Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-06 / 14. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL A „FELSZABADULT” FELESÉGEK... Annak ellenére, hogy az uj generáció ismételten hangsúlyozza, hogy „felszabadult”, az amerikai asszonyok sokkal több időt töltenek a házimunkában, mint férjeik, mondotta egy közgazdász. Margaret Sanik, a Cornell University közgazdásza kifejtette, hogy sok háztartásban az az elv érvényesül, hogy a félj és feleség 50—50 százalékos arányban vegye ki részét a házimunkából, mégis a valóságos helyzet egészen más. Miss Sanik jelentését egy felmérésre alapozza, amely által megpróbálta kivizsgálni, hogy az asszonyok és a család más tagjai mennyi időt töltenek a házi munkák végzésével. Ha nincsenek gyermekek és a feleség nincs alkalmazva, akkor az asszony átlagosan napi 5.7 órát dolgozik otthon, szemben a félj 1.4 órás házi munkájával. De még meglepőbb, hogy ha a feleség dolgozik és otthoni munkában töltött ideje 3.7 órára esik, a féijének az otthoni munkaideje is lecsökken 1.2 órára. Ha a házaspárnak van egy gyermeke, akkor a munkába nem járó feleség 7.4 órát dolgozik otthon és a félj 1.7 órát tölt házi munkában mindennap. Ha a feleség alkalmaztatásban van, akkor átlagos otthoni munkaideje 5.1 óra, a félj 1.9 órás munkaidejével szemben. ★ ★ ★ KÉRDÉS — Nagyon sokat írnak mostanában a „dirty old man”-ekről és én magam is gyakran találkozom ezzel a minősítéssel. Szeretném tudni, hogy miként kell viselkedni, amikor az idős embert megvetéssel szemlélik és gúnyosan szólnak róla. Úgy találom, hogy jónéhány nőnek vonzó vagyok, ami engem zavar. Már hét év óta házas vagyok és élvezem a feleségemet, s ő is szeret engem. Erről nem is szólok a barátaimnak, mert őközöttük tényleg sok „dirty old man” van, akik ilyen témáról beszélgetve csúnya vicceket hoznak elő. Még emlékszem arra, amikor limmy Carter őszintén bevallotta, hogy neki is vonzók voltak a nők. Tudom, nem én vagyok egyedül ezzel a problémával, de ez engem nem nyugtat meg. V^jon mások hogyan kezelik ezt a kérdést? VÁLASZ — Az egyedüli idő, amikor az emberek nem vonzódnak egymáshoz, amikor a gyertya az utolsót lobbanva kialszik. Az a véleményem, hogy ugyanabban a társadalmi körben és ugyanazon az intellektuális szinten az emberek vonzódnak egymáshoz. Az ember aztán azt kívánja, hogy valakivel még bensőbb kapcsolatba kerüljön, és ez a kapcsolat lehet intellektuális, érzelmi, vallásos, társadalmi vagy szexuális. Az ön problémája azt tükrözi, hogy egy férfiak uralta társadalomban élünk. De a világon más helyeken a többnejűség áll fenn, ahol a nők utáni vágyat ez az intézmény megfékezi. Az egynejűséget valló társadalomban az emberek más utón kívánják kielégíteni vágyaikat és vonzalmaikat, és ezért van olyan sok házasságon kívüli szerelmi kaland és ezért emelkedik az elválások aránya évről évre. Rímes sorok írja: garabonciás AZ OK ,,Lakásod szanaszét tele könyvekkel. Miért nem rakod őket könyvespolcra ?” „Mert könyvespolcot senki sem ad kölcsön... ” — a megkérdezett barát válaszolta. ÚJ SKÓT VICC Egy angolnak kihull a haja: vagyont költ el hajnövesztőszerre. Egy skótnak is kihull a haja: fésűt, hajkefét ad el egyszerre. ÁSÍTÁS „Ha én ásítok: a szám elé tartom a kezem. Mért csinálom ezt. Nem is gondolod?” „De igen! — vágja rá rögtön Pistike. Hogy ki ne essék a műfogsorod!” A legyőzőitek szemével (Folytatás a 8. oldalról) hogy az aztékok által leigázott törzsek a spanyolok szövetségeseiként harcoltak. A Mexikóban partra szállt fehér embereket az aztékok ajándékokkal halmozták el, mint „isteni jövevényeket”. Az indiánok élvezettel és reálisan írják le, hogyan viselkedtek a spanyolok, amikor az arany ajándéktárgyakat átadták nekik: „Felderült az arcuk... mint a majmok, fogdosták az aranyat... az arany után, mint az éhes disznók sóvárogtak.” Az indián forrásokból kibontakozik az a rendszertelen, de hősies ellenállás, melyet az indiánok kifejtettek s mely végül is elbukott s az egész mexikói indián kultúra megsemmisítését jelentette. Azoknak az indián törzseknek a kultúrája is elpusztult, amelyek a harcban a spanyolok oldalán álltak az aztékokkal szemben. A spanyolok vérengzése és esztelen pusztítása megrázó. „Mindent összeszedtek, mindent birtokukba vettek, mindent elraboltak; mindent sajátjuknak tekintettek, mindent kisajátítottak, mintha tulajdonuk lett volna.” A mexikói művészet bámulatos alkotásait, aranytárgyakat, ékszereket, szobrokat rudakba olvasztották. „A kincstár és a raktárak minden zugát átkutatták és felforgatták és összeszedtek mindent, amit csak láttak, mindent, amit szépnek találtak.” A spanyol forrásokból úgy tudtuk, hogy Moktezuma, az utolsó azték uralkodó halálát kődobás okozta, de az indiánok szerint „maguk a spanyolok ölték meg, fölnyársalták karddal.” Megrázó a nahuatl siratóének, mely többek között azt mondja: „Csak a bánat dalai és virágai — más se maradt Mexikóban és Tlatelolkóban — hol egykor harcosok és bölcsek lakoztak.” A hóditások korára aligha lehetünk büszkék! Amikor Miguel Leon-Portilla összeállításban az indián krónikákat és siratóénekeket olvastam, megerősödött bennem a már rég kialakult képlet: nem a magasabb kultúra pusztította el az alacsonyabbat, hanem az európai barbárság vetett véget a magasrendű indián kultúrának! (London) HS-Z-E-M-L-eB Meg kell állapítanunk, hogy most már közelebb vagyunk a New Hampshire-i elnöki előválasztásokhoz, amelyekre 1980-ban kerül sor, mint az 1976-os előválasztásokhoz. Mindenesetre a spekulációk már elkezdődtek, különösen annak kapcsán, hogy Washingtonban csaknem mind az ötven kormányzó együtt volt a Fehér Ház lakóival és a kongresszusi politikusokkal. A legtöbbször előkerülő nevet a most tisztségében levő elnök pártjának egyik tagja viselte. Ez természetesen Edmund G. Brown Jr. volt, Kalifornia jelenlegi kormányzója. Három napon keresztül a konferenciai szállodában egyetlen egy újságíró sem kerülhette el, hogy az igyekvő Brown ne ajánlott volna neki egy újabb „átfogó” interjút. Amikor aztán a riporterek eltávoztak tőle, akkor gondolatait megosztotta mindenkivel, a szovjet nagykövettől, Anatolij Dubrinyintől kezdve, Russel B. Long louisianai demokrata szenátorig. A republikánus fronton is hasonló a helyzet. A szenátusban ott van Howard H. Baker Jr. tennessei republikánus szenátor, Bob Dole Kansasból, Richard S. Schweiker Pennsylvaniából és Lowell P. Weicker Jr. Connecticutból. A republikánusok között még számításba jöhet két régi harcos: Jerry Ford elnök és Ronald Reagan volt elnökségi pályázó, akik közül egyik sem látszik távozni, míg a másik ki nem bukik. Kétségek a szabadlábra helyezésről A szabadlábra helyezésre vonatkozó törvény valószínűleg kimegy a divatból. Maine és Kalifornia államokban a bűnözőket már meghatározott büntetéssel sújtják, és csak a jó magaviselet alapján rövidítik meg börtönbüntetésüket. Több más államban is hasonló eljárást akarnak életbe léptetni. Washingtonban a Szenátus Jogi Bizottsága a szövetségi büntetőtörvénykönyv teljes átdolgozását akatja javasolni. Ezáltal kivánnak határozott börtönbüntetést törvénybeiktatni a szövetségi bűnözőkkel szemben, és a korai szabadlábra helyezés csak kivételes esetekben következne be. Az uj szisztémát csak ezen a nyáron vezették be Kaliforniában és Maine-ben egy évvel ezelőtt. így hát még nem áll rendelkezésünkre elég idő, hogy határozott következtetéseket vonjunk le, vajon miként működött az uj büntetőrendszer. Maine-ben a börtönhatóságok úgy vélik, hogy a bírók hosszabb börtönbüntetést szabnak ki a bűnözőkre, mintha a régi rendszer volna életben. Az érvek változnak helyről helyre. Maine-ben a szabadlábra helyezett bűnözők által elkövetett bűncselekmények súlyos mértékben jöttek számításba. Edward M. Kennedy massachusettsi demokrata szenátor azzal érvel, hogy az igazságszolgáltatásnak becsületesebbnek és következetesebbnek kell lennie. Bármiként is érveljenek, az a fő következtetés, hogy a jelenlegi bűnüldöző rendszer nem jól működik. A büntetésnek nem a rehabilitációt, hanem a bebörtönzést kell célul kitűznie, mert az Egyesült Államok börtönei nem állítják helyre a bűnözőt. Bármilyen ellenállás is mutatkozzék sok államban, az az irányzat kezd előre tömi, hogy a meghatározatlan idejű börtönbüntetési és szabadlábra helyezési rendszernek hamarosan vége.
