Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-20 / 16. szám
MAGYAR HÍRADÓ 20. OLDAL GERTRUD, A NEVELŐNŐ avagy A BOLDOGSÁG JUTALMA A főbejárat homlokzatából pompás vadregények és óserdók indultak szerte, a szélrózsa minden irányába, évezredes tölgyek és fenyvesek és gombák pazar gazdagságát árasztva, míg a ház közelében ribiszkebokrok és amerikai mogyorófák pompáztak, amiket még a keresztes hadak ültettek el. Az ódon kastély körül hangos volt a levegő a rigófüttytől, a varjak édes pitypalattyától és a fácánok mélabús danájától, miközben a szarvasünők, antilopok, kenguruk és más négylábúak oly szelíden szaladgáltak a tág mezőkön, hogy egymás kezéből ettek. Egész menazséria volt ez. A parkon végig széles, hatalmas makadámút vezetett, aminek alaprétegét maga VII. Henrik mángorolta le. A lord könyvtárcsarnokának kandallójához támaszkodva áll. Gyakorlott diplomata és államférfi létére is alig tudott uralkodni arisztokrata vonásainak komor merevségén, hogy azokat fel ne dúlja a harag.- Fiú! - mondotta - elveszed azt a leányt, vagy kitagadlak! Nem vagy többé fiami Az ifjú Ronald lord egyenesen állt előtte, függőleges irányban, miközben szeméből a megvetéssel párosult dac lövellt gőgös atyja felé, derékszögben.- Dacolok veled - lehelte. - Nem vagy többé atyám! Majd nézek egy másik ‘atyát. Soha nem veszek el oly leányt, kit nem szeret szívem. Ez a leány, akit sohase látott egyi künk se .. .- örült! - sziszegte az Earl - el akarod kótyavetyélni ezredéves családfánk ősi birlokát?!... A leány, akiről beszéltem, szép és ifjú; anyai nagynéniének sógora beleegyezett a házasságba, és franciák, ami a fő!- Ám^mik indokaid? .. .- Nincs indokolás - vetette oda az Earl. - Ronald, egy hónapot nyújtok neked. Addig itt maradhatsz ősi lakodban Ha elsején se adod beleegyezésed, fizetés nélkül clbocsátlak... Az ifjú lord nem válaszolt. Kirohant a szobából, kedvenc lovára pattant, és vadul kiny^rgalt a parkból, a szélrózsa minden irányában egyszerre. Mikor a könyvtár ajtaja dörögve becsapódott Ronald mögött, az Earl karszékébe roskadt. Arckifejezése megváltozott. Már nem az a gőgös fóúr volt többé, inkább az üldözött vad jellegzetes arckifejezését vette fel. „El kell vennie azt a leányt... - hörögte maga ele. a szőnyegre. - Nemsokára mindent tudni fognak. Tucsemoff elmenekült Szibériából. Ó mindent tud, s nem haboz mindent kivallani. A bányák tulajdonába mennek át, jelen birtokkal együtt, és én ... de hagyjuk!'’ Felállt, az ódon almáriumhoz lepett, egy kis pohár keserűvizet hajtott fel, és ismét az előkelő származású angol főúr volt, mint előbb Ugyanezen órában egy magas, boltíves kutyafogat bakján a Psj Ns-ek jellegzetes egyenruhájába bújtatott lovásszal száguldott keresztül-kasul a park fasorán. Az inas mögött ifjú leány foglalt helyet. Szinte gyermek még, akkora se volt, mint a jól megtermett inas. Egyszerű, túrós rétessel díszített kalap, néhány szerény strucctoll árnyéka rejtett el egy finom kis arcot, melynek arcszerűsége egyenesen megdöbbentő volt regényünknek ezen a helyén. Keil-e mondanunk, ki volt ó? Gertrud, a nevelőnő, akinek ezen a napon kellett elfoglalnia hivatalát az ősi kastélyban. Ugyanakkor, mikor a kutyafogat a fasorba kanyarodott, a fasor másik felén egy magas, karcsú ifjút pillantott volna meg az olvasó, ha írta: STEPHEN LEACOCK valamilyen üzleti vagy magánügyben történetesen ott tartózkodott volna. Sajnos, nehéz elképzelni, hogy az olvasó éppen pont akkor ott tartózkodjon, s így el kell hinnie leírás után, hogy a karcsú ifjúnak főúri vonásai minden további nélkül elárulták magas származását. Nemes ménen ült, melynek vonásai szintén előkelőek voltak, különösen hosszú, lógó orra. De vajon ki volt ez a karcsú ifjú, ki lovának minden lépésével közf’ebb jutott Gertruűhoz?... Vajon ki volt ő, vajon ki? ... Ach, igazán, no de csakugyan ki lehetett?! .. . Ki? Ki? .. . Soha nem találja ki az olvasó, ha nem töri a fejét egy kicsit. Senki más nem volt ő, mint az ifjú Ronald. Végzetesen lalalko/muk kellett. Egyre koA lebb jutottak. Aztán még közelebb És végié egy röpke pillanatra találkoztak. Ahogy eleveztek egymás mellett, Gertrud felemelte tekintetét, s az ifjú két szemet pillantott meg, melyek kifejezésben annyira szemszerűek voltak hogy például nem voltak négyszögletesek, hanem egcszen kerekek. Ronald csak egy pillantást vethetett a kutyafogat utazójára, de az aztán olyan bensőséges volt, hogy aki ennél bensőségesebben néz, az okvetlenül csal. A szerelem hajnala volt e két tekintet találkozása? Ki tudja? Legfeljebb a szerző. De az. meg nem mondhatja meg. Tessék várni, különben is kérem az olvasót, ne zavarjon folytonos közbeszólásaival. így nem lehet dolgozni. De beszéljünk Gertrudról. Gertrud, teljes nevén Mac Figgin Montmorency, nem ismerte se atyját, se anyját. Mindketten évekkel az ő születése előtt haltak meg. Anyjáról csak anynyit tudott, hogy francia volt, ragyogóan szép, és hogy rokonai, ősei és üzletfelei elpusztultak a nagy francia forradalomban. De azért Gertrud gyengéd kegyelettel őrizte szülei emlékét. Keblén aranytokban anyjáról készült miniatűr olajfestményt rejtegetett; hátáról, ezüstláncon, apja jól sikerült daguerrotipje lógott le. Nagyanyja mellszobrát kabátujjában hordta, néhány unokanővérének és fivérének képmása részint a csizmájában foglalt helyet, részint az övébe volt dugva, nyelestül, míg hátul ... de talán elég is ennyi. Atyjáról, úgy lehet, még kevesebbet tudott. Csak annyit, hogy magas rangú angol királyi családból származott, s hogy ifjú éveiben mint mesterlegény bebarangolta a világot. Minden hagyatéka, ami Gertrudra maradt, egy orosz nyelvtan, egy tót képes újság, egy légsúlymérő és egy bányászati szakkönyv volt. Kora gycímckségc >'ta nagynénje nevelte Gondosan ol.’atta öt. szivébe plántálva a keies/ten>i gondolkodás ebeit. Némi mohamedán elveket is esopogtetet; belé. mindenesetre Mikot tizenhét eves volt. jó nagynénje meghalt víziszonyban. A körülmények rejtélyesek voltak Ezen a napon idegen férti látogatta meg. nagy szakállú ember, orosz nemzeti viseletben. Távozása után Gertrud nagyménjét eszméletlen állapotban találta Ebből az állapotból csak a halál váltotta meg. Hogy a feltúhest elkerüljek, a halál okául kétoldali veszettséget állapítottak meg. Annyi bizonyos, hogy Gertrud itt állt egyedül, kidobva a bizonytalanba. Mit tegyen? Ez volt a kérdés Ezen gondolkozott eppen egy reggel, miközben tekintetét a következő apróhirdetés vonta magara: ..Nevelonö kerestetik. Tudnia kell franciául, olaszul, oroszul, tótul Zongoratanárnői oklevél és kohászati szaktudás elengedhetetlen. Fizetés 4 shilling és 4 pence évente. Jelentkezes fel tizenegy és háromnegyed tizenkettő közt a Nemzeti Múzeum levéltárnoki irodájában " Gertrud gyorsan határozó természet volt. Alig két óra kellett hozzá, hogy észrevegye a csodálatos megegyezést, ami a megkívánt feltételek és az ő tényleges képzettsége között fennállott. A levéltárnoki hivatalban már ott várta a grófnő. Azzal a közvetlenséggel fogadta, ami rögtön megnyeri a tapasztalatlan ifjú szív rokonszenvét- Tökéletes francia? - kérdezte.- Oh, oui - felelte Gertrud szerényen.- És olasz?- Oh, si! - így Gertrud.- És német? - folytátta a grófnő.- Ah, ja!- És orosz?- Jaw!- ÉS tót?- Jep! Elámulva ezen a jártasságon, amit e látszólag fiatal leány a modern nyelvekben tanúsított, a grófnő kutató tekintettel mérte végig Gertrudot Hol látta e jellegzetes vonásokat? Elgondolkodva húzta végig keskeny ujjait sápadt homlokán, de hiába, nem jött rá.- Elég - bólintott aztán -, fel van fogadva. Holnap leutazik a Psv Ns-i birtokra, s elfoglalja hivatalát. Meg kell jegyeznem, hogy ami az oroszt illeti, az Earlt is támogatnia kell ez irányú levelezésének lebonyolításában. Nagy bányászati érdekeltsége van Tcsmnszkben. Tcsmnszk! miért ütötte meg Gertrud fülét ez az egyszerű, mindennapi szó olyan különösén? Miért? Talán azért, mert a kohászati szakkönyv egyik oldalára atyja keze írásával ez a szó volt felírva. De minő rejtély lehet e mögött? Másnap reggel Gertrud átlépte a kastély küszöbét. Vigyázott, hogy rá ne lépjen, pedig elég széles küszöb volt. Leszállt a kutyafogatról, elvonult a libérfás inasok sorfala közt, mindegyiknek egy-egy louis d’or-t nyomva a markába, és belépett.- Isten hozta - fogadta a grófnő, segítve Gertrudnak a bőröndök felcipelésében a padlásra. Innen visszatérve az ifjú leányt azonnal a könyvtárba vezették, hogy az EarLiek bemutassák. A nevelónő arcába pillantva az Earl láthatóan megrendült. Hol látta ezeket a vonásokat? ... A futtatáson? - A színházban? - Az omnibusz tetején? A vásárcsarnokban? - Nem! Emlékei közt kutatott, hiába. Gyorsan az almáriumhoz lépett, felhajtott egy üveg brandyt, és megint a tökéletes gentleman kifürkészhetetlen simasága ömlött el egész lényén. Míg Gertrud a mellékhelyiségbe lépett, hogy megismerkedjék aranyszóke tanítványaival, használjuk fel az alkalmat (talán elég időnk van rá, míg visszajön), hogy néhány szót beszéljünk az Earlről és fiáról. < Lord Nork vérbeli angol főúr és államférfi volt. Az évek, amiket diplomáciai kiküldetésben Konstantinápolyban, Szentpéterváron és Rákoskeresztúron töltött, hajlékonnyá formálták modorát, míg külsejére Szent-Ilonán, Üj- Zélandban, Hamiltonban és Grönlandban átélt napok emléke borította félreismerhetetlen lenyomatát. (Folytatjuk) \Reménység Hangjai (124) A hegyibeszéd (Mt.5,6,7)) 5a mennynek a földhöz intézett? (áldószava, egy Isten trónjától jövőt [hang. Mint égi fény adatott a/y [emberiségnek, hogy kötelességeinek zsinórmértékéül szolgáljon és, hogy elkeseredésében^ [reménye és vigasza legyen. /Hegyibeszédben olyan szavakat in- Xtéz hozzánk a prédikátorok Fe l ijedelme, a tanítók Mestere.fi amelyeket mennyei Atyja adott néki.3 9 A Hegyibeszéd Krisztusnak^ (nemcsak a hívőkhöz, hanem at. {emberiség egész családjához in-» /tézett üdvözlete. Krisztus nem hagyj «bennünket kétségben vagy [tudatlanságban azon jellem-j [vonásokra nézve, melyeket minden) óidőben elismerésével és áldásával^ (tüntet ki. A Hegyibeszédben Jézus {kitárja megmentő karjait a lelkik /szegények, a szelídek, azj ilázatosak, a gyászolók, (.megvetettek és az üldözöttek felé ésj {így szól: „Jöjjetek énhozzám mind-. )nyájan... és én megnyugosztlak titeket.” Ha Isten e világra tekint, /legkisebb árnyékát sem érzi aj (megbánásnak amiatt, hogy azt íembert megteremtette. Többet láty ráz emberi szívben mint nyomort és) /bűnt. Végtelen bölcsességében és? iszeretetében látja az emberisége {előtt álló lehetőségeket: azokat afi /magaslatokat, amelyre fel-J ^juthatunk. Azon szavak, amelyeket* (Krisztus a Hegyibeszédben mon-í {dott. minden időben megőrzik ere-| Tjüket. Abban minden egyes mondat? légy drága kő az igazság kincsítárából. A Hegyibeszédben kife-« [jezett alapelvek érvényesek mindení (korszakban, az emberiség minden] Jegyes osztálya számára. Rendkívül^ [fontos megértenünk, hogy« /mindenki eljuthat az Isteni «szavában elénktárt magas* (színvonalú, kifogástalan« {életmódra, ha Jézusban vetett hittel/ féljük az Ő életét. A következő szavakkal bátorít^ {bennünket Jézus: „Boldogok/ [vagytok, ha szidalmaznak és) ^háborgatnak titeket és mindenlj gonosz hazugságot mondanak {ellenetek én érettem. Örüljetek és) örvendezzetek, mert a ti jutalmatok] bőséges a mennyekben. Mert ígyl (háborgatták a prófétákat is, akikfi telőttetek voltak. ,,Mt.5:ll —12.5 Sátán, bukásától kezdve állandóan^ (csalással dolgozott. Ahogyan Istent! (hamis tulajdonságokkal ruházta/ /fel, ugyanígy Isten gyermekeit is.] )e ha a rágalom árt is a jó hírnek,! (a jellemet mégsem szennyezheti be.fi [Az arany, mégha a sárba tapossák! kis, arany marad. Az az ember, akij (teljes szívével bízik Istenben, [legnagyobb szomorúság óráiban és, fa legkétségbeejtőbb körülményekj között is ugyanaz marad, mint akit (volt a jólétben, amikor úgy látszott,® [hogy Isten kegyelme és világossága) nyugodott rajta. Habár szavait, in-j (dókáit és eljárását hamis színben [tüntették fel, mindez nem érintettem /Kitartó lesz, mint Mózel is volt, akij (oly erős szívű volt, mintha látta\ I volna a láthatatlant (Zsid.l 1:27) és| [nem nézett a láthatókra, hanem /láthatatlanokra.” (II.Kor.4:18)5 (Minden harc, minden üldözés [minden olyannemű törekvés, mely/ lelkiismereti szabadsági (korlátozását célozza, egy eszközt listen kezében oly személyek^ [felébresztésére, akik mindeddig /álomban voltak és enélkül további ludtak volna. Ajánljuk a? Boldog Élet” című 2 dolláros, /könyvünket. Még ha lassúnakj (tűnik is (mert olcsóbb), mindenlj 1 könyvkérelemnek örömmel teszünk [eleget. Írjanak vagy hívjanak. P.O., /Box 322 Perth Amboy, N.J k08861.T.:20l-251-23l8.l( Botanmky Igor1
