosan kinéző hölgy olyan lakásban lakik, ahol minden egymás . hegyén-hátán hever. Mindenütt dobozok, szennyes ruhák, szeméthalmok. Nincs egy függöny, sem egy szőnyeg a lakásban, csak éppen a legfontosabb bútordarabok. Ha valamelyik barátnőjét kávéra hivná meg, akkor annak hoznia kellene a saját kávés csészéjét is. A hölgy úgy érzi, hogy az élet bizonytalan, mivel még nem tudott féijhez menni. Az egész országban több mint 15 millió magányos ember él, akiknek legnagyobb része ugyanígy gondolkodik. Arra várnak, hogy végül mégiscsak házasságra léphetnek valakivel, éppen ezért minden más dolgot elhanyagolnak. Várják azt, hogy majd akkor szép porcelánkészletet, vagy ezüstkészletet vásárolnak. Váiják azt, hogy majd akkor szép festményekkel feldiszitik a lakásukat. Várják, hogy akkor majd megcsináltatják a csepegő vízcsapot és ujrafestetik a lakásukat. Vannak olyan esetek is, amikor a magányosok az ágy alatt levő bőröndökből étkeznek, és ott tartják evőeszközeiket is. Sok ilyen magányos nő egyik munkahelyet a másik után hagyja el, mert arra gondol, hogy talán majd sikerül beleszeretni egy férfiba. Ritkán mennek vakációra, s akkor is csak olyan célból, / hátha megfelelő vőlegényjelöltre találnak. Az ilyen hölgyek^ napi életüket is a várakozás szolgálatába állítják. Sokan a telefonkészülékükhöz ragasztják magukat szombatokon, nehogy valamilyen fontos telefonhívást elszalasszanak. Nem mennek ki moziba sem nőbarátaikkal, igy védekezve: „Igazán időpazarlásnak tartom, ha az estéket olyan helyeken töltöm, ahol nem lehet férfiakkal találkozni.” Éppen ezért soha nem tekintenek meg egy-egy jó filmet, mert azt gondolják, hogy az élet csak a házasságnál kezdődik. A férfiak is játszák ezt a várakozó játékot, de sokkal több nő van ebben a helyzetben. Egyszerűen úgy hiszik, hogy ha valamihez lekötik magukat, akkor elszalasztják a férjhezmenés nagy lehetőségét. KÉRDÉS — 41 éves vagyok, a férjem pedig 44. Húsz év óta házasok vagyunk és három aranyos gyermekünk van, az egyik még mindig itthon. Nincs pénzproblémánk és nemi életünk is kiegyensúlyozott. Azonban a férjem hirtelenül azt kezdte mondogatni, hogy „szabad” akar lenni. Nincs szó elválásról, hanem csak oda akar menni, ahova jólesik. Éppen ezért lakást bérelt és ly bútorokat vásárolt. Én még segítettem is neki a költözködésben. Már egy hete elment, amikor hirtelen hazajött. Azt mondta, hogy hiányzik neki a kutyánk. Éijel-nappal könyörögtem neki, hogy maradjon itthon, de három nap múlva megint visszament a lakásába, a hét végére. Mondtam neki, hogy szeretem őt, és kértem, adja fel a lakást. Azt válaszolta hogy szeret engem mint személyt, de nem gondolja, hogy ez szerelem. Engem azonban egyáltalán nem akar megsérteni, de mégis a szabad életet kivágja. Nem gondolom, hogy másik nő van a láthatáron. Nagyon zavarban vagyok és ez a dolog teljesen tönkretesz. Mit cselekedjem? VÁLASZ — A házasság teljes idejű összekapcsolódást jelent, és benne nincs semmi helye az úgynevezett „szabad” idő keresésnek. Ha a félje szabad akar lenni, adja meg ezt neki törvényes utón is. Ha csak a kutya miatt megy haza, akkor semmi keresnivalója nincs neki otthon többé. BIZTATÁS Egy lánylélek felém hajol: mély sebet kapott valahol; hangtalan sír, mint meghasadt üvegek, rozsdálló vasak. Mit mondhatok neki én, világ baját cipelő vén ? Hogy: „Fel a fejjel kislány! Meglátod kinövöd, csak hagyd magad mögött!'’ Talán mondanám is már, de torkon ragad a keserű pillanat: — fogd be a szád, fajankó, biztasd a magad lovát! — S én: „ Tört léleknek mankó nem kell talán, lépni tovább?” Keresztury Dezső FÓKUSZ A FARMEREK AZ ÚJ ÉV A farmerek országszerte készítik termelési terveiket 1978-ra. Ahogy az uj évet mérlegelik, a kilátásokat rosszabbnak látják mind gazdaságilag, mind politikailag. A termelési költségek állandó növelése azt jelzi, hogy a következő év éppen olyan lehangoló lesz, mint az elmúlt év volt. Nemcsak a farmerek, hanem maguk a mezőgazdasági szakértők is ugyanúgy látják a jövőt. A farmerek évi jövedelme a legalacsonyabb lett 1973 óta. A sertéshizlalók, a tejtermékeket előállítók és szójabab termelők viszonylag jól zárták az elmúlt évet. Az egyéb gabonaneműek termelői és tehéntenyésztők azonban bajban vannak. Már hónapok óta alacsonyabb a jövedelmük, mint amit költségeik felemésztenek. A farmersztrájk résztvevői azt fogadták, hogy nem vetnek, nem adják el termékeiket, és nem vásárolnak mezőgazdasági berendezéseket mindaddig, amig a Carter-adminisztráció megfelelő támogatást nem biztosit a részükre. A sztrájkolok eddig nem értek el semmi eredményt, csupán annyit, hogy az adminisztráció együttérzését fejezte ki irántunk gazdasági problémáikban. Az egyenlőtlen egyenjogúság. (Folytatás a 10. oldalról) közgondolkodásba. A vagy 40 millió dolgozó nő hetven százaléka irodai munkát végez, a fennmaradó 30 százalék többsége is viszonylag alacsony képzettséget igénylő, következésképp alacsony társadalmi rangot jelentő munkakört tölt be: gyárimunkások, bolti eladók a szolgáltató iparágak alkalmazottai. Az amerikai társadalom „igazi” rangjait adó hivatásokba, a jogászi, az orvosi, a politikai pályára csak az elmúlt évtizedekben jutottak be nagyobb számban, igy képviseletük még igen szerény. A képviselőház 435 tagja közül ebben a ciklusban 18 a nő, 100 szenátor között egy sincsen. Az 50 állam közül kettőt kormányoznak asszonyok. Carter, aki a kampányban sokat Ígért a nőknek, kormányába végül is kettőt nevezett ki, egy rutinos nagypolgári üzletasszonyt a kereskedelmi, fekete politikusnőt a lakásügyi minisztérium élére. A Fehér Ház vezető emberei között csak egy nő van. Feladata, hogy az elnök nevében a társadalmi szervezetekkel tartson kapcsolatot. Mindez szerény és kevéssé tükrözi a közhangulat változásait. A mindentudó Gallup cég felmérése szerint az amerikaiak majd háromnegyede úgy véli: jobban mennének az ország ügyei, ha több nő venne részt a politika irányításában s ugyanannyian készek lennének női elnökjelöltre szavazni — amennyiben megfelelő képességekkel rendelkezik — ami mindenesetre tág fogalom. A houstoni konferencián ha elnökjelöltek nem is, de elnökfeleségek részt vettek. Lyndon Johnson özvegye, Gerald Ford hitvese és Rosalynn Carter. (A legismertebb, Jacqueline Kennedy hiányzott — nevével annál többet találkozni a felső néhányezer krónikájában: kivel jár, mikor és hová.) Az elnökasszonyok felvonulása is a kormány szándékát volt hivatott aláhúzni: tovább kíván lépni a női egyenjogúság valóra váltásában. A jelképnek is tekintett cél: kivívni az egyenjogúság alkotmányba iktatását. Néhány mondatról van szó csupán, amelyek szerint az Egyesült Államok és (önálló törvénykezéssel rendelkező) tagállamai nemtől függetlenül egyenlő elbánásban részesítik minden polgárukat. Az alkotmánymódosításnak a jelképen túl joggyakorlati jelentősége van: elfogadásával támadható és felszámolható minden megkülönböztetés, a közéletben csakúgy, mint a munkajogban. Alkotmáymódositáshoz az államok háromnegyedének hozzájárulása szükséges. A legkevesebb 38-ból eddig 35-nek törvényhozása szavazta meg — de ezek közül is hárman már visszakozni akarnak. Amennyiber 1979 márciusáig nincs meg a szükséges többség, a harcot elölről kell kezdeni — ismét hosszú éveken át. Derűs Sarok Brown rákiabál a pincérre: — Pincér, micsoda piszkos csésze ez? — Piszkos? Már hatan ittak belőle, és még senki sem panaszkodott! ■■■ — Mi a különbség a nők és a férfiak intelligenciája között? — kérdezte a riporter egy hires filmsztártól. — Lehet, hogy a férfiak intelligensebbek — felelte az —, de én még sohasem hallottam olyat, hogj egy nő hozzáment volna egy buta férfihoz — csak azért, mert annak szép lába van...
