Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-02-16 / 7. szám

MAGVAK HIHADÓ ZSOLDOSVILÁG RHODESIÁBAN Miért lesz valaki zsoldos? KÖZEL-KELET SALISBURY, Rhodesia -,,A rhodesiai fehérek még mindig hisznek rendszerük fennmaradásában, annak elle­nére, hogy úgy érzik, az egész világ ellenük fordult” — mondja John Asher a 26 éves detroiti fiatalember, aki öt hónappal ezelőtt zsoldosnak szegődött a rhodesiai hadsereg­hez. Asher, a vietnami háború zöldsapkásainak „veteránja” egyike annak a sok száz jelentkezőnek, akik pénzért, vagy egyszerűen kalandvágyból a rhodesiai hadsereghez szer­ződtek. Asher a General Mo­tors detroiti üzemeiben dolgo­zott, de elbocsátották, ezért maradék pénzén kalandot és megélhetést keresve utazgatni kezdett. Rio de Janeiróba látogatott, majd Dél-Afrikába repült s turistaként érkezett Rhodesiába, mert már olvasott arról a háborúról, melyet „kommunista partizánok” ellen folytatnak. Rögtön otthon érez­te magát. „Nem kellett nekem hosszú idő, hogy megtaláljam s John Asher amerikai zsoldos, rhodesiai egyenruhában... a legközelebbi toborzóirodát.” A rhodesiaiak eddig 1500 zsoldost szerződtettek, de tízez­ret is szerződhettek volna, hiszen jelentkező van elég. Lampbrecht őrnagy, a rhodesiai hadsereg „önkénteseket toborzó irodájának” vezetője azonban roppant igényes: csak fiatal, erős, jól kiképezhető, semmitől meg nem riadó embereket vesz fel. Miért lesz valaki zsoldos? A pénz — csak egy az okok közül, s amióta a külföldiek ugyanazt a zsoldot kapják, mint a rhodesiaiak, a legtöbb esetben nem is ez a döntő. „Azért vagyok itt, mert e világban pillanatnyilag ez az egyetlen kedvemre való háború” — nyilatkozta az amerikai hadsereg különleges egységének egyik veteránja, aki ma őrnagyi rangban szolgál Salisburyben. „Mivel itt kommunista veszély fenyeget — itt harcolunk” — jelentette ki Rolf Kaufeld, aki az NSZK hadseregének páncé­losainál szolgált századosként, de lemondott rangjáról, kilépett az NSZK hadseregéből, és Rhodésiába jött. A Nyugat-Eu­­rópából érkezett „önkéntesek” egy része hangoztatja, hogy azért jött ide, mert torkig vannak a társadalmukkal, a munkanélküliséggel és a ven­dégmunkásokkal. „ígérgetések és infláció. Nagy szavak és semmi sem történik” — mond- . ják. Itt viszont sok minden történik. „Húsz kilométert futot­tunk, hátunkon 38 kilónyi teherrel — meséli a kiképzésről Asher. — Százhúsz méterről kellett kiugranunk egy Dakota­gépből ejtőernyővel; mindössze hét másodperc, mig az ember földet ér.” Asher a negyvenkét napos kiképzés alatt 23 kilót fogyott. Huszonhét tagú rajá­ban összesen két rhodesiai van. A többiek ausztrálok, uj-zélan­­diak, franciák, izraeliek, ola­szok, vagy a Dél-afrikai Köztár­saságból jöttek. A belga Pierre Marin, noha még csak 34 éves, már öt háborúban „zsoldosko­­dott”, kétszer harcolt Kongó­ban, egyszer Biafrában, Csád­­ban és Dzsibutiban. mWVHVVWWWWHWH»» Ha eredményt akar, hirdessen li A polgárháború kettészakította Bejrútot BEJRUT, Libanon — Bej­rut központja most is romok­ban hever. A polgárháború során elpusztultak a szállodák, az értékes szórakozóhelyek, a piacok. S ami még rosszabb, a város szabad szelleme is teljesen eltűnt. A sajtót cenzúrázzák; parlamentet. A keleti oldalon még most sincsenek szállodák. A szállo­dák ötven százaléka elpusztult a háború ideje alatt, és egyelőre senki nem őrült, hogy újabb szállodákat építsen, mivel a turistaforgalom nagyon meg­Bejrut belvárosáról arab békefenntartó erők állo­másoznak a városban és a város körül. Egy uj Bejrut kezd kialakul­ni, ami két részből áll. A városközpont romokban hever, mig Bejrut nyugati részén a mozlimok, keleti részén pedig a keresztények helyezkednek el. A két városrész ritkán találko­zik egymással. Nyugat-Bejrutban az élet napközben normálisan folyik. Kelet-Bejrut nagy virágzásnak indult, és úgy tűnik, hogy a keresztények sokkal kényelme­sebben érzik magukat a maguk városrészén, mint a mozlimok a magukén. Vannak, akik attól tartanak, hogy a város megosz­tottsága az ország egységét is aláássa. Vannak, akik termé­szetesnek tekintik ezet a helyze­tet az után a keserves polgár­háború után, amelynek 60,000 ember esett áldozatul. A megosztottság bizonyos mértékben kedvez a felvirág­zásnak. Mind a keleti, mint a nyugati rész nagy összegeket fordít az építkezésre. Nyugat- Bejrut már zsúfolttá vált. Azok az üzletesek, akinek házait tönkretette a háború, a nyugati oldalon nyitottak uj üzleteket. Manapság a legellentmon­dásosabb kérdés az, hogy a libanoni parlamenttel mi le­gyen. A mozlimok azt akarják, hogy a parlamentet állítsák helyre a régi helyén, a keresztények azonban az ő oldalukra akarják átvinni a Orosz—kínai villongások HONG KONG - A kínai határőrségi központ jelentése szerint a Kína és Külső-Mongó­­lia között levő határvonal men­tén két súlyos katonai incidens történt. Összecsapott egy-egy alakulat, „többen” meghaltak, robbanások is történtek. A kínaiak szerint „az oroszok in­cidenseket idéznek elő, mint tavaly is több alkalommal.” Úgy utalnak a jelentésben az oro­szokra, mint „ellenségre”. Abesszinek nagy rohama ADDIS ABEBA - Az abesszin—Szomáliái harcokban nagy fellendülés állt be. Nem­zetközi katonai megfigyelők szerint az abesszinek egy esetleg döntő offenzívát indítottak a benyomuló szomáliaiak ellen és azokat máris erősen visszaszorí­tották. Az abesszineket szovjet katonai tanácsadók segítik és állítólag kubai repülők is részt­­vesznek abesszin oldalon a har­cokban. A szomáliaiak viszont már több ízben kaptak amerikai fegyvereket „ADÓPARADICSOM” A PIRENEUSOKBAN ANDORRA LA VELLA — Nyugat-Európa egyik törpeálla­mát, Andorrát, amelynek 450 négyzetkilométer a területe, Spanyolország és Franciaország határolja. A köztársaság erede­te egészen a karolingok korsza­káig nyúlik vissza. Andorra állampolgárai még ma is Nagy Károlyt köszöntik nemzeti him­nuszukban, akinek hadai egy­kor kiűzték a mór hódítókat hazájuk földjéről. A törpeálla­mot az utóbbi hét évszázadban okiratilag megerősített kettős régensség alatt a francia állam­fők és spanyol püspökök együttesen kormányozták. Ök képviselik ma is Andorrát kifelé és egyúttal az igazságszolgálta­tásban is ők képviselik a legfelsőbb fórumot. Ma Andorra hűbéri hűségé­nek bizonyítékaként minden évben 960 frank jelképes adót fizet Franciaországnak és 460 pesetát az urgeli püspöknek, aki pótlólag még 6 juhot, 12 tyú­kot és 24 sajtot várhat el. Andorra fővárosa: Andorra la Vella a legutóbbi években sokat fejlődött: a legutóbbi statisztikai adatok szerint 450 ezer gépjármű haladt át egyet­len hónap alatt Andorra hatá­rain. A lakosság száma is emelkedett. 26,500 helybeli lakos között 15,500 spanyol, 2,000 francia és 400 brit él. A pireneusi „paradicsom” vonzereje nyilvánvaló. Mivel Andorrában adómentesség van, ezért nemcsak a hétvégi turis­ták, hanem a kapitalista világ spekulánsai is sokan „látogat­ják” az országot. Mig a spanyol vámtisztek a visszatérő turistá­kat szigorú ellenőrzésnek vetik alá (amelynek következménye­ként sok-sok kilométeres gép­­kócsioszlopok állnak a határon), addig a tulajdonképpeni nye­részkedők az Andorrába telepí­tett bankokban űzik manipulá­cióikat és keresztülcsusznak a törvény hézagain. Mint a régi időkben, most is a 24 főből álló főtanács hozza a határozatoka és a döntéseket. Az utóbbi időben a főtanácsot különböző reformokkal roha­mozták meg, de hogy ezek sikerrel járnak-e el, az még nagy kérdés. csappant. A keleti oldalon lakó keresztények nem biztosak ab­ban, hogy esetleg odavonzhat­ják a turistákat a keleti oldalra, főleg ami az olajter­melő országokból érkező turis­tákat illeti.

Next

/
Thumbnails
Contents