Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-13 / 15. szám
10. OLDAL MAG Y Alt MIKADO MIRŐL VALLANAK A CSONTVÁZAK? SUMÉROKRÓL - MAGYAROKRÓL LÁTOGA TÓBAN DR. KISZEL Y ISTVÁN ANTROPOLÓGUSNÁL írta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Dr. Kiszely István a neves antropológus vendége vagyok a Budai Várban. Illetve nem is vendég, hisz István a barátom, az Úri utcai lakás, a tömött könyvespolcokkal zsúfolt stúdió, a remekművű évszázados cserépkályhával, az Ízléses antik bútorokkal régi ismerősök. A koponyák is; melyek az egyik könyvespolc tetején a legkülönbözőbb emberfajtát képviselik. Van köztük honfoglaló magyar, avar, iráni, egyiptomi, római, de egyben Kotul Kovác« LaH megegyezik valamennyi: Magyarországon kerültek elő a földből, a római időkből, a népvándorlás korából és a honfoglalás idejéből. A múlt év júniusában jártam itt Istvánnál utoljára. Azóta nyomdába került a világ népeiről, emberfajtáiról készülő nagy munkának első kötete: Európa. Az Íróasztalon ott tornyozódik a második kötet, Ázsia több mint ezerkétszáz oldalas kézirata, sokszáz illusztrációval és térképpel. De már együtt az anyag Afrikához és az Ausztrália-öceánia kötethez s gyűlik az anyag Amerikához. Az impozáns, a szakmában világviszonylatban is egyedülálló sorozat majd a mai Magyarország embertanát tárgyaló kötettel zárul, a Fehér féle gyűjtés és anyag alapján. Ismerem István hallatlan munkabírását, beszél terveiről, majd a múlt év őszén Irakban folytatott ásatásaira és kutatásaira terelődik a szó. Az első magyar tudós, antropológus aki az egyik legjelentősebb egykori sumér város, Eridu temetőjét tálja fel s ott antropologiai felmérést végez. E kutatások révén választ találunk arra: milyen emberfajta volt az, amely ezet az ősi kultúrát megteremtette, honnan vándorolt be — ha bevándorolt? — s vajon mi lett a sorsa? Elpusztult, elvándorolt vagy tovább él elkeveredve más népfajtákkal. Sok szó esett az elmúlt évtizedekben külföldön a ,,sumér-magyar rokonságról.” Lelkes amatőr nyelvészek végeztek elképesztő szóelemzéseket, összehasonlításokat — mig a szakemberek, a nyelvtudósok egyértelműen elutasították a tudománytalan, minden alapot nélkülöző elméleteket. Ami természetesen nem akadályozza meg a ,,sumér-magyarokat”, hogy tovább fújják a nótájukat. Tudvalévő, hogy a nyelv és az etnikum szükségszerűen nem fedi egymást. Az amerikai négerek angolul beszélnek, a régi törzsi nyelveket tökéletesen elfelejtették, mégis bajos lenne — angoloknak tartani őket. A kelták nagy többsége angolul és franciául beszél, a török eredetű bulgárok szlávul s mennyi német, szláv és egyéb nemzetiségű olvadt be tökéletesen a — magyarságba! Most arra vagyok kiváncsi, hogy István sumér ásatásai miről vallanak? Talán az embertan a kulcs a sumérok és a magyarok esetleges kapcsolatához? Amire a nyelvészet nemet mond, arra igent mondhast az embertan? A múlt év őszén Irakban, Abu-Sahrajn közelében, az egykori Eridu temetőjének több mint száz sírját tártam fel. Magából a városból csak a zikurat romja látható, a többit befedte a sivó homok. A Perzsa-öböl, Basra negyven kilométerre esik innen, de hatezer évvel ezelőtt eddig nyúlt be a tenger. Egy kiváló iraki régész, Faud Sáfár volt segítségemre az ásatásoknál. A sírokból egyébként elég kevés régészeti melléklet került elő. És miről vallottak neked, a szaktudósnak a csontvázak? — Az egyik legfontosabb, amit megállapitottam, hogy a sumér nem bevándorolt nép volt az egykori Mezopotámiába, hanem őshonos. De ugyanezen a területen őshonos volt az akkád és a néger is. Ez meglepő, de a feltárt síroknak mintegy harmadából néger csontvázak kerültek elő. Ezek se bevándoroltak, vágj' behurcoltak voltak, hanem őshonosak. Arábiában, Hadramautban egyébként az arabok között igen sok a néger — És mit mutattak a koponyák? — Meglepő felfedezés volt a sok torzított koponya. Most kerültek elő a világ legrégibb torzított koponyái. — Úgy tudom, ezzel a kérdéssel is behatóan foglalkoztál. — Igen? A közeljövőben jelenik meg egy hosszabb tanulmányom Angliában és Nyugat- Németországban a torzított koponyákról. — Visszatérve a sumérokra: az az őshonos nép, melyből a sumér kialakult, milyen típushoz kapcsolható? — Proto-mediterrán, orientális jelleggel. Jellemzője: középhosszu fejű, hosszuarcu, erősen hajlott orrú, zömök izmos típus, nagyon dús szőrzettel. A talált csontleleteket összevetettem az egykori simér szobor és dombormű ábrázolásokkal és a Perzsa-öböl környékén ma is élő ember típusokkal. Vizsgálódásaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a sumérok nem pusztultak ki, nem vándoroltak el, hanem összekeveredtek más emberfajtákkal s az egyes, jellegzetes sumér típusok ma is világosan felismerhetők a Perzsa-öbölben, szórványosan még Iránban is. — Vajon ez az emberfajta megtalálható-e az ősmagyarok és a honfoglalók között? — Sem az ősmagyarok, sem a honfoglalók között nyoma sincs ennek az emberfajtának. Az újabb embertani kutatások a magyarság kialakulásának képletét más megvilágításba helyezik, mint az egyoldalú nyelvészeti következtetések. A magyarságban a török és az iráni elem dominált, s nem az uráli vagy pláne a kelet-balti. A magyarság nem a Káma és a Bjelaja vidékén alakult ki, hanem az Urál déli eljtője és az Aral-tó között. A finnek valószínű őslakosok ott, ahol ma is élnek. Az ugor népek őshazája viszont Szibéria volt. — Mi a magyarázata annak, hogy a zömében török-iráni nép finnugor nyelvet beszél? Talán Molnár Erik magyarázata a találó? Szerinte az ázsiai eredetű ugorság, mondjuk az „elő-magyarság” hosszú századokon keresztül fokozatosan nagytömegű török és iráni népelemet olvasztott magába, mely nyelvét átvette, de etnikai képét ugyanakkor átformálta? — Erre a kérdésre a nyelvészeknek kell választ adniok. Nekem a csontvázak, a koponyák vallanak döntően a múltról. A nyelvészek megcáfolták Vámbéry Armin „török” elméletét, de az embertan egyinkább Vámbéryt igazolja! — Még egy kérdés: folytatod-e az iraki sumér ásatásokat? — Természetesen. De hogy pontosan mikor, még nem tudom. A közeljövő programjában szerepel egy ciprusi ásatás, egy indiai és egy vietnámi előadássorozat. S itt vár megírásra még néhány vaskos kötetre való anyag! (London) VILÁGPOLITIKAI ZSÁKUTCA A belgrádi konferencia csődje? 1975-ben Helsinkiben az oroszok megengedték, hogy a Szovjetunióból egy kicsit többen kimehessenek és tájékoztatásokat is kapjanak a külföldiek. Ezenkivül hozzájárultak többek között ahhoz, hogy szétosztott családok egyesüljenek, a határon könnyebben átjussanak bizonyos kiadványok és igy tovább. Azt is elfogadták, hogy két évvel később ismét találkoznak 34 más „európai” országgal, beleértve az Egyesült Államokat is, hogy átnézzék, mindnyájan megtartották-e a Helsinki Ígéreteket. Ez a konferencia most közel van a befejezéshez Belgrádban. Itt tűnt ki az, hogy az oroszok és keleti partnereik csaltak. Nem tartották magukat a Helsinki egyezményhez. Sőt, üldözőbe vették azokat a polgáraikat, akik megpróbálták rávenni kormányaikat, hogy tartsák magukat a megegyezéshez. Persze nem arról van szó, hogy a Szovjetuniónak példáiul el kellene fogadnia az amerikai Emberi Jogok Okmányát. De mégha a Szovjetunió mindent megtartott volna is a Helsinki okmányokból, akkor is rendőrállam maradt volna. Azonban a ország egy kicsit civilizáltabbá vált volna néhány ember számára. Az oroszoknak persze más történetük van. Szerintük a belgrádi konferencia azért jutott holtpontra, mert az adminisztráció és különösen a belgrádi képviselő, Arthur Goldberg túl erőszakos volt. Washington most már a konferencia mielőbbi bezárására sürget, mert nincs jelentős haladás a felvetett kérdésekben. Az azonban mégis eredmény, hogy megerősítették ismét: a Helsinki aláírók felelősek egymásnak azért, hogy miként bánnak állampolgáraikkal. A SZERETET LÁNGJA Ha kialszik a szeretet ege csillag sír. Fel kell hát magasan emelni a fejet, hogy látni lehessen. Könnyeken át mi forró csillagból lefolyik lámpát gyújt a hamu. Próbáljunk meg kedvesen nézni magunkra, mint gyermekek néznek. Mert nincs sírja ily szeretetnek, mi lángból való. Még ha körbekényszerítenék is elaljasodásig. NádaSsy József
