Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-23 / 8. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL “ ' t tanácsadó 1 1 BENEDEK MARIA MI BAJ VAN A CSALÁDDAL? Vallásos vezetők megint aggódnak a család miatt. Arról imák a lapokban, hogy a család „bajban” van, éppen ezért tenni kell valamit vagy legalábbis szólni kell valamit róla. Ezt abból következtetik, amit a liberális sajtóban olvasnak a „család hanyatlásáról”: csökken a születési arány, kevesebb a házasságkötés, növekszik az elválások száma. Valójában mindhárom területen a múlt évben történt fordulat. A születési arány az ezrenkénti tizenöt fölé emelkedett, a házasságkötések aránya három százalékkal nőtt és az elválási arány nem változott. De ha ezek az adatok továbbra is ugyanabba az irányba mutatnának, mint a múlt esztendőben, még nem lehet bizonyítani ezek alapján, hogy a család intézménye bajban van. Éppen ennek az ellenkezője igaz. Sokkal nagyobb bizonyossággal mondhatja az ember, hogy a családi élet fontosabbá vált az embereknek, mint előbb volt. Az emberek tétováznak gyermekeket nevelni, mivel érzik a gyermeknevelés óriási felelősségét; haboznak megházasodni, mert a családi élet bonyolult következményekkel terheli őket; megpróbálnak újból házasságot kötni (a legtöbb elvált személy tényleg megházasodik) mert úgy érzik, hogy a házastársi szeretet még most is a legfontosabb ideálok egyike kultúránkban. A családdal és a házassággal nem az a baj, hogy megpróbálta az ember és hiányosnak találta, hanem az, hogy nagyon felelősségteljesnek ismerte meg a családi kapcsolatot. Az egyházvezetők éppen azon a ponton látnak rosszul, hogy az amerikaiaknak csak egy kicsiny aránya nem akar megházasodni, vagy akar véget vetni jelenlegi házasságának. A legtöbb férfi és nő boldog házasságot kíván és kész minden erejével harcolni azért, hogy megvédje házasságát a nehézségek és bajok idején. Az aggodalom helyénvaló azokkal kapcsolatban, akik nem akarnak megházasodni vagy el akarnak válni. Azokkal a házastársakkal szemben azonban, akik együtt akarnak maradni, nincs okunk az aggodalomra, mert ők továbbra is mindent megtesznek házasságuk megőrzése érdekében. KÉRDÉS — Huszonöt éves férfi vagyok és jegyben járok egy huszonkét éves leánnyal, akit soha meg nem kértem. Amikor először kezdtünk együttjárni, mondtam neki, hogy nem komoly a szándékom, és ő is azt mondta, hogy neki sincs semmi szándéka. Nagyon vigyáztam rá, hogy soha ne mondjam neki: ,,szeretlek”, amig egy éjszaka egészen végig mentünk az utón. (Nem én voltam neki az első.) Azt mondta ekkor, hogy szeret engem. Nem akartam viszonzás nélkül hagyni, ezért én is azt mondtam, hogy szeretem őt. Ettől az időtől kezdve többször emlegette, hogy ,,miután összeházasodunk...” £n nem akartam kiábrándítani azzal, hogy soha nem kértem meg a kezét. Ezután elmondta rokonainak, barátainak, munkatársainak, hogy «Jegyesek” vagyunk. Úgy tervezi, hogy júniusban lesz a házasságkötésünk. Nem nagyon vagyok büszke arra a módra, ahogy ő behálózott engem, de nem tudom, hogyan szabaduljak meg tőle anélkül, hogy megsértsem vagy megalázzam. Mit csináljak? Szeretném, ha volna annyi erőm, hogy kocsiba üljek és elmerjek olyan messzire, amennyire csak lehet. Lehet még segiteni rajtam, vagy tényleg csapdába estem? VÄLASZ — Nincsen csapdában mindaddig, amig nem akar belekerülni. Mondja meg a leánynak, hogy nem akar vele összeházasodni. Sokkal jobb egy jegyességet megszakítani, mint később elválni. A Kárpát-medence és a magyarság (Folytatás a 10. oldalról) lakosságot uralmuk alá hajtották. A hunok a régi »tulajdont vették birtokba, szabadították fel a lakosságot. A népet, mely a Kárpát-medencében élt, több történész őspannonoknak nevezi. A név származását dr. Nagy Sándor történész igy elemzi:., a gyöngyszentmártoni hegyet az ősidőben Pannon-hegyének nevezték, a mellette folyó patakot Pannosának hívták. Pannosu sumir szó, annyit jelent, mint Panna sumir isten vize. Ez a Panna pedig nem volt más, mint a sumirok ősi teremtő istenének, Anunak a beceneve, aki szülte a világot Pannon sumirul is, magyarul is Pannához, Anuhoz tartozott, vagyis Anu népét jelentette, amint a Balaton is Bál isten tavának a neve.” Ha egy nép, annak megbízottai a „marha” jelzőt vágják a római császár, Konstancius fejéhez — nem beszélve a feléje repülő csizmákról — az csak magyar lehetett, mert a „marhát” mi is bőven használjuk, ez más nyelvben nem található. A Hun Birodalom bukása után, száz évvel később 557-ben az avarok jelennek meg Európában. A történetíró feljegyzései szerint szokásaik, nyelvük teljesen megegyezett a hunokéval. Sok esetben az avarok is hunnak nevezték magukat. Az avarok jelenléte hazánkban nevezhető a második „hazatérésnek”. (László prof. második honfoglalásnak hívja. Szerintem a két fogalom között lényegbe vágó különbség van. A hazatérés jelenti azt, hogy otthonuktól, bizonyos ok miatt egy ideig távol voltunk és az ok megszűnése után oda visszatértünk, tehát hazamentünk. — A honfoglalás egy erőszakos behatolást jelent olyan területre, ahol azelőtt nem voltunk, soha nem volt birtokunkban és éppen azért azt el kell venni másoktól, hogy magunk számára a kiszemelt területen helyet biztosítsunk.) 569-ben már hazánk területe volt az Avar birodalom központi székhelye, épp úgy, mint Atilla idejében. — Az avarokat Nagy Károly győzte le, a birodalom teljesen feloszlott. A nép azonban nem tűnt el, mint azt néhány magyar történész szeretné elhitetni velünk, hanem Észak-Magyarország területére húzódtak vissza és ott várták az újabb turáni népet, mely felszabadítja őket rabságuk alól. Az avar vezérek nem egy esetben keresték fel Álmost a kievi várban, hol kérték a magyarok segítségét a frank elnyomókkal szemben. Az alkalom 894-ben önként adódott, amikor Bölcs Leo, bizánci császár a bolgárok ellen segítséget kért a magyaroktól. Nagy Árpád az ajánlatot elfogadta és 895 tavaszán Levente, Árpád fia csapatai a bolgárokat megtámadta, s ezzel egyidőben a magyar főerő átkelt a Kárpátokon és 895 őszén hét magyar törzs telepedett meg a Kárpát-medencében. Ez volt a harmadik „hazatérés”, az Őshaza birtokba vétele, az őslakosság felszabadítása. A hun-avar-magyar nemzetek visszatértek oda, honnan őseik évezredekkel azelőtt elvándoroltak. A kivándorlás oka talán az a nagy kataklizma volt, mely i.e. 11—12000 évvel adott uj felszint Földünknek. A hely rövidsége miatt csak érintettem az ősember, a turáni faj, a magyarság jogát a Kárpát-medencére, hol az őskortól kezdve élt és ezért egy nemzetnek sincs joga magáénak mondani azt, ami az emberi történelem kialakulása óta a miénk volt. VALLOMÁS A SZERELEMRŐL Hetedhét országban Nem ta1 ált am mását: Szeretem szép, beteg, Csengő kacagását, De nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbújt Erős, nagy voltomban, Szeretem hibáit Jóságánál jobban, De nagyon szeretem. Szeretem fölséges Voltomat e nászban S fényes biztonságom Valakiben, másban, De nagyon szeretem. Ady Endre _____________ (1915) derűs sarok Green fia orvos lett, holott az apja azt szerette volna, ha mérnök lesz belőle. Valaki megkérdezi tőle, hogy legalább ügyes orvos-e a fia? — Ugyan — mondja Green dühösen —, a múltkor is hat hétig kezelt valakit sárgaság ellen, és a végén kiderült, hogy az illető egy japán. Egy idős hölgy azt mondja a koldusnak: — Féldollárt adtam magának. Annyit talán mondhatna, hogy köszönöm. — Maga nem tudja elolvasni ezen a táblán, hogy süketnéma vagyok?! Vacak féldoilárért talán csak nem vár csodát! A bíró rászól a vádlottra: — Na látja, ha előbb tesz töredelmes vallomást, rengeteg munkától szabadultunk volna meg. — Látom, az elnök úr is utálja a munkát. Két idős hölgy beszélget: — El kell ismerni, hogy manapság az emberek sokkal udvariasabbak, mint régebben. Nemrég például, ahogy felszálltam a buszra, megbotlottam és a padok közé estem. És mit gondol, mi történt? Az emberek, ahelyett, hogy rámtapostak volna, óvatosan átléptek rajtam! i
