Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-21 / 30. szám
*>. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ r * * * * Tersánszky Józsi Jenái iViViV iV1 iW iW • w» w iw»v •W»w»W*w*w*w»w»Wiv»W*wiwiw»w illatéi hvílütk > * * * * 38. Illatos levélkéknek az utolsója Maradt Elemér Vicukától nekem egy köteg levelem. Színház után nemigen tudtak rávenni, mint általában tettem, hogy beüljek társaságba. Minden csivicsávi fájt a fülemnek. Társaságban a részegség sem jelentett nekem enyhületet Hanem hazamentem, és a kárhoztatott, kicsúfolt zugivásra adtam magam. Tömény szeszt még erős bor alakjában sem kedveltem soha. Most ezt ittam. Megbutított, elzsongított. Ültem és ültem, míg elálmosodtam. Legföljebb elővettem néha Vicuka leveleit. Nézegetésükkel újra és újra átéltem a szerelmünket. Sírtam, és minden csöpp enyhületet hozott. Hazaérkezem egy éjjel. Valami langyos éjjel nem volt, úgy rémlik. De lefekvés előtt megtartottam szokásomat, hogy szellőztetek, és aztán az ablakot behajtom, nem csukom be. Még lerészegedésem előtt néztem ki háziasszonyomhoz, fölkeltésem tárgyában. Amikor visszatérek szobámba, megüt, megszédít, hogy a szőnyegen az ablak alatt levél hever. Ugyanott, ahová Vicuka levelei hullottak a tavaly. Ugyanolyan színű és alakú levél. Amikor felkapom, ugyanazt az illatot érzem rajta. Mi ez? Elszórtam valamelyiket? Ma még nem nyitottam ki a ládámat! Tegnap? És a háziasszonyom tapintatból otthagyta a levelet takarítás után, és most sem említette? Cikázik mindez agyamon át, amint bontom a levelet. Nagyon kérem, sétáljon holnap öt és fél hat között a Lependékerdő túlsó szélén. Beszélnem kell okvetlen magival. Ugye. megteszi? Ez a levél tartalma. Ugyanaz a rondfrás. Ugyanazon illat ugyanaz a borítékforma I Rossz tréfa ez... Túlvilági kísértet játéka?... Kelepce?... A levél Vicuka hangja, modora, valóban kísértetiesen. Ha másé? Akkor ez a valaki titkomnak, titkunknak minden rezdületét ismerheti... Kicsoda fejti meg nekem ezt a rejtélyt? Megint csak Csicsa nénire gondoltam legelőször. Viszem hozzá holnap ezt a levelet, ö a túlvilági erők, hatalmak, hazajáró és földön élő lelkek rejtett útjainak ismerője. Miket és miket nem révüldözik össze az ember ilyen köznapi valóság üteméből kilendült helyzetben?... Félig ébren, félig már alva, rémtörténet tevődön össze képzeletemben... A polgármesterék, Csicsa nénivel karöltve, valahogy viaszbabát is eltemethettek lányuk helyett, és a főjegyzőnek útjukból való eltávolítására, miután végrendeletét megírta. Vicuka él. Még az is lehet, a gyerek is, a gyerekünk is... Most tartja időszerűnek a jelentkezést... Másnap próba előtt rohantam a szőlőskerthez. A vincellér tudatott, hogy Csicsa néni a szomszéd faluban jár az őszi vásáron és búcsún. Késő délutánig kellett tépelődnöm, vadulnom, emésztődnöm a levélen. 39. A rejtelem megfejtése A Lependék-erdő túlsó szélén ezúttal másfél percet sem vártam. Noha türelmetlenségem előbb vitt ki. Látásból ismert, jól öltözött, csinos úrilány sietett elém. Némi óvatossággal erre-arra figyelt, majd üdvözölt és gyorsan ezt hadarta:- Én a Vica testi-lelki barátnője voltam, őneki csúf volt az írása mindig. Ez az egyetlen, ami csúf volt minden tevékenységéből. Engem kért meg, hogy a magához küldött leveleit Írjam meg. sőt fogalmazzam meg, mert ő gyakorlatlan volt az ilyesmiben. Az én rondírásomat mindenki ismeri. Ajándékkönyvet nyertem vele az iskolában. Vica ugyan biztosított, hogy okvetlen megsemmisítteti magával a leveleket. De hátha mégsem tette meg? Látom magán, hogy nem tette meg. Valóban vörösség és halványodás jelezte zavaromat. Nem tudtam hazudni:- Megtartottam őket! De soha senki sem pillanthat ezekbe a levelekbe! Ezek olyan drága-kincseim... - vallottam, és folytattam volna. De a lány közbevágott:- Kivéve, hogy nekem visszaadja őket, vagy előttem semmisíti meg őket. Én most lettem menyasszony. Magának csak elég fogalma van arról, micsoda város ez. Soha, soha, soha nem tudnék nyugodni, hogy jól ismert írásommal vannak levelek másnál. Magának igazán, amilyen hányatott az élete, akármi érheti. Követelem magától, könyörgöm magának: adja vissza a leveleimet. összeroppantam. Talán tudók érvet hozni többet is a lány kívánsága ellen, de erősebb volt rajtam akaratának hatalma. Visszaadtam neki, illetve odaadtam neki drága kincseimet. 40. Befejezés Életemen, pályámon át sok olyan eseménynek kerültem központjába, amiket általában érdekesnek, jelentősnek, bámulatosnak és sóvárgottnak tartanak. Általában a kirakatba kerülnek minden üzletből a megmutatni való legjobb portékák. De van kivétel is. Olykor régiségkereskedésekben a szakértő ócska limlomok közt idéz fel drága kincset a bolt mélyén. íme, ilyet nyújtok át maguknak életemből. VÉGE KOSZTOLÁNYI DEZSŐ HOROSZKÓP Az asztrológia annaleseiben jel van jegyezve ez: „ ... Keresztély dán király az udvari asztrológusával horoszkópot készíttetett a fia sorsáról. Meg jósoltatott, hogy a királyfi háborúba megy, sebet kap, a tengeren vihar töri össze hajóját, és lázas betegségben halálozik el.” 1. A KÖVÉR PRINC A princ egy decemberi havas reggelen született meg. Hangosan rikoltott, vöröslött a dühtől, az erei kéken barázdálták át a homlokát. Egészséges volt, kövér és lármás. Már az első napon belenézett a fénybe, s a hónap végén szétrúgta a pólyáját, amelyet két tenyeres-talpas bába kötött köréje. Amikor pedig a kardinális a keresztelőkút fölé tartotta és ínyét sóval dörzsölte, hogy megóvná lelkét a bűn rothasztó miazmáitól, a csecsemő a húsos ujját fogatlan ínyei közé szorította, meg akarta harapni. Kéthónapos korában felült a bölcsőjében. Úgy jött ez a kis poronty a világra, mint erőszakos vihar, tombolni, harsogni, hódítani. (FOLYTATJUK) REMÉNYSÉG HANGJA (86) Jézusnak a papokhoz és főem [berekhez intézett szavai: „Íme, [pusztán hagyatik néktek a ti házatok.' Mt.23:38, — megremegtette szivüket Közömbösséget színleltek, belülről azonban élénken foglalkoztatta őket e szavak jelentősége. Lehetséges-e, hogy ez a gyönyörű templom, a zsidó nép dicsősége hamarosan romhalmazzá válik? Jézus szavait: „Nem marad itt kő kővön, mely le nem romboltatik.” Mt. 24:2 — sokan hallották. Később a tanítványok, amikor már egyedül voltak Jézussal, ezt kérdezték: „Mond meg nékünk, mikor lesznek meg ezek, és micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének? „Mt.24:3. Jézus válaszában nem választotta el egymástól a két eseményt: Jeruzsálem pusztulását, amely Kr.u. 70-ben következett be, amikor Titus csapatai 'elfoglalták Jeruzsálemet, és eljövetele] nagy napját, ami a közeljövőben fog [beteljesülni. E két esemény vázlatát legybevonta. Ha az eljövendő dolgokai úgy ábrázolta volna,ahogy azokat előre tudta és látta, akkor a tanítványok tudatnak terhe alatt összeroppantal volna. Nem bírták volna elviselni. Ezért1 kijelentéseiben összekötötte egymássali a két eseményt és rájuk bízta, hogy [jelentőségüket kihámozzák. Az a kép, amelyet Jeruzsálem pusztulásáról vázolt előttük, a világ vége eseményeire is vonatkozott, az utolsó napra, amikor] felkél az igazságos Biró, hogy megbüntesse és megtorolja a világ gonoszságát és igazságtalanságát. Jézusnak ez a prófétikus beszéde (Olv. Máté 24. fejezetét!) nem csak az ót hallgató tanítványoknak szólt, hanem azoknak is, akik a történelem végső jeleneteinek korában, tehát napjainkban élnek! „És gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak és elárulják egymást, és gyűlölik egymást". Mt.24—9—10. Mindezt elszenvedték a keresztények. A hűséges hitvallók kivégzésével a választott nép újból megfeszítette Isten Fiát. Megismétlődik ez a jövőben is. A hitüldőzésekben az ember Isten mellett vagy ellen foglal állást. Akik a nyomorúság idején hitüktől elszakadnak biztonságuk érdekében készek hamis tanúságot tenni és volt hittestvéreiket elárulni. Krisztus figyelmeztet, hogy ne csodálkozzunk az ilyenek természetellenes, kegyetlen viselkedésén. „Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon!” Mt.24:20. Krisztus, a szombat teremtője, nem törölte el azt, nem szegezte a kereszthez, halála után is megmaradt nyugalomnapnak. Keresztre feszítése után negyven évvel még mindig meg kellett szentelni: negyven éven át imádkoztak az apostoli egyház tagjai, a hivő keresztények, hogy futásuk ne szombat napra essék. Jeruzsálem pusztulásának vázolása után Krisztus szinte átmenet nélkül tért át a legnagyobb eseményre: e föld történelmének utolsó jelenetére, Isten Fiának dicsőséges eljövetelére. Minden forrong e világon. Az eljövendő események előre vetítik árnyékukat. A szerencsétlenségek egymást érik: viharok, földrengések, tüzek, árvizek, gyilkosságok mindig gyakoriabbak Hol található biztonság? Emberi erőben, földiekben nem bízhatunk Észrevétlenül közeledik az Utolsó nap Sátán látja, hogy ideje rövidre szabott [Fokozott erővel dolgozik, hogy elkábit sa lefoglalja, megtévessze az embere két, mig végül lejár a kegyelem idő és bezárul az irgalom ajtaja mindörökre Inkább ma szólunk, nehogy holnap énen bennünket szemrehányás, miért] nem figyelmeztettük önt már tegnap... rendelje meg „A Világdráma Utolsó Felvonása” című $2.-os könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J.] 08861. Botamky Igor
