Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-27 / 17. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ GERTRUD, A NEVELŐNŐ AVAGY A BOLDOGSÁG JUTALMA Mint a grófság katonai szállásmestere, megismerte a hadiélet komor szépségeit - örökös fólondineri állása pedig az udvari körökkel hozta közvetlen kapcsolatba. Szerette a nehéz sportokat. Félelmes rókavadász, galambsörétezd, disznóvágó, denevérszögecselő hírében állott - rangjának minden fényűzésében elöl járt. Ezen a ponton az ifjú Ronald atyjának nyomdokain járt. Kezdettől fogva a család legnagyobb reménysége volt. Az etoni főiskolán mint stukk- és füleslabda-szakértőt emlegették- Cambridge-ben elsőnek jött be a harisnyastoppolási versenyen. Nevét pingpongkörökben is sűrűn emlegették mint bajnokjelöltét - ami ha beválik, okvetlenül bejut a parlamentbe. Ilyen körülmények között érkezett meg Gertrud az ősi házba. Gyorsan múltak a napok. A szép kis árvaleány bája csakhamar megnyerte a szíveket. Tanítványai imádattal csüggtek rajta, este késsel kellett őket lefejteni. Még a személyzet is szerette. A főkertész rózsacsokorral kedveskedett, a másodkertész korai galagonyavirágot vitt fel a szobájába, a harmadkertész árticsókát hordott utána egész nap, sőt még a kilenced- és tizedkertész is vitt valamit, ha egyebet nem, egy burgonyagyökeret vagy egy marék zabot. Szobája tele volt virággal - estefelé az ősz pincemester kopogtatott be ajtaján, meghatva a szelíd kis árva magányos életétől, hol egy palack törkölyt, hol borovicskát, hol néhány csomag pipadohányt nyújtva át egyszerű szívének jóindulatával. Még a néma teremtmények is szerették a maguk néma hódolatával. A néma varjúk és néma kutyák a vállára ültek, több néma borjú is a környékből. ' Es Ronald? ... Ronald? Nos igen. Találkoztak. Beszéltek.- Mily ködös, reggel! — mondta Gertruű.- What a dull morning! Quel triste matin! Was für ein gottverdammter Morgen, himmelherrgottsakrament!...- De milyen randa! - felelte Ronald halkan. Randa! - Ez a szó csengett Gertrud fülében egész nap. Ezután már gyakrabban voltak együtt. Nappal teniszt és pingpongot játszottak, este, a kastély ódon szokásai szerint, az Earllel és a grófnővel egy kis rulettet vagy chemin-de-fert. Aztán kiültek kettesben a verandára, és nézték a holdat, amint óriási körökben kering a horizont szélén. Sokára történt, mikor Gertrud először vette észre, hogy lord Ronald melegebb érzést táplál irányában, mint amennyit a pingpongszabályok megengednek. Gyakran, ha együtt voltak, az ifjú lord percekre elhallgatott, és behunyta a szemét. Különösen ebéd után. Egy este, mikor Gertrud szobájába vonult vissza, hogy előkészületeket tegyen ágyban való elhelyezkedését illetően, más szóval hogy lefeküdjön, kitárta (kinyitotta) az ablakot, s ekkor lord Ronald arcát pillantotta (látta) meg. Egy sündisznón ült, és a hold felé fordított arcán kimondhatatlan szenvedés tükröződött. Közben múltak a napok. Az élet úgy folyt, ahogy efféle rendes angol főúri háztartásban folyni szokott. Hét órakor megszólalt a reggeli gong, nyolckor havasi kürtszó hívta össze reggelizni a családot, fél kilenckor autótülök intett misére, egy órakor felrepült a főárbocra az ebédhívó lobogó, négykor ágyúlövés jelezte a teát, negyed tízkor vészharang és sziréna jeírta: STEPHEN LEACOCK lentette be az esti átöltözés idejét, végre fél tízkor véres kardot hordtak körül annak jeléül, hogy lehet vacsorázni. Éjfélre ezen is túl voltak, és a lélekharang imára csődítette a személyzetet. Közben egyre közeledett az idő, mikor lord Rónáidnak választania kellett - elhagyja-e az anyai házat, vagy elveszi atyja választottját. Július 15-e volt már, néhány nap múlva július 17-e és csaknem közvetlenül ezután július 18. Időnként az Earl, találkozva Rónáiddal a lépcsőházban, komoran nézett rá. „Emlékezz, fickó, hogy meg kell törnöd, avagy kitagadásba veszlek!” De mit érzett vajon az Earl Gertruddal szemben? Ez volt az egyetlen keserű csepp a fiatal leány boldogságának tengerében. Bizonyos jelek, amikről nem tudott számot adni magának, arra mutattak, hogy az Earl ellenszenvvel viseltetik irányában. Egyszer például, mikor elment a könyvtár előtt, az Earl csizmahúzót vágott hozzá. Máskor reggelinél hirtelen felkapta a lekváros tálat, és a fejére bórította. Ezeket mindenesetre megjegyezte Munkájához tartozott egyébként az Earl orosz levelezésének lebonyolítása. Hiába kereste e levelekben az ő titkának megoldását. Egy nap azonban jellegzetes orosz sürgönyt vézbesítettek az Earlnek. Gertrud hangosan fordította le.- Tucsemoff meglátogatta a nőt. Illető meghalt. Ezt hallva az Earl elsápadt dühében. Ügy látszik, akkor történt a dolog a lekvárral. Egy napon, mikor az Earl éppen denevérvadászaton volt, Gertrud gazdája levelei közt kotorászott azzal a gyöngéd női ösztönnel, mely könnyedén győzi le a diszkréció álszemérmét. És ekkor meglelte a rejtély kulcsát. Az Earl nem volt jogos tulajdonosa ennek a birtoknak! Távoli unokatestvére atyai részről volt a jogos örökös, de ő orosz börtönben halt meg, az Earl mesterkedései következtében, aki abban az időben nagykövet volt Tcsmnszkben. Eszerint tehát ennek az unokafivérnek a leánya igényelhette ez idő szerint a birtokot. Az egész bonyolult családi ármány története itt feküdt szemei előtt, az összes adatokkal - kivéve a jelenlegi birtokos nevét és lakcímét. Minden pontosan benne volt, csak éppen ez nem. Már ez is feltűnő volt. De milyen csodálatos az asszonyi lélek. Gertrud azért nem nézte le mégse az Earlt! ... Ám a rejtély továbbra is foglalkoztatta. Miért rezzent össze az Earl, valahányszor ó a szemébe néz? Egyszer aztán megmérte a rezzenést, és a szeizmográf négy centiméteres kilengést mutatott. Ilyenkor azonban hamar öszszeszedte magát, gyorsan néhány jjveg whiskyt hajtott le, és megint - tökéletes világfi volt. Gyorsan bekövetkezett a magyarázat. A Psv Ns-i országos bálestély napja volt a kritikus idő. Az egész szomszédság hivatalos volt. Mily hevesen vert Gertrud szíve a várakozásban, mily aggodalmasan válogatta össze szegényes ruhatárának darabkáit, hogy ne legyen kénytelen méltatlan külsővel jelenni meg lord Ronald szemei előtt. Szánalmas ruhatár volt, de francia édesanyjától örökölt ízlése és öltözködési ösztöne nem hagyta cserben. Egy egyszerű rózsát tűzött hajába - a Times néhány régi számából s egy öreg esernyő béléséből olyan ruhát rögtönzött össze, hogy az angol király is megnyalta volna utána a sót. Dereka köré egyszerű, ízléses szárítókötelet csavart - fülébe pedig fehér cérnával egy nemes veretű antik csipkeszalagot függesztett, amit még anyjától örökölt. Gertrud volt az est fénypontja. Mindenki el volt ragadtatva a leányos ártatlanság ragyogó bűvöletétől, mely egész lényét úgy elöntötte, hogy alig látszott ki belőle. A bál tetőpontjára hágott, örült forgatagban tomboltak az egyes párok. Gertrud és lord Ronald a csalitosban álltak, egy bokor közepén. Egymás szemébe néztek.- Gertrud - jegyezte meg a fóúr -, szeretlek.- Ronald! - jelentette ki Gertrud, miközben nyakába borult. E pillanatban az Earl toppant ki a szomszédos tölgy odvából. Keresztbe font karokkal állt meg előttük a holdfényben, s koitnor tekintetét a felháborodás oly mértékben eltorzította, hogy a füle a szája helyére került.- Ügy hát! - harsogta élesen Ronald felé fordulva. - Te, amint látom, már választottál!- Vál! ... - volt az ifjú gróf válasza.- Inkább veszed el e koldusszegény teremtést, mint a dúsgazdag örökösnőt, akit kitippeltem neked. Gertrud könyörgő tekintettel nézett hol az apára, hol a fiúra. Egyszerre nem lehetett mindkettőre, mert szemben álltak egymással.- Ink...! - felelte Ronald.- Legyen tehát! - felelte metsző gúnnyal az Earl, nagyot húzva a vállán átvetett rumos kulacsából, hogy visszanyerje önuralmát.- Ezennel ki vagy tagadva! Hagyd el e helyet, s ne lássalak többé! . . .- Jöjj, Gertrud! - mondta Ronald gyöngéden. - Távozzunk egymás ölében. Gertrud csak állt. A rózsa lehullott hajából. A csipke kiesett füléből, s a szárítókötél leoldódzott derekáról. A Times régi példányai (famentes papír!) a fölismerhetetlenségig összegyűrődtek. De e szörnyű lelkiállapotban is ura volt akaratának.- Soha! - jelentette ki határozottan. - Ronald, nem engedhetem meg, hogy ilyen áldozatot hozzál értem. Majd az Earlhöz fordult, fagyasztó nyugalommal.- Van még az önéhez hasonló büszkeség a világon, Earl úr! Metcsnikoff Mac Figgin leánya senkitől nem fogad el alamizsnát, kérem. Az Earl megrendült, mint akit taglóval ütnek főbe.- Ez a név! - kiáltott. - Ez az arc! Ez a kép! Stop! Álljon meg! Tessék barátságos arcot vágni! Mit kellene még mondani? Az olvasó úgyis kitalálta. Gertrud volt az örökös. A szerelmesek felváltva estek egymás karjába. Az Earl gőgös arca felengedett. „Áldásom reátok!” - rebegte. A kastély felől ujjongva közeledett a grófnő, a mögötte rajzó vendégek élén. A kelő nap fényében mindenki elragadtatva gratulált egymásnak. Gertrud és Ronald csakhamar megesküdtek. Kell-e többet beszélni róluk? Talán csak anynyit még: néhány nappal később az Earlt hasba lőtték a cinegevadászaton. A grófnőt leütötte a mennykó, a két tanítvány pedig beleesett a kútba. Gertrud és Ronald boldogsága tökéletes volt. VÉGE REMÉNYSÉG H A fi G J (125)Üdvösséget jelent, ha elfogad-/ 'juk, kárhozatot, ha elvetjük: ,,A teljes« lírás (Mózes első fejezetétől János Jele-V inések utolsó könyvének utolsó fejeze-/ ,téig, mind! Istentől ihletett és hasznos] tanításra, a feddésre, a megjobbítás-' ra, az igazságban való nevelésre, hogyí [tökéletes legyen az Isten embere, min-/ 'den jó cselekedetre felkészített.” 11.i ^Tim. 3:16. „Mert sohasem ember aka-* Iratából származott a prófétai szó, ha-/ [nem a Szentiélektől indítva szólották! istennek szent emberei." II Pét. 1:21.] ^Tehát szent emberek, a Szent leiektől^ Iindítva Szent Bibliát írtak. Jézus, a/ 'testté lett Ige (Jn. 1:14) szintén a> r izentlélektől született. (Mt. 1:18-20 és] ÍLk. 1:35) így mindkettő: (a) A Biblia,/ 'azaz az írott Ige, és (b) Jézus, azaz aj testté lett Ige, a Szentlélek Isten tevé;enységének eredménye. Ezért követte^ [Jézus az írott Igét pontosan, mely előre/ tözölte, hogy: (1) hol fog születni?! lik. 5:2. (2) hogy szűztől fog születni.’ IMt. 1:22-23 és Fsa. 7:14. (3) Nyilvános^ 'szolgálatának, tehát keresztségének j cezdetét. Dán. 9:25. (4) Hogyan fog’ szenvedni. Zsolt. 22 és Ésa. 53. (5)] ■Halála után fel fog támadni. Zsolt. M6:10. Csel. 13:32-35. Fogamzáshoz a megtermékenyítő 1 imag befogadása szükséges. Az újjászületéshez, ami nélkül senki nem üdvö- Izülhet, (Jn. 3:1-6) szintén a romolha jtatlan mag, „Isten Igéjének” befogadása szükséges. (Pét. 1:23, Jak. 1:)8 'Jn. 1:13) „Ha valaki szeret engem,» ^megtartja az én beszédemet."* L(Jn. 14:23) De a képmutatókhoz ígyy [szólt Jézus: Ti az ördög atyától valóké ’vagytok, és a ti atyátok kívánságát* ^akarjátok teljesíteni...Mikor hazugsá-1 igot szól, a sajátjából szól...Aki Istentől 'van, hallgatja az Isten beszédeit, azért jnem hallgatjátok ti, mert nem vagytok (az Istentől valók." (Jn.8:44,47) Isten elvárja, hogy a BIBLIA ÉS lEGYEDÜL A BIBLIA legyen fizikai és ^hitéletünk szabálya. Jézus az ő életét [mindenkor és mindenben az írott Ige 'tekintélyének rendelte alá. A Biblia 66 ^könyvet tartalmaz. Az apokrif, tehát a (hamis könyveknek a Bibliához való [csatolása a trenti zsinat döntése volt, '1546 ápr. 8-cal kezdődően. A zsinat tosszan hullámzó vita után meglepően (egyöntetűen elítélte a protestantiz 'must, az egész reformációt, mint indo (olatlan lázadást az egyház tekintélye lelten. Reggio érseke a 4. parancsolat t(II Móz. 20:8-11) protestánsok által 'történt elvetésével érvelt meggyőzően í protestantizmus elleni Olv. Catholr ^Mirror, Sept. 23, 1893, Editorials. Az írott Ige kgll, hogy vezess. 'Istentiszteletünket is, máskülönben! ^nemcsak, hogy hiába való; de egyene-1 lsen kárhoztat: „Pedig hiába tisztelnek^ [engem, ha olyan tudományokat: ^tanítanak, amelyek embereknek] ^parancsolatai. Mert az Isten parancso-j Hatját elhagyva, az emberek rendelését/ 'tartjátok meg.” Mt. 7:7-8. EMLÉ ÍKEZZÜNK LÓT FELESÉGÉRE! Fe 1 ileúton megállni az engedelmességbe^ 'nem elég, nem üdvözít. Csak a pontos íés teljes engedelmesség nyer elfogadást, ahogy az írott Ige megköveteli!] 'Kedves Olvasó: ha nem szakít időt [arra, hogy elolvassa mindössze 1 dől-' jláros „Világválság és Döntés” című! [Csak 96 oldalas könyvünket, felületes-^ 'ségével Lótnéhoz hasonló veszélyes lúton halad... Tanuljon a múlt törtéjnelméből, olvassa el könyvünket, és : azután szabadon válassza meg hogy milyen úton kíván haladni. Felületes iségünkkel önmagunknak ártunk a leg i többet. írjon vagy hívjon bennünket P.O. Box: 322. Perth Amboy. N. ' J. 08861. Tel.: 201-251-2318. Botaneky Igoi
