Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-12 / 2. szám
MAGYAR HÍRADÓ IB. OLDAL A MEZOPOTÁMIAI AGYAGTÁBLÁK írta: HALMI DEZSŐ A közép-keleti nemzetek legtöbbje magáénak mondja az írás feltalálását. Az Euphrates és Tigris folyók között terül el az emberi kultúra bölcsője. Legnagyobb városaik Eridu (Teli el Obeid), Ur, Larsza, Uruk Lugas, Umma, Nipur, Babilon (Bab-ilani) Kis, Szippar, Assur, Kalhu, Nineve (Moszul), Gerra (Karrhai). Az őstörténet három nagy vidéket jelöl meg az irás feltalálására, Mezopotámiát, Egyiptomot és az Indus völgyét. Az ember hangképző szerveivel, mint a torok, száj, ajkak egyszerű szavakat hozott létre, melyek kezdetben csak látható tárgyak megkülönböztetésére, megnevezésére szolgáltak. Ilyenek lehettek az ember mozgatható tagjai, kéz, láb, fej, vagy tárgyak, mint a kő, dorong, fa, viz, stb. Később, nemlátható elvont fogalmakra is találtak szavakat, melyek főleg vallási, termékenységi, egy ismeretlen felsőbb lény meghatározására szolgáltak. Az egymástól távollevő népcsoportok nem értették egymás beszédét és ezért félre nem érthető jelekkel magyarázták meg mondanivalójukat, megszületett a jelbeszéd. Egyes primitiv törzsek az indiánok ma is használják és a hawaii tánc nem egyéb, mint jelbeszéd. Voltak azonban fontos dolgok, melyeket valamiképpen rögzíteni kellett és az ember feltalálta a képírást. Feltételezhetően Mezopotámiában használták először, amint azt az ott feltárt őskori leletek bizonyítják. Az időpont i.e. 3800—4000 évezredben lehetett. A képírás első egyiptomi nyomai az i.e. 3400 évekből származhat. Az indus-völgyi képírás származásának ideje ismeretlen. Mindhárom helyen a képírás sok hasonlatosságot mutat, ezért joggal feltételezhetjük, hogy az irás eredete egy olyan néptől származik, amelyik majdcsak egyidőben jelent meg Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában és az irás tudományát megukkal hozták. Az irás fejlettebb formája az ékirás. Amint a neve is mutatja egy ékalakot használtak, melynek hegyes végét, hol megrövidítették, hol meghosszabbították s ezekből születtek meg a betűk. A legkifejezőbb irásforma volt a rovásírás, melynél sok mértani idomot találunk. Leghasználtabb a vonás, félkör, kör, pont és ezeknek a variálása folytán jöttek létre a betűk. A magyarok nemzeti Írása a rovásírás volt, mely 35 betűt tartalmazott. Ezt vették át a germántörzsek, a ,,róni”-ból lett „rúna”, az eredeti turáni — pelazg, etruszk, hun, avar, magyar — nemzettulajdonból, germán, német. Pietro della Valle olasz utazó már 1621-ben már arról értesíti barátját, hogy Babilon romjai alatt egy domborművet találtak, az oroszlán képe mellett egy felirat volt, de ezt senki nem tudta elolvasni. (A felirat ékirással volt Írva). A hir után sokan kísérelték meg az irás megfejtését, mint Flover, Chardin, Kaempfer, ki ezt az Írást ékirásnak nevezte el. A tudósok tehetetlenek voltak, nem tudták az Írást megfejteni. Niebuhr a feliratokon három különböző írásmódot állapított meg és ezekből negyvenkét betűt állított össze. Grotefend göttingai egyetemi tanár, kinek nagy gyakorlata volt titkosírások megfejtésében, egy alkalommal vitatkozott barátaival és fogadott, hogy a Mezopotámiában talált ékirások egyikét megfejti. Pár hét alatt sikerült két kis feliratot megmagyaráznia, melyekben Dárius és Xerxes királyok neve szerepel. A megfejtések terén a legnagyobb eredményt Rawlinson tudós érte el, kit a tudósvilág az asszirológia atyjának nevez. Az ásatások közel másfélmilliónyi agyagtáblát hoztak felszínre. Ezeknek csak egy kis része van megfejtve, Egy Nippurban kiásott tábla felsorolja a „Sumir-királyok” uralkodási idejét. Ezt Poebel professzor fejtette meg és innen tudjuk, hogy a sumir királyok i.e. a negyedik évezred második felétől uralkodtak. Hogy e népnek mi volt a tulajdonképpeni neve, nem tudjuk, a „sumir” nevet Oppert, német-francia tudós használta először, az irásfeltaláló nép megjelölésére. A tudósok a név igazolására, a sumir és akkád, két nyelven Írott agyagtáblára hivatkoznak, mely ékiratot Bezdal igy olvasta: sumir szöveg: tört rész...ANTA EME KU... törés akkád szöveg: SAPLIS AKKADA ELLIS... SU... törés. Oppert és az orientálisták szerint a „SU” után „ME-RA-A” szöveg állhatott és igy született meg a „SU-ME-A-RA” szó, a nép neve. Krámer professzor megállapítja, hogy azt a népet kell sumirnak tekinteni, mely az özönvíz előtti (tehát nem az özönvíz után) AL-UBAID-i népre rátelepedett. AL-UBAID nem egyéb, mint egy kisebb dombhát az Euphrates folyó deltája előtt, hol a főág számtalan mellék folyócskára szakad és egy széles mocsaras területet alkot. Legközelebb fekvő ősi, nagy városok Ur, délebbre Uruk, Eridu. AL-UBAID homokja alatt, Woolley vezette expedíció, egy özönvíz előtti települést talált. Woolley igy ir: „A talált tárgyak alapján megállapítható, hogy az ittlakó emberek a kései kőkorszakba sorolhatók... különösen értették az agyagedények megmunkálását.” Mikor az assirok teljesen hatalmukba kerítették a Sumir-Birodalmat, átvették a leigazott nép minden kultúráját. Hamurabi király volt egyik legműveltett uralkodója az assiroknak, ki törvényeit kőoszlopra vésette. A törvénykönyv felsorolja Assurt és Ninivét, ez utóbbit nem ismeri el fővárosnak, hanem a király rendelkezései alá tartozó városnak. Hamurabi uralkodásáig az állam nyelve sumir volt. Parancsára összegyűjtik a sumir törvényeket és azokat sémita nyelvre fordítják. Említésre méltó, hogy az assir királyok közül csak egy, Assurbanipál tudott imi. Az Írást nem a királyi udvarban, hanem Babilonban tanulta meg. Az országban fellelhető minden ékírásos szöveget agyagtáblákra lemásoltatott és ninivei palotájában elraktározta. Ez az agyagtábla könyvtár alapja a sumirok kultúrájának, melyből a világ nemzetei megismerhették az emberiség legősibb époszát, a Gilgames époszt. Uruk város uralkodójának élete történetét, hőstetteit mondják el az énekek. Tavaly a Corriera della Sera olasz újságból kaptuk a hirt, hogy egy olasz archeológus kutatócsoport Elba város (ma Teli Maradikh) romjainál 15,000 ékírásos, cseréptáblát talált. A lelet 4000 éves, a világ legrégibb irásgyűjteménye. A cseréptáblák nyelve sumir, a kor kultúrájának megfelelően. Az ékirást Giovanni Pettivalo fejtette meg s megállapítása szerint, a táblák nemzetközi szerződéseket, királyi rendeleteket tartalmaznak. A vallási és irodalmi rész között megtalálták a Gilgames énekek egyik változatát is. A kiásott agyagtáblák sokasága oly leírásokat tartalmaz, melyek nagy hasonlatosságot mutatnak, az általunk ismert bibliai történetekkel. Ilyenek a Vízözön és Noé bárkája, Mózes kosárbahelyezése, Kain és Ábel, Sámson és Delila története. A Gilgames éposz Magyarországon színpadi feldolgozásra került és a margitszigeti szabadtéri színpadon mutatták be. Ötödik realista lehettem, amikor a magyar tanár a ,,nyelvujitás”-ról beszélt. Ekkor és utoljára, említette meg a sumirkérdést és elmondta, hogy egyesek már odáig mennek, miszerint a magyar nyelv Mezopotámiában megtalálható. Volt egy assir király mondta — kit Nabukodonozornak hívtak és ebből a névből ezt a magyar szót vezetik le: „Ne-bolondozzon-az-ur”. Természetesen az egész osztály nevetett rajta. Én sem értek egyet a név magyar változatával, azonban fel szeretnék hozni itt egy példát, mely a magyar nyelv eredetét igazolhatja. Amint Assurbanipal elrendelte az ékírásos sumir szövegek lemásolását, az agyagtáblákon számtalan esetben ez a mondat szerepel: KIMA LAB1RISU SATIRMA BARI. Az első szó végén hiányzik az ,,N,NY”, a második szó nem egy, hanem kettő LÁB IRISU, a BARI szó B betűjét kemény ikerhanggal kell olvasni, a P-vel. Ezekután a mondat igy alakul: KIMANY LAP IRISU és ATIRMA PAR, mai nyelven: Kemény lap írása és átirómé pár. Érdemes ezeken a dolgokon elgondolkozni. Irodalom: Baráth Tibor: Magyar népek őstörténete, Somogyi Ede: Szumirok és magyarok. A Szent Korona és a koronázási ékszerek (Folytatás a 14. oldalról) fentiektől eltérő módon rekonstruálják a magyar korona keletkezését. Eszerint a felsőrész Ívesen meghajlított lemezei eredetileg valamely sik tárgy (könyvfedél, ikon ereklyetartó) keretezésére szolgáltak, és a 12 apostolt, valamint a világbiró Krisztust (Pantokrator) ábrázoló rekeszzománcos képeit később készítették. Az alsó pánt valószínűleg nyitott női korona volt, melyet ékkövek, tiz rekeszzománc lap, felettük pedig háromszög alakú és ives kék és zöld színű azsurzománc oromzatok díszítenek. Az aranyláncon csüngő drágakövek a bizánci koronák jellegzetes díszei. A bizánci császárokat ábrázoló rekeszzománc lapok VII. (Dukász) Mihálytól I. Géza királyunknak ajándékozott ötvösműről származnak. Kevéssé tartható az a feltevés, hogy a koronát 1270 után ellopták, külföldre szállították, és V. István a királyi kincstár megmaradt tárgyainak felhasználásával készítette a ma ismert koronát. A JOGAR: Hegyikristály fejében három oroszlán metszet képe. A kristály gömb foglalatát, valamint aranyozott ezüst nyelét arany drótból font filigrán díszíti. XII. századi magyar munka. Egyesek szerint a kristálygömb X. századi fátimida munka. AZ ORSZÁGALMA: Kettős-kereszttel díszített, aranyozott ezüst gömb. A koronázási jelvények legfiatalabb darabja. Zománcdiszes címere alapján a XIV. század első felében Róbert Károly uralkodása alatt készült. A kettőskereszttel díszített országalmát azonban a királyi pecsétek III. Béla korától már ábrázolják. Valószínű tehát, hogy a IV. Károly megkoronázásáig használt országalma egy elveszett XII. század végi darab utánzata.
