Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)

1977-07-28 / 31. szám

SD. OLDAL MAGY AR HÍRADÓ KOSZTOLÁNYI DEZSŐ HORQ8ZKCH*- Farkaskölyök - mondták rá az udvaroncok. Az ágyát hamarosan ki is nőtte. Csak sűrű bivaiytejet ivott, és gulyákat öltek le, hogy egy tányérnyi barna levest főzze­nek neki. Atlétacombjai feszültek, porcogói, izomszalagai megerősödtek, keményen tartotta kis nyakát. Igazi vasgyúró volt.- Ez lesz aztán a király.- Uram - jegyezte meg egy hízelgő aggastyán -, olyan erős ez a gyermek, hogy akár a koronát is elbírná. A király elkomorult a tréfa hallatára. Azon az éjjelen pedig azt álmodta, hogy a fia meghalt. 2. ÁLOM Egész nap látta az álmát. Meg-megállt a szobában, mintha valamibe belebotlott volna. Délután, hogy belépett a trónterembe, a beteg-sárga fény­ben újra megelevenedett az álom. Erre a trónra mászott fel a fia. Kezébe vette a jogart, és fejére tette a koronát. Ügy, ahogy az aggastyán mondotta. Szilárdan állott a fején. Vásott, gonosz kölyök módjára vi­gyorgott. Hiába fenyítette az apja, hogy vigyázzon, a kisfiú toporzékolt, fején a koronával. Ekkor hirtelen megbotlott a hosszú palástban. Fején megbillent a korona, éles pereme belevájt a feje lágyába és kettéhasította. Szeme kitágult. Eb­ben a nagy-nagy szemben egy sikoly vergődött, mely nem tu­dott kitörni a száján. Aztán lassanként torz maszkká, hideg rémületté fagyott a mosolygása. Arcocskáját elöntötte a kibuggyanó vér. 3. A KIRÁLY JÓSOLTAT Ez az álom a királynak jel volt, hogy a fia gyors fejlődése va­lami rosszat jelent, az égiek csak gúnyt űznek vele, hogy ké­sőbb annál jobban megalázzák. Azelőtt sokra becsülte az or­vosát, aki hegyes fövegét kenetes méltósággal viselte, és a pa­pok áldását, akik a kis vendég lelkét ellátták mindenféle égi malaszttal, de most lelke mélyén nyugtalankodott, és egyre jobban féltette a csodagyermeket. Kihez forduljon? Az orvo­sát régóta nem szerette. Évek óta minden siker nélkül kezelte a gyomorbaját, pépekkel és kenőcsökkel. Még a böjt se segí­tett rajta, hogy a nagyhéten alig vett magához táplálékot és es­te sohase lakott jól. A vallás nem nyújtott neki vigasztalást Ha feltekintett a hideg űrbe, a csillagok közé, akkor úgy ta­lálta, hogy a csillagok nagyon is messze vannak, és a vallás nem kormányozhatja a messze vágtató bolygókat. A betegsé­ge pedig sötétté és izgágává tette. Megfeledkezett az angya­lokról is, s az ördögökkel és boszorkányokkal foglalkozott, akik szombat éjjel keresztutaknál sivalkodnak, és seprűnyélen lovagolnak a holdba. Az asztrológust hívatta:- Készítsd el a horoszkópot. A királyfi a Bak jegyében, újhold idején született.- Légy őszinte - mondta szigorúan a király, és szemében az idegesség zöld szikrája ugrált. - Ll a gyermek mindenem. Az országom terhét akarom vállára dyezni. Itt a hangja elcsuklott, mert tudta, hogy az embei töré­keny, mint a pohár. 4. A KONSTELLÁCIÓ NEM SZERENCSÉS Az asztrológus bezárkózott a tornyába, elővette a papírjait, és cirkálómmal óriási köröket rajzolt» A fehér papír az ég kék mappáját jelentette, a fekete pontok pedig a bolygókat, az ál­latöv csillagait, az ég aranypöttyeit. Már az első órában ret­tenetes jelek mutatkoztak. Mars tűnt fel, a vér és őrület csil­laga, a háború viharfészke. Utóbb Neptunus, amely a ten­ger haragjáról beszélt, most Saturnus, a nyirkos és ragályos nyavalyák hírnöke. Csak hosszú vizsgálódás eredményekép­pen bukkant elő Venus, melynek benevolens praesentiája azt a reményt ígérte, hogy a gyermek életét egy nő mosolya ara­nyozza meg. Halványan ült az asztrológus a halvány papír előtt. Felütötte a könyveit. Mindig ugyanaz az eredmény. Álmatlan éjszaka után vánszorgott fel a palotába.- Rossz hírt hozok - mondta inkább a szakállár és önmagának, mint a királynak. A király némán ült le a végzet előtt.- Az égi tudomány minden jele arra vall - recitálta az asztrológus \o.itatottan és nagyon szomorúan -, hogy fiad­nak háborúba kell mennie. Az egyik ütközetben sebet kap. Szerencsére a sebe nem lesz súlyos. Aztán rövidesen tengeri viharba kerül. Hajótörést szenved. De innen is megmenekül. Az asztrológus köhögött.- Beszélhetek? - kérdezte félénken. Most ránézett a király, könyörögve, és inteti.- Koldus vagyok, uram, és csak annyi vigaszt adhatok, mint a koldus. Csak egy csillag mosolygott fiadra: Venus. Sze­retni fog, és szeretni fogják. Másként szomorú az élete és rö­vid. Fiatalon hal meg, nagyon fiatalon, tizennyolc éves korá­ban. A halálos ítéletet a király mozdulatlanul hallgatta végig. Aztán átment a másik szobába, oda, ahol a kisfia aludt. Föléje hajolt. Hosszan-hosszan nézte. A királyfi kinyitotta a szemét. Belebámult az apja idegen fényű szemébe. Ügy érezte, hogy két fekete varjú rebbent el fölötte.- Mi az? - nyöszörögte a sötétből.- Semmi - felelt a király. - Semmi, fiacskám. Csak ta­karózz be. Mert megfázol. Másnap az ebédnél észrevette a király, hogy a kisfiú sokat eszik. ' 1 .- Légy mértékletes - mondta mert megárt. November derekán leesett a hó.- Szeretnék kimenni. Szánkázni akarok, apám.- Ne, kisfiam, meghűlsz. Madarásznia, patakban fürdenie sem volt szabad. A király elrendelte, hogy fokozott figyelemmel vigyázzanak rá. Minde­nüvé lakájok kísérték. Még a labdáit is elvették. Tízéves korában valamicskét megnyúlt, az arca halványabb lett, bőre porcelános fényben csillogott a szobai levegőtől. Ér­telme azonban egyre gyarapodott. Olyan volt, mint egy kis bölcs.- Miért nem eszel? - kérdezte a király.- Mert megárt - szólt a kis bölcs. Néha-néha fájt a feje is. Ekkor az apja az orvost hívatta.- Az a baja - mondta az orvos -, hogy nagyon is vi­gyáznak rá. A király lassanként elnehezedett. Virradatkor kelt, hajnali háromkor, nem tudott tovább aludni. Érezte, ez már az agg­kor. Aki keveset alszik, nemsokára sokat alszik. Mikor a fia betöltötte a tizenötödik évét, magához hívatja, s bezárt ajtók mögött beszélt vele.- Nézd, édes fiam - szólt -, sokáig vergődtem - és a szívéhez nyúlt, aztán a fia szívéhez, mintha össze akarta vol­na csomózni a két rokon szívet. - Sokat szenvedtem miat­tad. Ma mát nagy vagy, én pedig öreg. Megmondhatok min­dent. Reád akarom bízni az országot. A királyfi sápadt volt, boldog és izgatott. Az apja elővette a horoszkópot, és eléje tette- Előbb azonban meg kell tudnod - ezt. Már nem is hallgatott a király szavaira, a szemével ette­­falta a papírt, a kabalisztikus jeleket.- Ennek nem szabad megtörténnie - mondta emelt hangon a király. - Egész életem csak arra volt jó, hogy rád vigyázzak. ígérd meg te is, hogy nem teljesedik be.- ígérem - szólt a királyfi, és megcsókolta az apja szá­raz arcát, a szája körül, alázatosan, de idegenkedve. (folytatjuk) '87' Az utolsó vacsorát követően igy szólt Jézus az ő tanítványaihoz: ..Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben." Jn. 16:24. Megmagyarázta tanítványainak hogy sikerük titka az imában rejlik, Ha az ö1 nevében könyörögnek és kegyelemért Ö ott lesz az Atyánál, hogy esedezzék érettük. Az alázatos ember imáját Krisztus mint saját kérését tárja az] Atya elé. A mennyben minden őszinte ima meghallgatásra talál. ,,És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőittessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt”. Jn. 14:13-14. De Jézus nevében imádkozni azt jelenti: elfogadjuk jellemét, bemutat juk lelkületét, és végezzük munkáját. A Megváltó ígérete feltételhez van kötve: ,,Ha engem szerettek, az én parancso­lataimat inegUrtsátok." Jn.14:15. ö| váltja meg az embereket, de nem bűneikben hanem bűneiktől, és azok akik szeretik őt, engedelmességükkel] bizonyítják szeretetüket. Minden igazit engedelmesség szívből fakad. Krisztus is szívből engedelmeskedett. És ha beleegyezünk, Jézus annyira azonosba ni fogja önmagát a mi gondolatainkkal és céljainkkal, annyira összekapcsolja szivünket és értelmünket az Ö akaratával, hogy amikor neki engedel meskedünk, úgy érezzük, mintha csak] saját kívánságainkat valósítanánk meg A megszentelt akaraterő legnagyobb, öröme, ha Istent szolgálhatja. Ha ismerjük Istent, mint ahogy kiváltsá­gunk megismeri őt, akkor életünk i folyamatos engedelmesség élete lesz. Miként Jézus, mint ember, megtar tóttá a törvényt, úgy tehetjük mi is, ha megragadjuk az ő erejét. Személyes] felelőségünket ne hárítsuk másokra, és ne másoktól várjuk, hogy kötelessége­inkre tanítsanak. Itt nem függhetünk emberi tanácsadástól. „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem láthatja öt és nem ismeri öt, de ti ismeritek Öt, mert nálatok lakik és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok." Jn. 14:16-18. A Szentlélek Krisztus helyettese. Ez az ígéret napjainkig érvényes, és az évszázadok folyamán semmit nem veszített erejéből és jelentőségéből. Minden nehézségben és szenvedésben, ha a jövő sötétnek és1 kétségbeejlőnek tűnik is, Isten elküldi, a vigasztalót, a Szentleiket. Körűimé nyeink elválaszthatnak barátainktól, azonban semmi sem választhat el bennünket a mennyei vigasztalótól. Bárhová megyünk, bárhol tartózko­dunk, melletünk van, hogy támogasson erősítsen, segítsen és bátorítson Ajánljuk „A Megváltás Története" c. 2 dolláros könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. Tel. 201-251-2318 TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents