Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-04-06 / 14. szám

to. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ GALAMBBECSINALT Tudod, így vitatkoztunk. És elhiszed, hogy a sógornőm képes volt elpityeredni azért a galambbecsináltért, és így korhol és kérlel, hogy legyek rá tekintettel. Nahát, mit tegyek? De tudod, akárhogy igyekeztem beszélni a sógornőmnek, nem tudom, mi lelt, de én is majdnem úgy voltam, mint ő. Bizony Isten, úgy tetszett, hogy a karmeliták templomának a nagy oltára képét látom, mintha ez a galamb, a szentlé­lek, olyan szemrehányással nézne rám, és a sógornőmnek adna igazat, hogy nem elég csirke, fogoly, fácán van, éppen a ga­lambot akarjuk levágni. Meg azok a kis képecskék jutottak eszembe, amiket a cse­lédek ragasztanak a szerelmesen csókolódzó galambokról, akik olyan hűek, a hűségnek a példái. Igazán, szinte olyannak éreztem magam én is, mint egy kegyetlen hóhér, ha eltűröm, hogy galambbecsináltunk le­gyen ebédre a Józsi kedvéét. Mert enni belőle már nekem is el­ment minden étvágyam. Nem tudom neked el sem mondani, milyen keserves hercehurca volt ebből egész délelőtt a sógornőmmel és en­­magammal. Csak abból láthatod, hogy végre is tudod, miben egyeztünk meg a sógornőmmel? Hát abban, hogy ha hozza a szakácsnő a galambokat, kieresztjük őket. Aztán beszélünk a szakácsnővel, hogy el ne áruljon. És visszaszalasztjuk két pár csirkéért. Nem hiszem én, hogy Jó­zsi tudja majd azt az ízéről, hogy galamb- vagy csirkebecsi­­náltat eszik. Egy kis kaporral többet teszek bele, és legyen aztán ez az a más íz, amivel Kelemenné olyan nagyra van. Ha nem fog ízleni Józsinak, legalább Kelemennét fogja szidni. A fene egye is meg őtet a tanácsával. Nahát, mikor jön a szakácsnő, már úgy megyek eléje, szinte valami elérzékenyedéssel, hogy szívjóságból kiereszt­jük a galambokat. Erre paff! A szakácsnő két pár megkopasztott galambot hoz. Azt mondja, kapott így is galambot a vadasnál. Sohasem tudta, hogy ez is van. Ezzel Józsival már rendben is volnánk. De a sógornőm? Hirtelen azt mondom a szakácsnőnek: — Hallja, Rézi! A kisasszonynak azt fogjuk mondani, hogy ezek: két pár csirke. Mert sajnálja a galambokat, és nem akar ebédelni, ha galamb van. Ebbe beavatjuk az uramat is. Csak mi tudjuk, hogy galambot eszünk... Hát ezzel tényleg rendben volt valahogy a dolog. A sógornőm is legfeljebb azt fájlalta, hogy nem csinálhatunk ünnepélyes galambkieresZ- tést. Már úgy készült rá pedig. Elkezdtük aztán főzni az ebédet. A szakácsnénak, persze, részletesen elmesélem közben a dolgot. Kelemennét, a fér­jemet és a sógornőmet és az egész délelőttöt, aztán végül, mikor már egy kis más ízt összetanakodtunk a galambbecsi­­náltnak, így szólok a szakácsnénak: — Elhiszi, hogy nekem sem megy a torkomon egy falat hús ebből a két galambpárból. A kisasszony már úgy összebeszélte a fejemet, hogy még így sem ízlenék ezeknek a galamboknak a húsa, hogy a vadastól levágva hozta őket. Erre a szakácsnő rám néz, egy kicsit ide-oda tekinget, elgondolkodik, végre elneveti magát: — Mondjak valamit, nagysága? — szól. — Tessé egész nyugodtan enni ebből a galambból, mert ez nem galamb, hanem fürj. A vadas azt mondta, hogy a világon senki meg nem ismeri egymástól a kettő ízét, és levágva a formáját sem. Tessék, hát ezért volt az egész komédia. És milyen komédia. Józsi azt hitte, galambbecsináltat eszik. A sógornőm azt hitte, hogy csirkét. Én pedig tudtam, hogy für­­jet. Ámbár az volna a legjobb benne, ha a szakácsné nekem is füllentett volna, és tényleg csirke lett volna ez a komplikált becsinált, mert az olcsóbb a fürjnél is, a galambnál is, és ki az ördög tudná megkülönböztetni. Még tán Kelemenné sem, a fene egye meg őtet a szakácstudományával, hogy ilyen nagy zenebonát csinál vele az embernek. VÉGE TöiRörkéRg István ur .. ur .. H u H u •_ nvywnvyvyyy vyvawvywwyy wvyw v*v*v*v* ************ vv ************ wvvvywvvvv wvu WWW vu'-o Ami a kártyajátékot illeti, elég komoly kártya­játék a hühii, ami pedig a zsöllért illeti, elég szegény ember a tanyai zsöllér. Ö az a valódi „nincstelen szögény embör”, aki úgy él a nagy darab földek és mezők között, hogy jóformán semmi sem az övé. Családos ember a zsöllér, felesége és gyermekei is vannak lehetősen. Él­tetője a napszám, maga is, az asszony is do­logra jár, ha v.an munka, míg télen át az em­ber robotot teljesít a lakásért a gazdájának. A zsöllér ugyanis ingyen lakik valamely tehe­tősebb ember tanyáján. A tanyákat nem építik akkorára, hogy azokban külön kiadó lakás is legyen, hanem ez másként van. Ha valamely kisbirtokról elpusztul a tulajdonos, a földet megveszi egyik vagy másik gazdaember, aki ott a környéken lakik. Az az öreg tanyáról in­tézi az új földön is a gazdálkodást, s az erre épített tanya így üresen marad. De csakhamar jelentkezik bele lakónak a zsöllér, mert ez az ember, akinek semmi földje és háza nincsen, ott született kint a mezőkön, s ott akar ma­radni. Jobb sorsa volna, ha a városszélre hú­zódik, mert ott többször kap munkát, és a napszám is nagyobb, de hát ő ezt nem szán­dékolja. hanem odakünn marad az ingyenla­kásban. / Ez azonban mégsem egészen ingyen, hanem robotjai vannak. Így a gazda földjeire fel­ügyelettel tartozik lenni, a tanyát is rendben kell tartani, azonfölül télen át, mikor nap­számba úgyse járhat, a gazda hívására köte­les megjelenni az öreg tanyában dologra. Tesz­nek még más kikötéseket helyenkint. Így van hely, ha a gazda tanyáján bármi olyan ünnep­ség, lakodalom vagy gyászeset történik, hogy sok kocsi fordul meg a tanyán, a zsöllér kö­teles átjönni oda, és a kocsik között rendet és tisztaságot tart. Ennek ellenében a gazda a földben való dologhoz napszámosnak elsősor­ban a zsöllért és feleségét tartozik .fölfogadni rendes napszámba. A zsöllér tarthat két ma­lacot is a kis tanya körül, a mezőn, de csak pányván. Továbbá ha télen a gazda az öreg tanyába feleségestül dologra rendeli, gyerme­keit is viszi, s amíg a dolog tart, mindnyáju­kat a gazda tartja élelemmel. Ez a berende­zés nem nagy baj. Télen úgyse kap napszámos­munkát, s megy szívesen a szegény zsöllér, mert arra a napra megtakarítja az eleséget. Hosszú és unalmas napokból áll ilyentájban odakünn az élet. Csak téblábolnak az embe­rek. Némely rész a kemence körül ül nap­hosszat. Van, aki előveszi a fia toktollát, és diribdarab papirosokra, irkák hátuljára az ab­lak mellett történeteket szerkeszt, és nem riad vissza attól sem, hogy verset készítsen. Ahol közel a tanya egymáshoz, átjárnak kártyázni a nagy havakban. Rettentő ócska a kártyájuk, új talán sohase volt. Pár esztendő óta játsza­nak vele, így nem csoda, ha a színek nem va­lami tiszták, s a makk királyra rá is van írva nagyobb bizonyosság okáért, hogy az a makk csikó. A király neve fölöttébb kífhélendó, és nem arra való, hogy a neve a kártya közt em­­legettessék. !- OÍ v i'íy f t U fc. (122) Félelmetes napokban élünk.: 'Az emberek többsége demagóg« olitikusokat és hamis prófétákat« követve futóhomokra épít. De mi, akiki ‘ altjuk és cselekedjük Jézus beszédét,! kimozdíthatatlan kősziklára építünk.« Mt. 7:24—25. Mert Jézus Egyházának] legveszélyesebb ellensége nem a külső,! anem az egyházon belüli hitetlenség,« engedetlenség és lázadás! Ezért az) ismételt figyelmeztetés: „Őrizkedjetek! hamis prófétáktól, akik juhoknak^ .ruhájában jönnek hozzátok...) ,Mt.7:15. „...tiköztetek is lesznek! amis tanítók, akik veszedelmes eretnekséget fognak becsempészni...”) (Olv. „New Debate over Jesus,! Divinity” TIME, Febr. 27, 1978) \\\ 'ét. 2:1—2. „...az utolsó időkben 'némelyek elszakadnak a hittől, mertj itető telkekre és ördögök tanításaira1 jgyeinek, hazug emberek képmutatása következtében.” I TimJ '4:1—2. Lucifer a Fiú tekintélye ellen lázadó fel, és azóta is szüntelen Jézus] személye, tekintélye és törvénye ellen ázít. Ebben a küzdelemben Krisztus mellett vagy ellen, de állást kell] 'foglalnunk, mégpedig nem titokban anem nyíltan. A Biblia szerint nine özösség hivők és hitetlenek, igazság ésjt gonoszság, világosság és sötétség,^ risztus és Béliál között! I Kor. 6:14j em lehet egy időben Jézus Egyházai tagjának és a kommunista párt tag-) ának is lennil Párttagság Isten^ agadással egyenlő, amiről Jézus így) nyilatkozott: „Aki pedig megtagad ngem az emberek előtt én egtagadom azt az én mennyei Atyán előtt. ,,Mt.10:33. Vigyázzunk,^ 'áldozatul ne essünk Lucifer Őfelsége! mestercsalásának, a törvényszegés titkos bűnének, (II Thess.2:7) hogy mis is: (a) hitetlenséget hitnek, (bj »engedetlenséget engedelmességnek, (c), rosszat jónak, (d) lázadást pedigj hűségnek tulajdonítsuk! Minden mber számára a végső próbatétel: (1), Elfogadom-e Krisztus tekintélyét? (2)] Engedelmeskedem a Krisztus itörvényének? Valljuk, hogy: (A) Jézus valóságos)! Isten, a Szentháromság Isten második^ zemélye, egyenlő (coaequalis) ési azonos lényegük (cosubstantialis) az! Atyával. Krisztus istensége öröktől] fogva való és megelőzte emberré léteiét. Ha megtagadjuk istenségét,) meg kell tagadnunk az ő válts ágmű vét, üdvözítő erejét és hatalmát, ki-! jelentésének örök érvényét és) örökigazságát és végül Isten! 'akaratának győzelmét isi Senki sen hihet Krisztus művében, aki nem hisz az istenségében! Valljuk, hogy: (B) Jézus valóságos,^ tökéletes és igaz ember volt, aki emberi természeténél fogva magában hordozta! a bűnözés lehetőségét. Megkisértetett.í szenvedett, éhes, szomjas fáradt volt,/ törült: és szomorkodott. Emberi! természete, a bűnt kivéve, mindenben^ íasonlatos volt a mienkhez. Aki, [figyelmen kívül hagyta Krisztus! valóságos emberi voltát, képtelen^ legérteni a megváltás tervét! Ha Jézussal közösségre akarunk jutni,) ivakodjunk mindenek előtt az alóságos emberi voltának lebecsülésétől! Valljuk, hogy: (C) Jézusnak ké ermészete van: isteni és emberi. Ezek egymással úgy vannak egyesülve, hogy) sem meg nem semmisülnek, sem össze! lem keverednek. Ez a két természet,! tulajdonságait megtartva, egy^j személyben úgy egyesül, hogy mi eg risztust imádunk, aki igaz. Isten .ember. Jézus, isteni természete szerint] 'az Atyával, emberi természete szerint^ edig velünk emberekkel azonos! lényegű és hozzánk mindenben) asonló, kivéve a bűnt. Elutasítjuk azt]j tant, mely szerint az isteni természet^ tulajdonságait átruházza az ember természetre, úgy, hogy Krisztus! zemélyében az emberi természet is( mindenttudó, mindenható és mindenütt jelenvaló, mert ezzel! 'megszűnne Krisztus valóságos mbersége, amiből pedij kiszámíthatatlan veszedelmek! 'erednének. Ajánljuk: „A Boldog Élef'f 2 dolláros könyvünket. Minden' könyvkérelemnek, még ha késünk is,! de örömmel teszünk eleget! P.O.Boxv 22 Perth Amboy, N. J. 08861. Tel.; 201-251-2318. Botansky Igo

Next

/
Thumbnails
Contents