Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-20 / 16. szám
16. OLDAL MAGYAR HIKAUO MAGYAR VÁROSOK Szentendre,a múlt és a jövő határán SZENTENDRE - Budapestről útnak eredve, a Tabánnál legszívesebben becsuknám a szemem és csak Békásmegyer után nyitnám ki, hogy ne zavarjon Öbuda uj-Budája, a rideg betonfalanszter. De mit látok Szentendre dombjain? Éppen olyan betontömböket, mint Óbudán. Messzire fehérlő magas városfal, szinte a régi város fölé ugrik. Mellette, alatta piros cserepes háztetők, szines mozaik a Pilis lankáin — uj tájkép a régiben, hiányzó vonalak Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Czóbel Béla vásznairól. Az ifjú Szentendre nem ülhetett modellt a nagy művészek állványa előtt, csak a régi. Most a kettő együtt áll: barokk boltív és funkcionalista panel. Tűz és viz. Nem is illenek egymás mellé és mégis szomszédok. De mit törődnek ezzel azok a sok százak, az uj szentendreiek, akik végre, ebben a betonvilágban is, meleg családi fészket rakhattak, s ha az ablakok kinéznek, a régi város hullámzó háztetőin, a fodrokban, pántlikákban kanyargó sikátorokat, az öreg templomteret, az ódon Fő teret, a Duna csillogó szalagját látják. Mindez természetes. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a régi festők palettáján nem volt betonszin. De azon már annál inkább, hogy Szentendre építőművészei mindeddig nem álmodták meg a régi házak formáihoz igazodó mai építészeti vonalakat. Még nem született meg az az uj „szentendrei építészet”, amely méltó folytatója lehetne a régi szépnek. Csak gigantikus háztömbök, betonbébik jöttek létre. Van tehát egy uj Szentendre és van egy régi. És legújabban: megjelent a harmadik. A telkekre települt üdülőváros. Fa-és kőházak a Duna-parton, a hegyoldalban, dombon, erdő szélén és kertben. A „zöldövezetben”. Az uj és a legújabb Szentendre házai gomba módra szaporodnak. A Régit pedig re.rdbe hozzák. Erre minden évben milliókat költenek. Ám ez a pénz kevés ahhoz, amit az idő sürget, Szentendre városközpontjába most mégis szeretnék visszavarázsolni régmúlt századok hangulatát. Vagyis: az utcák csendjét, a motorzugás nélküli hajnalokat, a violaillatos estéket. De milyen állapotot teremt a növekvő uj település? A Duna-parton, a város szélén áthaladó fő közlekedési ut hét végén mozgó, átléphetetlen „városfal”. A szentendreiek ott állnak a járdán, vagy fent, a Duna-parti sétányon téblábolnak és az egyik partról nem képesek átjutni a másikra, mert el vannak egymástól zárva. Nem a Duna: egy bűzös autófolyam ömlik köztük megállás nélkül. Most Szentendre uj, széles autókörutat épit. Ha elkészül, a parton ismét helyreáll a béke. De nem szűnik meg a bevándorlás, a hétköznapi Szentendre állandó növekedése. Megállítani már nem lehet. Csökkenteni, engedélyhez kötni a betelepülést — talán ez volna a célravezető megoldás, ám ehhez nincs felhatalmazása a tanácsnak. Kérdés: lehet-e egyáltalán ilyen intézkedést hozni? A „zöld” Szentendre, a telkek hétvégi világa pedig szép lassan beérik mint uj városrész az állandóan itt élő családokkal, a főleg nyugdíjas, idős emberekkel. Ma még nem is látható, hogy mindez milyen következményekkel jár. Egy bizonyos: Szentendrének errefelé is csatornáznia kell, bevezetni a villanyt, üzletet, iskolát, bölcsődét és még több utat építeni. Fel a hegyre, fel a domboldalra. De ut kellene máshová is. Elkopott, csaknem elfogyott a Lajos-forráshoz vezető ut. Úgy tűnik, hogy nincs gazdája. Uj panoráma-autóbusz indul mindennap a pilisi parkerdőbe, a madzagvékony, gidres-gqdrös, már a szekeret sem biró utón. Mi volt Szentendre? Római táborhely, Pannónia peremén. Oltalmat adó menedékhely török elől futó szerbnek. Ma: szerszámgépgyára, betonárugyára, töltőtollkészitő tizemé, szakszövetkezete és jó hírű mezőgazdasága is van. És több múzeuma. A legújabb, a Szentendrei Képtár most nyílt meg a Fő téren, egy régi görög kereskedőházban. Évszázadunkban virágzott fel Szentendrén a képzőművészet. Most ezt mutatja be a kiállítás, felhasználva a városi muzeum anyagát, válogatva sok művész munkájából. Mi lesz Szentendre? A főváros előkertje? Kapuja a Pilisnek? A Dunakanyar fővárosa? Múzsák tanyája? Mindegyik. De nem mindegy, hogy milyen lesz. Békés Attila Patkó Pista puskája VÁROSBÉRCE — A Somogy megyei Városbércen mai s látható Patkó Pista szülőháza. — A maga idejében hireshirhedt férfiú családi neve „Felső” Tóth István. A falu kanászának a fia. Az Ur 1827. esztendejében nyert keresztséget. Harminchárom éves korában lett bátyja — János — buzdítására betyár, s vált a sokaktól félt Patkó Pistává. Alacsony, fekete, zömök ember. Puskájában „vágott” dum-dum lövedék volt. Rendkívül bátor, merész, találékony, ügyes, önérzetes. Betyár mivoltára büszke. Ráncokba szedett fekete selyemgatyát viselt, amely alul körös-körül selyemrojtban végződött. Boijuszáju fehér ingét elől, a mellénynél gazdagon kihimeztette, fekete posztómellényét több sor pitykegomb díszítette, nyakára fekete selyemkendőt csavart. Szépül, fejlődik Zala megye székhelye, Zalaegerszeg. Jelenleg a Herszon városrész a legnagyobb építkezés színhelye. Itt tízes tizenegy emeletes lakóházakat építenek. Az ötödik ötéves ten’ben fejeződik be végleg a telep felépítése. A magas házakba tavasszal költöznek be a lakók. A lakótelep építésével egy időben elkészült és a hét elején már át is adták a kétszáz személyes óvodát és a százhúsz személyes bölcsödét. — Először a báty a vezér, később azonban különváltak. Pista saját bandát szervezett. Somogy északkeleti részén, a Kiskoppány völgyében és környékén garázdálkodtak. Juhokat, disznókat hajtottak el. Pista Jancsinál duhajabb volt, több szeretőt tartott. Tetteire nóták sora emlékezett, emlékeztet. A legenda szerint „Ferenc József császárt is kirabolta bécsi rezidenciájában”. A néphit úgy tartotta: Patkó Pistát „golyó nem fogja, üldözői kezére nem jut soha”. — 1862. szeptember 12-én a betyárvezér és emberei a nyimi sűrűben a „mankósok”-nak csúfolt pandúrokkal találkoztak. Mindkét csapat tüzelt. Patkó Pista megsebesült. Nagybábonyba vitték. Itt a börtönben meghalt. Sírját ma is mutogatják a nagybábonyi temetőben — olvasható a most tizedik, átdolgozott kiadásban megjelent, dr. Zákonyi Ferenc szerkesztette, A gyöngyösi csárda cimű kötetben. A könyv a többi betyár, igy Sobri Jóska, Milfajt Ferkó, Nádi Jancsi, Savanyu Jóska, Oroszlán Pali sorsának is hiteles krónikája. — Patkó Pista korhadt sírkeresztje 1944-ben — a háhnrn ideién — elhint. Legújabb óhazai eredmények BUDAPEST — A harmincegyedik fordulóban az első három csapat egyaránt megszerezte a 2—2 pontot, igy a sorrend nem változott. Mögöttük a Vasas viszont helyet cserélt a rendkívül gyatra játékot produkáló Videotonnal. A kiesés ellen küzdő csapatoknál a sorrend szintén változatlan. U. Dózsa—Békéscsaba 4:1 (0:1) Békéscsaba, 18,000 néző, vezette Hámori. BP. Honvéd—ZTE 3:0 (2:0) Kispest, 6000 néző, vezette: Lauber. MTK-VM—Pécs 1:0 (0:0) Hungária ut, 4000 néző, vezette: Győri. Vasas—Csepel 4:2 (3:1) Csepel, 4000 néző, vezette: Mohácsi. Videoton—Rába ETO 1:1 (1:1) Székesfehérvár, 7000 néző, vezette: Jaczina. Kaposvár—Ferencváros 1:0 (1:0) Kaposvár, 13,000 néző, vezette: Marton. T atabánya—Diósgyőr 2:1(1:1) Szombathely, 6000 néző, vezette: Maqzkó. Dunaújváros—Diósgyőr 2:0 (1:0) Dunaújváros, 4000 néző, vezette: Szávó. Szeged—MÄV Előre 2:2 (1:0) Szeged, 4500 néző, vezette: Somlai. Az NB /. állása 1. O. Dózsa 2. Bp. Honvéd 3. MTK-VM 4. Vasas 5. Videoton 6. Diósgyőr 7. Ferencváros 8. Tatabánya 9. Dunaújváros 10. Békéscsaba 11. Pécsi MSC 12. CsepeS 13. Haladás 14. Rába ETO 15. Zalaegerszeg 31 17 12 2 87-41 «6 31 20 8 5 60-17 46 31 17 10 4 50-24 44 31 15 11 5 55-35 41 31 15 10 6 70-43 40 31 10 13 8 40-32 33 31 11 10 10 50-4G 32 31 11 10 10 44-42 32 31 10 11 10 51-50 31 31 11 7 13 38-52 29 31 10 8 13 41-43 28 31 9 8 14 43-55 26 31 8 9 14 36-51 25 11 5 13 13 33-48 23 31 6 11 14 31 60 23 16. szív. MÁV Eleire 31 8 5 18 40-73 21 17. Kaposvár 3! 7 6 18 30-57/20 18. SZEOL AK 31 6 6 19 34-66 18
