Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-03-16 / 11. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ VISSZAEMLÉKEZÉS A MISKOLCI NAGY ÁRVÍZ írta: HALMI DEZSŐ Nem akarok a város krónikása lenni, nem is ott, hanem nagyon messze Fiúméban születtem, de mégis szivembe lopódzott ez a ,,28-as” város. Édesanyám emlékének nyújtom át ezt a történetet, ki Miskolcon született, ott is halt meg és mint 9 éveS kislány élte át az árviz borzalmas éjszakáját. (Azért hívják Miskolcot ,,28-as” városnak, mert a pesti gyorsvonat 28 percet állt a Tiszai pályaudvaron s onnan folytatta útját Kassának.) Miskolc városát pusztította a tatár, török, labanc, a tűzvész sem kerülte el, mint 1781-ben, 1843-ban, de a legnagyobb elemi csapás 1878. augusztus 30-án este, a mindent elsöprő árviz, sújtotta a várost. így hallottam édesanyámtól, kivel télen meghúzódtunk a kályha mellett és csak a felvillanó lángok világították meg a szoba sötétségét. Ilyenkor mindig mesélt valamit. Rekkenő meleg nap volt — kezdte, Sajó kutyánknak a hűvösben is földig lógott a nyelve. Anyánk egy teknőbe tett vizet az udvaron s mi gyerekek, abban lubickoltunk. Délután már sűrű, szürke felhők gyülekeztek az égen s mire este lett, a villámok szakadatlan sora szántotta végig a sötét égboltot, a mennydörgés mély hangja kísértetiesen közeledett. Kilenc órakor már ágyban voltunk. — Fejünkre huztuk félelmünkben a takarót, mert a villámok nappali fényességet szórtak szét a szobában. Nem tudtunk elaludni, még 10 órakor hallottuk az éjjeli-bakter kiáltását: Tizet ütött már az óra, Térjetek hát nyugovóra. Ajtótokat jól bezárjátok, Tűzre, vízre vigyázzatok. Még jóformán el sem hangzottak szavai, mikor egy hatalmas szélvihar rázta meg az ajtókat, ablakokat és elkezdett esni az eső. Úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Zúgott a háztető, a csatornákból mindenütt ömlött a viz, a lefolyók nem tudták elnyelni. Anyánk jött be hozzánk. Öltözzetek fel gyorsan — mondotta — az utcán a viz a járdát már ellepte! Öltöztünk, amily gyorsan csak tudtunk. Az utcáról behallatszott az emberek sikoltozása, szekerek rohanása, a viz zúgása. Házunk téglaház volt, az Arany János és Szirma utca sarkán állott, összesen még négy kőház volt az utcában, cseréptetővel. A többi favázas patics fallal épült, tetejük szalmával, zsúppal fedve. A konyha küszöbén megjelent a viz. Anyánk kendőt kötött hátunkra, fejünkre. Egy nagy szalvétába kenyeret, szalonnát, kolbászt csomagolt, a tejeskannába vizet öntött. Megfogta kezünket s rohantunk a padláslétrához. Az udvaron már térdig ért a viz. Az eső szüntelenül szakadt. Én másztam fel elsőnek a létrán, ölemben Sajót cipeltem, a többiek utánam. Valaki ököllel verte a kaput. „Nyissák ki, ha Istenük van nyissák ki! Mindent visz a viz!” Anyám még a kapuhoz rohant, kinyitotta. Egy férfi és két nő esett be a kapun s velük együtt zudult a viz. Derékig érő vízben érték el a létrát. Segítség, segítség! — hangzott az utcáról, hol hömpölygött az ár. Kiszakadt a Táj! Mind meghalunk! Itt a vízözön! A Táj volt a Hámori tó gátja. A vihar szüntelenül dühöngött. Villám csapott be a vízimalomba, az utána következő fülsiketítő dörgés, egy pillanatra elnyomott minden más zajt. A Szinva patak leszakította a vízimalom nagy hajtókerekét és azt a Munkácsy utca szélső házához vágta, mely a súly alatt összeroskadt, a vályogtéglákat pillanatok alatt elmosta az ár. Az utcán csak a viz zúgott, élőlény hangját alig lehetett hallani. Mindent vitt a viz. Ágyat, dunnákkal, szekrények, asztalok székek úsztak a vizen. Egy disznóólát vitt a sebes ár, a benne lévő két malac kétségbeesett visítása kisérte a viz morajlását. Egy teknőben egy férfi sütőlapáttal küzdött a viz sodrásával, eredmény nélkül. A malom zugója körbeforgatta a teknőt, ott örvénylett, kavargóit a viz, az ember kiesett és végleg eltűnt a hullámokban. A felhőszakadás alig tartott tovább, mint egy óra. Éjfélre szakadozni kezdtek a felhők. Mi reszketve ültünk a padlásajtóban, ott vártuk meg a reggelt. A Szirma utcában csak két ház állt, a malom romokban hevert, mindent sár, iszap borított. Mentésre a katonaságot rendelték ki. Az utcán még állt a viz. Egy lovaskatona vágtatott a vizes utón, nem lehetett látni mit takar a viz. A ló és lovasa egy „KÉT POGÁNY KÖZT EGY HAZÁÉRT” Zrínyi Ilona 1703. február 17. A POLITIKUS — Munkács, 1688. január 17. Munkács vára magas sziklás hegyen emelkedő büszke erődítmény volt a korabeli metszet és leírás szerint. ,,A várhegy lábánál, bástyatornyok között húzódott a hegyes gerendákból összerótt palánk — előtte vízzel töltött mély és széles árok, melyet a Latorca folyó táplált.” A várat mocsaras síkság vette körül. Ezt a várat védelmezte a császári sereg ellen Zrínyi Ilona három éven keresztül. Politikát formáló családból származott és politikát formáló családba lépett mindkét házasságával. A történelmi kor és saját sorsa is politikusán gondokodóvá és cselekedővé tette. — Apja, Zrínyi Péter Ilona és Rákóczi Ferenc héthatárra szóló esküvőjéről hazamenet meglátogatta Wesselényi Miklós nádort Stubnya fürdőn, ahol a beteg tagjait a tó meleg vizében kúrálta, s titkos szövetséget kötött vele Habsburg-ellenes mozgalom létrehozására. Ez a Wesselényi-féle összeesküvés lelepleződött és Ilona apja a fejével fizetett a részvételért. Hasonló sors várt volna férjére, I. Rákóczi Ferencre is ugyanezen okból, ha anyja, a császárhű Báthory Zsófia meg nem szerzi számára — igen magas áron — a császár teljes kegyelmét. Özvegyként és Thököly feleségeként már Zrínyi Ilona is tudatosan politizál a két rossz közül mindig a kisebbet választva, a „két pogány egy hazáért” küzdve. Olyan időben védte Munkács várát, amikor az nagy gödörbe esett, melyet az örvénylő, rohanó viz vájt ki. Az árok valósággal elnyelte a katonát és lovát, mindkettő ott fulladt meg. — A mellettünk lévő házban egy öreg leány lakott az anyjával. Ök a szobában várták meg az árviz végét, mindketten ott úsztak, holtan a viz tetején. A város borzalmas látványt nyújtott. Összeomlott házak, különféle roncsok, épületrész torlaszok, emberi — és állati hullák jelezték az árviz pusztítását. 277 ember vesztette életét, 700 ház, összesen 2182 épület hevert romokban, megsemmisítve a bennük lévő vagyontárgyakkal együtt. A halottakat a Kálváriára és a Tetenvárra vitték, ott sorbarakták őket, hogy a hozzátartozók felismerhessék. Kinek nem volt rokona, azokat tömegsírba helyezték el a Deszka temetőben. Gyújts meg a petróleumlámpát fiam — szólt édesanyám — azt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni, csoda, hogy életben maradtunk. Én a 20-as években láttam, amint a Szinva kilépett medréből, hömpölygött, valósággal tengerré vált. A patak pontot tett áradásával egy gyermekgyilkosságra. Ugyanis a 4 éves Tatján Klárikát elrabolták, amint kapujuk előtt játszadozott. A szorgos nyomozás eredménytelen maradt, zsákutcába futott. — Az áradás a Telegdy utcai csatornából mosta ki a holttestet. Nyaka el volt vágva, mint egy csirkének, mellén több késszurás volt látható. A tettesek soha nem kerültek elő. Legutóbb 1975 május 22-én áradt meg a Szinva és a Pece. A pincék vízzel teltek meg, az utcákon minden forgalom megállt, térden felül ért a viz. Állítólag a Szinva tetejére cementburkolatot akarnak helyezni, az autóparkolás megoldására. De mi lesz, ha a Bükk felett ismét borulni kezd és megindul a felhőszakadás?... ország egész területe hadszíntér volt. A császáriak mindenütt uj hódításra törekedtek, a törökök viszont a régit igyekezett megvédeni. Munkácsot Ilona Carafa megadásra szólító levele szerint „egy világ ellen” védte egyedül és talán feladására is csak azzal tudta a fővezér késztetni, hogy arra figyelmeztette: „Ne legyen gyermekeinek, a fényes Rákóczi-ház sarjainak... mostohája, mint anyja” a császár haragját végkép felingerelve végsőkig való ellenállásukkal. Munkács vára nem is feltétel nélkül kapitulált, hanem a személyek és a birtokok garantálása mellett nyitotta meg kapuit. A FELESÉG — Uj-Palánka, 1892. február. Zrínyi Ilona I. Rákóczi Ferenccel való házasságát nem szive vonzalma és nem saját választása alapján kötötte. Nem is talált benne örömet és boldogságot. A már 4 éve özvegy Zrínyi Ilona 1680. februárjában látja először vendégül Makovica várában Thököly Imrét, a kurucok ifjú vezérét, akinek csillaga akkor van emelkedőben. A közöttük kibontakozó kapcsolatra visszaemlékezve II. Rákóczi Ferenc „Vallomásai”-ban anyja érzelmeit igy jellemzi: „Nagy lelkeken csak úgy erőt vesz a szerelem hatalma, mint a közönségeseken.” 1682-ben ülték meg mennyegzőjüket fényes szertartással Munkács várában. 1685—88-ig ostromgyűrű volt a vár körül; Ilona a gyűrűn belül, Thököly kívül. 1688—92-ig. Ilona a bécsi Orsolya szüzek zárdájának foglya. 1692-ben lenn a Dunánál, Uj-Palánkánál látják viszont egymást a házastársak. Zrínyi Ilona egyik életrajzírója igy rajzolja meg a jelenetet: „Minél közelebb jutott Ilona a kitűzött találkozás helyéhez, annál erősebben dobogott a szive... Az őt váró (Folytatás a 13. oldalon)
