Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-15 / 38. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL A MULT MESÉIBŐL SZENDRŐ KÖZSÉG ÉS TÖRTÉNELMI IRODALMA írta: HALMI DEZSŐ A Cserhát lábánál, a Bódva folyó völgyében fekszik Szendrő község. Történelme az avarok uralkodásáig nyúlik vissza, a települést egy avar földvár zárta körbe. Bors vezér ennek a várnak a maradványait újította fel, mert elképzelhetetlen, hogy az Anonymus által mondott rövid idő alatt, egy uj vár épülhetett volna Szendrőben. Anonymus ezt hja:”... Borsut, Mungér fiát erős hadakkal kiküldék... az ország határszéleit... gátakkal erősítse meg... Bors... sok parasztságot összegyűjtvén, A Buldua vize mellett várat épite, melyet azon nép Borsodnak neveze... Bors... visszatért Árpád vezérhez... A vezér pedig jótettéért Borsot azon várban ispánná tévé...” A Középkorban jelentős szerepe volt Szendrőnek, városi ranggal és jól megerősített kővárral, mely körben védte a várost, falain őrtornyok épültek. Később már két vára volt a településnek, az alsó vár, a jelenlegi falu helyén, mig a másik az 1500-as években épült, a községhez közelfekvő dolboldalon. A két várat a befolyásos Bebek család építtette, övék volt Pelsőc, Krasznahorka, Szigliget, Szádvár, Szuhogy, Rudabánya, Csorbakő-vára. Ez utóbbiban lakott Bebek Imre, ki egri püspök volt, de nemtörődve az Egyház törvényeivel, megnősült és mint családos ember papi méltóságát is megtartotta. A rudabányai rezet pénzverésre használta és az érméket, mint „aranypénzt” hozta forgalomba. (Ha ilyen átlátszó csalást egy egyszerű ember követ el fejvesztéssel lakolt volna.) Az alsó várat Bebek István országbíró építette, kinek fia, György támokmesteri tisztségét töltött be. A várak helyén — egy-két bástya kivételével — ma már csak hepe-hupás dombocskák találhatók. — Az alsó vár megmaradt egyik tornya mellett épült a ref.templom, a másikban pedig tájmúzeumot rendeztek be. 1540-es években a zsarnok, mindenáron vagyont harácsoló Bebek Ferenc volt Szendrő ura. Kegyetlensége, vallatási módszerei (a szerencsétlen vádlottat télen meztelenre vetkőztették, a jégen léket vágtak és fejjel belemártva ott tartották percekig, stb.) és főleg Izabella királyné ellenes magatartása miatt, a királyné fejét vétette. Bebek kérkedésből várába fogadta a vándor dalnokokat. Abból az időből ezeknek több fajtáját ismerjük. Kevés alamizsnáért, egy-két pénzdarabért az igénytelenek komédiáztak, cigánykereket hánytak és obszcén nótákat énekeltek. A legértékesebb csoportot Tinódi Lantos Sebestyén képviselte, hazafias dalaival. A két véglet között állott a Szendrő! Hegedősének ismeretlen szerzője. Moldovai Mihály és Hegedűs Márton zenével kisért dalaikat maguk szerezték. Az ismeretlen szendrői énekes gúnyosan festette meg nyomorúságos életét, mely hangnem a nagyivó Bebek Ferencnek megnyerte tetszését. A 72 soros verset az Országos Levéltárban őrzik. A vers két ütemre oszló, hétszótagos sorai, páros rímekkel, uj formát adtak az akkori irodalomnak. — A szerző elmondja versében, hogy lovaglás közben lova levetette. A ló másnap megdöglött, ő pedig lábtöréssel nyomja az ágyat. Mikor a törés gyógyulni kezdett, egy dorongra támaszkodva az emberek előtt sántikált, kik kinevették, mulattak esetlen mozgásán. A költő cifra átkokat szórt a nevetőkre; székük papiros legyen, hajuk álljon az égnek, talpuk váljék süketté, könyökük vakká, kenyerük csak hársfalevél, italuk piros bodzalevél legyen. Reménykedik, hogy a megmaradt négy patkóhoz uj lovat kap gazdájától, kit előlegképpen agyondicsérve igy ir: Egészségőm tudjátok, Ha krónikámat halljátok, Szendröről gállyában, Bebek Ferenc házában. Az inöket zengettem, Az nótáját pengettem, Issza Bebek jó borát, Törölgeti tarkóját. Isten lássa jóvával, Az két szép magzatjával És ü asszon társával, Vitézlő jámborokkal. A másik szendrői emlék egy széphistória, mely szintén a Bebek családdal függ össze, de feltételezhetően nem Ferenchez (1558-ban lefejezték), hanem György fiához. A Bebek család két tagja vett részt a rigómezei csatában, hol Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora török fogságba esett. A költemény bevezető sorai: NEVETSÉGES Két jó barát találkozik Hévizén. Az egyik megkérdi: — Mit gondolsz, kérlek, a légfürdő jó a reumának? — Hogyne — feleli a másik —, én is attól kaptam az enyémet. □ □□ Az iskolában a vallástanár Dávid és Góliát históriáját meséli, majd hozzáteszi: — Mindez háromezer évvel ezelőtt történt. — Ejha — kiált fel erre Pistike. — Pisti, gyere ki — mondja a tanár —, mi az az ejha? — Ejha, micsoda nagyszerű memóriája van a tanár urnák! □ □□ Egy amerikai meghal, és a mennyországba kerül, Itt nagy hangon dicséri hazája természeti szépségeit. Az egyik mennylakónak a Niagara fenségét magyarázza. — Ugyan — mondja a kis öreg —, hát a maguk Niagarája is valami? — Miért? Uraságod látott már nagyobb vizet is? — Azt meghiszem! — Ki maga? — Noé vagyok. □ □□ Egy autós elgázolt egy embert. Az ember olyan súlyosan megsérült, hogy egyik lábát le kellett vágni. Mikor az áldozat a tárgyaláson százezer dollár Egy szép dologról én emléközném ha meghallgatnátok Az kinek mását nyilván jól tudom nem hallottátok Török császárnak szép leányáról, kin csudálkozhattok. Továbbiakban elmondja a Szendrői Ismeretlen, hogy a fogoly Szilágyi Mihályt és Hagymási (Hajmási) Lászlót a szultán leánya szabadítja ki, kik hosszas üldözés után megmenekülnek. A két vitéz beleszeretett a császár lányába és párbajt vívnak annak elnyeréséért. Hagymási vészit, kit a sors büntet, mert nős létére szemet vetett a leányra, mig Szilágyi elnyeri a császárlány kezét. A vers, a kor szokásaihoz híven megjelöli az időpontot és igy ér véget: Ezerötszázban és hatvan fölött, hogy Írnának egyben Egy IQu szerzé veszteg ültében Szöndörő várában Egy poétának az ő versében, szomorú kedvében. A történetet magyar és szlovák népballadákban is megtalálhatjuk. Vörösmarthy, Gyulai, Jakab költőink is feldolgozták. Szendrői két tudóssal is dicsekszik, id. Köleséri Sámuelt, nagyváradi professzort elcsábították lelkésznek, fia, ifj.Köseséri Sámuel pedig már a községben született. Ez utóbbi orvos volt és a természettudományok minden ágát érintve, egy 23 kötetes munkát irt. Szendrőnek ma 4000 lakosa van, kik büszkék községükre, mely valamikor járási székhely volt és a XVII. században a vármegye itt tartotta gyűléseit. A községhez 53 falu tartozott. Kiértékelve a helység történelmi értékét, ezt 1959-ben egy könyvben adták át a magyar közönségnek. A történelmi könyv ki van egészítve Hudák Antal, szendrői lakos által elmondott mesékkel, mondákkal. A Cserhát még sok oly kincset rejt magába, melyek bőven tudnának beszélni Szendrő s egyben a magyarság múltjáról, ha rendszeres ásatások folynának a község határában. kártérítést kér, az autós igy kiált fel: — De, uram, maga azt hiszi, hogy én milliomos vagyok? — Miért maga meg talán azt hiszi, hogy én százlábú vagyok? □ □□ Black a nagy papucshős, nejével a kávéházban ül. Odamegy hozzájuk egy házaló borostyánszipkákkal. Black szeretne egy szipkát venni, de mielőtt még kinyithatná a száját, az asszony erélyesen rászól a házalóra: — Ne erőszakoskodjék, a féijemnek nincs szüksége semmire. A házaló elteszi a szipkát, és igy szól: — Szabadna akkor talán egy prima nadrágtartót ajánlani az ön számára, asszonyom? A NAPLÓ Egyre ritkábban préselem át a szavakon keserűségem. Késik halálom és késik halhatatlanságom. Késnek a hősök, akik álmomban üzentek értem. Minden késik, a vonatok, a kések, késik a pohárban a méreg, a tornyokban az órák, a madarak az égben, a tűzhely lángja késik. Utcák szerelvényeiben emberek ülnek, házak vagonjaiba zárva. Késik az idő mozdonya. A szemaforok nem jeleznek Egyhelyben nő fel magányunk, mint a nyárfa. Ladányi Mihály
