Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-28 / 31. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI ARCOK TOLDI MIKLÓS, A BUGACI CSIKÓS ért”. Nem haragszik a csődörre: a ló sohasem hibás, a csikós dolga, hogy bánjon vele. „Kedves lova van-e?” „A pusztai ötösből a Bibié. De volt egy sárga kancám, azt sohasem feledem. A Kati. Sajnos, elvitték Somogyba, anyakancának.” A fiatalok — úgy mondja — kerülik a pusztát. A rideg élet helyett a város, a gyár, a klub vonzza őket. Ki-ki-jönnek szerencsét próbálni a méntelepre, aztán két-három hónap múlva továbbállnak. „De mindig akad, aki szereti a lovat — mondja Toldi Miklós. — Mást ne mondjak, itt van például a segédhajtónk, abból már csikós lesz. Sajnos, nem beszélhet vele, éppen Békésben van versenyen. Egyébként, egészen véletlenül, Arany Jánosnak hívják...” Kosa Csaba ecsetelik előtte a „lehetőségeket”, amelyek érhetnek őt, ha szülei nem vigyáznának rá. Megfájdulhatna a feje, leéghetne a bőre. A víztől piros lepne a szeme, jöhetne a kellemetlen szemcseppentés, a torokgyulladásról nem is beszélve. Láz, orvos, hazautazás. Pedig milyen nagyszerű itt nyaralni... Szedlák Éva Vágják a búzát Békésben, Fejérben BÉKÉSCSABA — Fejér és Békés megyében nemrég megkezdődött az igazi aratás, a búza betakarítása. A kenyér szinte misztikus tiszteleteként a parasztság ősidők óta az „élet” betakarításának nevezte a búza aratását, s a munka megkezdésének ünnepélyességét a gépesítés sem tudta teljesen háttérbe szorítani. Békés megyében Szeghalmon, a Sárréti Termelőszövetkezet határában zajlott le elsőként az ünnepi esemény: a kombájnok hozzáláttak a közös gazdaság több mint 2300 hektár őszi búzájának levágásához, s mindjárt az első napon csaknem 500 hektár termését csépelték el. Fejér megye kitűnő minőségű földjein több mint 75 ezer hektáron termeltek kenyérgabonát az idén — betakarítása ugyancsak kedden kezdődött meg. A nagy munkára jól felkészültek a megye nagyüzemei. Bővitették a kombájnparkot, s igy az idén már egy-egy gépre mindössze 90 hektár aratnivaló vár. Ez azt jelenti, hogy a megye állami és szövetkezeti gazdasági kedvező idő esetén 11 nap alatt végezhetnek a hajdan hetekig tartó nagy munkával. ÚJ ISKOLÁK SZABOLCSBAN NYÍREGYHÁZA — Szabolcs-Szatmár megyei tudósítónktól. Több millió forintot fordítanak nyáron a megye iskoláinak bővítésére, felújítására, karbantartására; a munkálatok rögtön az iskolaév befejezte után megkezdődtek. Szeptemberre várhatóan több uj oktatási intézményt is átadnak, ezzel némileg csökkentve a megye sok éves elmaradását. A középiskola-hiányt enyhíti majd az 50 millió forintért készülő záhonyi vasutforgalmi szakközépiskola, uj, hat tantermes iskola épül Tomyospálcán, valamint ugyancsak egy — hárommillióért — Szamosszegen. Nyíregyházán több mint tízmillió forintot költenek iskolák bővítésére; a külterületeken 10 uj tantermet adnak át. HIRDESSEN LAPUNKBAN! *+**%**+**+%%*+««*««»«%««*%** „MEGÉRETT A MEGGY...” Érden, A Gyümölcs- és Disznövénytermesztési Kutató Intézet Elvira-nuyori telepén megérett a meggy és a cseresznye. A gazdaság itt mintegy 4 ezer f^jta meggyet és mintegy 2 ezer f^jta cseresznyét termeszt kísérleti ültetvényén. Továbbtermesztésre ezek közül választják ki a legjobb fajtákat. BUGAC, Bács-Kiskun megye (kecskeméti járás). — Toldi Miklós alacsony, szijas ember, kicsit görbült lábbal — a külseje, minden mozdulata hirdeti, hogy lóra termett. Ezt látta meg rajta valamikor két évtizede a lajosmizsei tsz-elnök, amikor Szilvásváradon a lipicai ménessel ismerkedett. Csikóslegényeket keresett ott, akiket téhozatna a hegyek közül az Alföldre, megteremteni a bugaci ménest. Toldi Miklós, a bognár fia a tenyerébe csapott — feleség, család még nem volt — és aláereszkedett a pusztára, ahol még sohasem járt. Hires már a bugaci ménes: ezer forintért hajtják fel egy-egy külföldi turistacsoportnak. Pattog a karikás, dübörög a föld, és amikor a porfelhő elül, valahonnan a kutágas felől előviharzik a pusztai ötös. öt paripa úszik a naptól égett mező felett, s zászlóként lobog utánuk a fehér csikósgatya. Toldi Miklós mutatványa ez: aligha csinálják utána Európában. A hátul vágtató két paripa hátán áll egy-egy lábával, és ujjai között öt gyeplőszárat tart. Ha az öt közül egyetlen ló elvétené a vágtát, a csikós hetven kilométeres sebességgel vágódna ki a mezőre. A nézők sikongatnak, tapsolnak, fényképeznek. Hollandok, amerikaiak, németek fényképről felismerik Toldit. Elkérik a címét, hadd iijanak majd hazulról. Kérdik a levelekben: mikor megy külföldi szereplésre, melyik Városban láthatják... Múlt évben meghívták Londonba egy nagy lovasbemutatóra. Amikor véget ért a műsor, az öltözőben egy elegáns ur fogadta. „Mr. Toldi — mondta — a kapuban váija a sportkocsi. És gondolkozzon, hány fontot írjunk a szerződésbe!” Toldi nem gondolkodott, megrázta a fejét, és hazajött Bugacsra, a méntelepre, ahol havi 3500 forintot keres. Reggel hatkor kezd, legtöbbször este nyolcra vetődik haza a faluba. Harmincöt éves, két gyermeket nevel, a felesége szakácsnő az erdőgazdaságnál. Szabad szombatot, vasárnapot a pusztán nem ismernek. A lótelepen mindazt elvégzi, ami a beosztott csikós feladata: lóetetést, lótanitást, fedeztetést, lóápolást Délidőben, szabad negyedóráiban szoktatta össze a pusztai ötöst. Szenvedély, lószeretet, virtus mozgatja: pénzt nem kap ezért a nyaktörő vágtáért, és a kockázat is az övé. Ha baj érné, még üzemi balesetnek sem vennék... Ahogy üldögélünk egy fatörzsön, a félárnyékban — mig inni vonul a ménes — megkérdem a szőke, kicsi embert, hányszor szerzett törést, sérülést a lovaktól. Feltartja a bal kezét, hiányzik a mutatóujja. ,,Hat esztendeje elharapta egy csödör, mert nem vigyáztam. Más nem BALATONI KÉPESLAP GYEREKEK TÓPARTON Keszthely, julius hó... Napfény, Balaton, üdülő. Népes családok, gyönyörű gyerekek, akik általában hamarabb feltalálják magukat, mint a felnőttek. Őket nem köti semmiféle előítélet. Csak tudjon és merjen játszani az a másik. Lehetőleg olyasmit, amit otthon rendes körülmények között nem lehet. ☆ ☆ ☆ A kislány, aki nem tartozik ebbe a körbe, mert ő „jól nevelt”, nem tud, nem is akar játszani, mindössze ' hétéves. Csinos, jól öltözött anyukával sétál illedelmesen. Apukával lépked a vízben, szigorúan , uszógumival. Csónakba nem ül a család, mert hát sosem lehet tudni. Inkább elmennek levelet írnak a nagymamának, úgyis gyakorolni kell az Írást, mert ősszel baj lesz. Már van. Nem tudni, kinél nagyobb. A gyerekkorát felnőttként élő gyereknél, vagy a társas kapcsolatokat kialakítani nem tudó szülőknél. ☆ ☆ ☆ A kislány hangja élesen sikolt az ebéd jól ismert zajaiban. — Nagymama! Miért mindig te szedsz először, amikor én vagyok a legéhesebb! — Anyuka, nagymama, nagypapa egyszerre inti csendre a gyereket, de őt nem lehít elhallgattatni. Naponta megismétlődik a jelenet. Az utolsó napok egyikére sikerül családi összefogással leszoktatni — legalábbis a déli kövei előzésről — a nyolcéves, dundi kislányt. Mennyivel könynyebb lett volna ezt sokkal előbb, közönség nélkül. ☆ ☆ ☆ Bőséges reggeli után indul a család a tóra. Éppen fürdőruhára vetkőznek, amikor a gyermek lángost lát valakinek a kezében. — Apu, vegyünk lángost! Apu elmegy, sorban áll, fizet, sóz, gyereke megeszi. Azután annak rendje és módja szerint a gyermek szomjas lesz. Apu megy, sorban áll, fizet, a gyerek megissza a colát. Aztán megjelenik a fagylaltos, apuka már megy is, sorban áll, fizet, a gyerek elnyalja a fagyit. Végre indul a vizbe. A stég alján éri utol gyermeke kiáltása, mely szerint megérkezett a kukoricás néni. Apu ki, sorba be, fizet, sóz, a gyerek eszik, aztán szomjas lesz és kezdődik minden elölről. Csengetnek az ebédhez. Miközben befelé bandukolnak, apuka megállapítja, hogy ő aztán remek apa, minden kívánságot teljesített. Vízben ugyan nem volt, de igy is lebarnult, s tulajdonképpen ezért jött. ☆ ☆ ☆ A kisfiú mozdulatlanul ül az árnyékban. Vágyakozva néz a vízben hancurozó gyerekekre. Anyuka és apuka felváltva
