Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-03-16 / 11. szám
MI KÖZE VAN CICERÓNAK A MAI AMERIKA HOZ? írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Marcus Tullius Cicero, aki Krisztus előtt 106-ban született és 43-ban esett egy merénylet áldozatául, a régi Róma egyik leghíresebb alakja volt. Mint szónok és politikus egyaránt fényes pozíciót ér el, és noha bizonyos értelemben, már az akkori meggyengült, hanyatló Róma terméke volt, mégis sokan úgy tekintették, mint a régi erkölcsök, nemes törekvés, hazafiasság utolsó gyenge fellángolását. Főleg mint szónokról emlékezik meg róla a történelem. Krisztus születése előtt 56-ban hangzott el egyik közismert beszéde, melyben ezeket mondotta: ,,Ez a mi köztársaságunk olyan szilárd és élettől lüktető volt a múltban, hogy kiállta a Szenátusban dúló vitákat és még a hűtlen polgárok támadásait is. Most képtelenné vált erre... A vezető emberek tekintélye semmivé zsugorodott, a különféle rendek közti egyetértés széjjelbomlott; a törvényszék integritása lerombolódott; az erényes állampolgárok bátorsága csakhamar annyira lecsökkent, hogy befolyásos parancsnak nem fog ellenállni; ennek következtében hiába kutatunk majd olyan állampolgár után, aki hajlandó lenne kiállni hazája érdekében és vállalni a népszerűtlenséget. Ebből az okból, a helyzetet csak egy módon menthetjük meg: összetartás által... Ha az állapotok továbbra is romlanak és még a mainál is mélyebbre süllyednek, csak egy lépésre vagyunk a mélyponttól; nem vár ránk más, mint a halál vagy a rabszolgaság.” Kedves olvasóink, ezt a beszédet hallva, minden felvilágosítás vagy magyarázat nélkül is ráébrednek, hogy Cicerónak a szavai mennyire beillenek valamilyen mai konzervatív szónok beszédébe. Mi is eljutottunk arra a pontra, hogy keresztuton álljunk. És magunknak kell megválasztanunk, előre akarunk-e haladni, avagy lesüllyedni hátrafelé. A régi Róma valamikor a leghatalmasabb birodalmak közé tartozott. Engem mindig nagyon érdekelt és figyelemmel kisértem történetének részleteit. Valamikor az ősrégi Rómának olyan vezető tisztviselői voltak, akik bármely percben odaadták volna életüket is hazájukért. Mucius Scaevola kezét a tűzbe tette és elégette, hogy bebizonyítsa igazát és felsorolhatnék egész csapat római vezért és hőst, akik mindenek fölé helyezték hazájuk sorsát. Ugyanakkor az állampolgárok megőrizték családi életük tisztaságát, hűek voltak feleségükhöz, féltve óvták a házasélet szentségét. Hasonlóképpen éltek az asszonyok is. A római nő a régmúltban minden lehelletével szolgálta a család kívánalmait, őrizte a családi tűz szentségét, gondozta, nevelte gyermekeit, védelmezte a férjét életre-halálra. De ezek a gyönyörű tulajdonságok lassanként romlottak, hanyatlottak, végülis elhamvadtak. A tiszta erkölcs megdőlt, úgy a családi tűzhely körül, mint a szenátusban. A szenátorok megvesztegethetőkké, pénzért, hatalomért mindenre képesekké váltak, politikai és egyéb gyilkosságok napirendre kerültek és a nemzet napról-napra süllyedt. A házasság nem volt tiszta és szent többé. A férfi csak egy válólevelet kellett hogy Írjon és máris FEJEZET A MAGYAR MULTBÖL Budai rabszolgapiac 1605-ben n. 1605 júniusában tatár csapat érkezett Budára, több mint kétezer keresztény rabbal; fejérnéppel, továbbá fiú- és leánygyermekekkel, valamennyien lóháton, akként, hogy az anyák a nyeregben ültek, mellettük jobbról-balról kosarakban vagy zsákokban a gyermekek. A rabokat Morvaországban, Alsó- Ausztriában és Karintiában ejtették és a budai török rabszolgapiacon bocsátották áruba. Az embernek a szive szakadt meg attól a gyalázatosságtól, amire ezek a tatárok a fiatal nőkkel és kisleányokkal szemben vetemedtek. A siró leánygyermekektől — akiket annyira megrontottak, hogy sem állni, sem járni nem tudtak — gazdám megkérdezte, mi történt velük. Amikor válaszukat lefordítottam, gazdám hangosan megátkozta a tatárokat." Ezután a belgrádi pasa budai tartózkodásáról, majd Esztergom török kézre jutásáról ir hosszasan Wild, magyar szempontból különösen érdekesen. Jóságos török gazdája Esztergom ostrománál halálát lelte — és a török törvények értelmében az uratlanná vált rabszolgát újra elárverezték. Most már 75 arany vételáron kelt el, miután háromnegyed évet töltött Budavárán. Uj gazdájával Belgrádba indult s ettől kezdve Wild egyre beljebb kerül az ottomán birodalomba, majd újra kel a távoli végek felé. Budai összbenyomásait műve első részének 19. fejezetében összegezi: ,,Buda városa hegy tetején fekszik s akkora, mint Bécs. Hat városkapuja van. A város tisztaságával a törökök semmit sem törődtek. megszabadult a feleségétől. Viszont az asszony se volt érdemes arra, hogy férje jobban megbecsülje. Volt idő, amikor egy hírneves államférfi nyilvánosság előtt kijelentette, hogy nincs olyan római asszony, aki meg ne csalta volna hitvestársát. Végülis betetézték ezt a süllyedést, erkölcsi rothadást a félig vagy teljesen őrült császárok, mint Néró, Caligula, akik istennek nevezték magukat és elvárták, hogy úgy imádják őket, mint a Mindenhatót. Az ilyen uralkodó számára semmi se volt lehetetlen és nem is tartotta vissza semmi attól, hogy bármilyen gaztettet elkövessen csupán azért, hogy saját hatalmát és gazdagságát növelje. így bukott meg a dicső és hatalmas Róma. És hasonlóképpen bukott meg egész sereg birodalom, mely fénykorában dacolt a világgal, és aztán egyre lejjebb süllyedt. Az az érzésem, hogy mi is kezdünk ezekben a süllyedési szimptómákban szenvedni. Nem is beszélve arról, hogy a házasság nem is tekinthető szentségnek többé, hogy a hivatalnokok legnagyobb része megvesztegethető, és ráadásul még a közbiztonság is úgy leromlott, hogy manapság este már alig merünk kimenni az utcára, mintha csak ostromállapot lenne. Tipikus jele ennek, hogy városunkban a rendőrség havonta ingyen tanfolyamot tart azok számára, akik lőni akarnak megtanulni, hogy megvédelmezhessék az életüket és ne legyenek a mindenfelé settenkedő rabló- és orgyilkosok védtelen áldozatai. Számosán jelentkeztek a tanfolyamra és a jelentkezők háromnegyed része nő volt. Megelégelték, hogy rakásra fojtogassák, erőszakolják, rabolják és bántalmazzák őket — most ők is meg akarnak tanulni gyilkolni. Magyarok és zsidók lakják; utóbbiak, mindennel kereskednek. A városfalak nem túl szilárdak; néhány irányból könnyűszerrel szét lehetne lődözni őket. De a Duna felől hozzáférhetetlen. A Duna partján elterülő előváros teljesen romos; itt kizárólag magyarok laknak, akik rengeteg bort mérnek ki, amit gazdám másik szolgájával együtt magam is megtapasztaltam. Almélkodtam azon, hogy a törökök semmit sem építkeznek, hagyják beomlani a házakat, melynek romjai közé szemetet és ürüléket öntenek. Ugyan minek építkeznénk? — hangzott válaszuk; hiszen egyszer csak itt teremnek a keresztények és összelövöldözik az egészet. Inkább pénzünk legyen, amit könnyen és bármikor magunkkal vihetünk. Ami a mezőgazdaságot illeti, az jó, sőt, (Folytatás a 15. oldalon) Versek a noviciátusban í. Eloltottam a villanyt, hogy kilássak a hóba. És láttam a havat az ablakon át és láttam az újholdat. De aztán úgy tűnt: a hó is meg a hold is csak ablak, és Te nézel engem ezen az ablakon át. 2. Valaki jár a hóban, nem tudom, ki az. Csak egy köntöst látok, fehér, akár a hó, villan — és eltűnik; csak a fehér hó vakít a napsütésben. A novicius eggyé mosódik a hóval. Fürkészem a kertet: a hóban Valaki jár még, nem novicius, nem is hó, de Őt nem látja senki. ford. Balássy László
